Kitolás lesz?

Tegnap megvolt a soros ultrahang, ami ugye havonta kötelező nekem, mint rizikósnak, a méhszájra lógó lepénnyel és a baba vesefolyadékával. Ezúttal egy másik doktornő vizsgált meg, az enyém szabin van. Hozzá más szonográfus hölgy tartozott, aki jóval szívélyesebb volt az enyémnél, informatívabb is, minden percben mondta mit láthatok a képernyőn. Csak Mira karattyolása rontotta az összképet, alig tudtam figyelni, amint megjelent a kép, elkezdte kántálni, hogy bab baba, majd anyaaa, húzott le volna az ágyról. Sajnos hüvelyi UH-val kezdtünk, ami miatt egész nap fájt az alfelem, de a jó és meglepő hír: a placenta nincs útban és a baba feje is beékelődött. Kicsi az esélye, hogy ekkora méretekkel megfordulhat, immár 4 font (kábé 18oo gramm), szívverése, szervei, minden rendben, kivéve a vesefolyadékot, ami stabil, kis mennyiségű és nem lett több. Hogy ezzel mi lesz, majd a gyerekorvos mondja meg. Nagyon kedves volt ez a doktornő is, s ha már így esett, rákérdeztem nála is, ugyanaz a véleménye, mint az enyémnek: lehetséges a VBAC (vaginal birth after cesarean, császár utáni hüvelyi szülés) és nem befolyásolja a vesefolyadék a baba születési állapotát.

Nagyon örülök neki, hogy van ez a lehetőség. Egy-két évtizede a császár automatikusan teljes altatásban zajlott, férj a közelbe sem mehetett, s hosszanti vágással szedték ki a babát, ami után az összes többi szülés is meg volt pecsételve, csak császár lehetett. Ma is van orvos, aki császár után nem vállal hüvelyi szülést, itt Amerikában is van ismerősöm, akivel kerek perec közölték, hogy ha ilyen terve van, keressen más orvost. Megjegyzem, nem baj ez, akinek nincs tapasztalata VBAC levezetésével, az inkább ne hazardírozzon.

Az újfajta technikával (meg a rugalmas doktornőmmel) azonban lehetséges a VBAC, s jelenleg hajlok rá erősen. Nem azért, hogy átéljem a fájdalmat és a természetességet. Persze, továbbra is az a legjobb a babának-mamának, ha háborítatlan a szülés, de hogy én kibírom-e, ez nagy kérdés...a kórházból viszont korábban hazajöhetek, nem kell négykézlábaznom a lépcsőn, napokig fájdalomcsillapítót szednem, Mirára is jobban koncetrálhatok. Csak nem ismerem a kórház protokollját annyira, hogy tudjam, mennyire avatkoznak be. Azt tudom, hogy császáros háttérrel nem várnak sokat, a 4o. héten indítanak, nehogy szétváljon a seb. És az indítás magával vonhatja a fájásgyengeséget, szülés leállását, magzati szívhang leesését, ami odáig fajulhat, hogy kinyomják belőlem, vákuumal szedik ki vagy sürgősségi császár lesz. Egyet tudok, hogy a kórházban, ahol szülni fogok, 7o% kísérli meg a VBAC-t, a maradék egyharmad automatikusan császárt kér, ami szintén opció. A tervezett VBAC-k szintén 7o%-a sikerül, a többiből császár lesz így is. A kevés ismerősöm, aki emellett döntött,jó szívvel ajánlja, még ha nem is sikerül, ez persze nem egy tudományos megközelítés, de engem azért befolyásol.

Darren nagyon a császárért lobbizik, hiába mondom neki, hogy a kockázat és a fájdalom nem elkerülhető, bármit választunk. Nem panaszkodom, szép élmény volt a császár, nem fájt sem az infúzió, sem a spinális beadása, mindenki kedves volt, Darren ott lehetett...de azért a babának nem semmi a meleg fészekből kiszakadni az ezerwattos fényre, ahol gumikesztyűs kezek fogdozzák és anyja csak órák múlva érhet hozzá. Persze, jobb ez, mint egy oxigénhiányos baba, akit nem tudnak beforgatni, farosan megszülni. És Mirán semmi hátrányát nem látom ennek, szoptatni rögtön tudtam, meg sem állt 19 hónapig :), a sebem hamar begyógyult, a nővérkék kedvesen segítettek, szóval a kardomba nem dőlök, ha ez lesz a vége, mert tudom, hogy ez az életemben csak egy nap, aminek a végeredménye fontosabb, mint maga a folyamat.

Nincs jövőbelátó kristálygömböm, hogy nekem, személyre szabottan melyik megoldás lenne a jobb. Garancialevelet erre nem osztogatnak, így úgy érzem, mintha azt kérdeznék, mi a biztonságosabb, a bungee jumping vagy az ejtőernyőzés. Nincs helyes válasz, de ha rosszul döntök, s a kötél szakad, már késő. Jó, ez egy kicsit dramatikus felfogás, jól felszerelt egyetemi kórházban születik a kicsi, nem légüres térben, de a döntés súlya az enyém.

Itt van a célszemély is, ettől az ultrahangostól kaptam 3D-s nyomtatást is, mint kiderült, ez lehetséges minden gépen, de a másik hölgy eddig nem nagyon iparkodott ilyet adni...mondjuk pénzt nem adnék érte, kicsit ufőszerű, bumfordi az így készült portré, de ha már a kezembe nyomták...mint látható, ennek a babának is sok haja lesz, na meg turcsi orra, amiért hálásak vagyunk mint két, kampósorrú szülő: