Nagytesó lesz...

Megint gyűlnek az aktuális miraságok, de eddig vagy a kedv, vagy az idő hiányzott a megírásukhoz. Tegnap viszont Heather barátném partiján voltam, ez nagyon jót tett, kellett is. Sok jófej anyukával találkoztam megint, a kertben beszélgettünk, nevettünk, gyerekes sztorik is voltak-ezek az esték arra is jók, hogy mindenki jobb anyának érzi magát, mikor más baklövésein, anekdotáin nevet.

Na szóval Mira töretlenül fejlődik, hiába stagnál az én állapotom meg a konyha is. Nagyon jól beszél mindkét nyelven, de kell idő az átálláshoz, pl. ha kis barátainál van, akkor hi, mommy az üdvözlés. Aztán itthon átvált magyarra simán. Igaz, mostanában sokat olvasunk, most már egyre fontosabbak a szavak a képeknél. Viszont nagyon beleéli magát a történetbe. Egy Berenstain macis mesében macimama megelégeli a rendetlenséget a szobában és egy kartondobozva elkezdi szórni a szemetet és játékot egyaránt, válogatás nélkül. Gondolom, nem az első anya ezzel az ötlettel. Mira reakciója: Jaj, segítség! Anya nem kidob focilabda szemétbe! Mert olyan sok játékát kidobtam ám eddig. :) Más könyvekben a bogarakat, darazsakat kell letakarnom.Egy tűzoltós mese olvasása után pedig megkért, hogy mentsem ki, ha a mi házunk is égne. Alapjában udvarias, most már figyelmeztetés nélkül is köszön, megköszön. Köszönöm, api! Hi, néni! Anya, segíts! Gyakori mondatok ezek de mégis mindig megdicsérem, hogy ilyen szépen fejezi ki magát. Főleg, ha fagyiról van szó:



Meséről még: a két kis alvópelusáról szóló kalandok napi szinten mennek, lefekvés előtt. Így kezdődik:

Én: Egyszer volt, hol nem volt, két kis...

Mira: barát,

Én: két kedves..

Mira: huzat: pettyek pötyi, bárány pötyi!

Én: Régen, mikor Mira baba volt, ebbe bugyolálták.

Mira: Nem baba! Kislány...

Én: De mióta kislány, már csak alváshoz kellenek neki. Ha Mira alszik, nagyon huncutok ám, mindig elrepülnek és újabb kalandokba keverednek.

Mira: (kuncog)

És ekkor kezdődik a sztori, hogy felszállnak a vonatra de leesnek az alagútban, elviszik Mira (ikeás) focilabdáját és elvesztik satöbbi, satöbbi.

Egy nap annyira felhúzott, hogy elmaradt a történet, szívettépően sírt érte, s bár következetes maradtam, elhatároztam, hogy ennek megvonásával többet nem büntetem. Magamat sem, mert rendesen gonoszanyunak éreztem magam utána...

Nagyon kreatív is lett mostanában, a rajzai továbbra is szuperek, meg is nevezi őket:

A vonatok továbbra is nagy slágerek és nem zavarja, hogy legóból épp nincs ilyen, épít magának, kéménnyel, füsttel, mozdonyvezetővel:

Leárazva vettem ezt a gyurmaszettet, négy alapszín és sodrófa, olló, formák, spagettinyomó-napi szinten kéri és elvan vele félórákat is:

És még egy régebbi projektről, a festésről: sok papírtányért vettünk konyha nélküli állapotunkban, azokba festett Mira. Sajnos, a nagy rumliban nem találtam a vízfestéket, de mivel egy nagy pemzlivel futkározott belelkesülve, miszerint Mira fest, megszántam és elővettem az akrilfestéket. Na ez az, amit egy ideig nem fogok csinálni, mert kicsit stresszes, hogy hova kerül belőle, a ruhájából konkrétan egy dologgal, az ecetes ollóval lehet kiszedni.

Végül a nagytesóságról...ugye több tanácsot kap az ember. Ne beszéljünk róla, mert egy kétéves úgysem fogja fel igazán. Na, én ebben nem hiszek, elég sokat megértenek, persze az olyan dolgok, hogy a mindennapokban ez mit jelent, kevesebb lesz rá az idő, ha a baba alszik legyünk csendben, s ha ébren van sem lehet vele úgy játszani-ez gondolom egy lila köd neki. De én sem tudom még, mi hogy lesz, soha nem voltam kétgyerekes anya, majd kialakul. Babaruhácskákat együtt válogattunk, tudja, hogy akkor jön a baba amikor hullanak a falevelek és Méri mama is velünk lesz. Ráadásul a csereszitteres anyukák közül Michelle-nek egy hónapja született meg a kislánya. Kíváncsi voltam, mit reagál Mira, de rá sem hederített a babára- eleinte. Aztán Michelle mesélte, hogy nézte a pelenkázást, mikor én nem voltam ott.

És itthon is elkezdett játszani az egyszem babájával, aminek a cumisüvege gyakran bekerül a szájába Mira baba felkiáltással. De aztán mikor rákérdezek, gyorsan kiveszi és közli velem: nem baba, kislány.