Paradox módon akkor írom ezt, mikor épp alszik délután, a Kisvakond előtt aludt el. De mikor közben fel akartam vinni, gyorsan kipattantak a szemei és sietve közölte: no sleep!
Mira alvókája megint elromlott. Volt ugye a csecsemőkori 3x2o perces alvása, igaz, este fél hétkor le lehetett tenni legalább. Aztán egyévesen már aludt akár egy órákat is egyben napközben. Másfél-kétéves kora közt mint az álom, aludt délután 2 órát és este 8-kor fektettem. De az utóbbi hetekben ez már nem megy így.
Délután még csak-csak kibulizom, hogy menjen. El lehet hinni, nem azért, mert kényszeríteni akarom, hanem mert akkor már fenn van vagy 7 órája, voltam vele a kertben, látom rajta, hogy fáradt. Beígérem a vitaminos gumimacit, mikorra felkel és pár könyvet is kap olvasgatni-ezeket kidugja a rácson amint elálmosodik. De sajnos egyre ritkábban megy önszántából, látom rajta, hogy majd elájul, de akkor sem megy. Ha berakom az ágyba, hupog a matrac és ordít torkaszakadtából, amit 1o perc után feladok.
Ha a kocsiban alszik el, mert pl. épp déltájban hozom el a barátnőmtől, néha át tudom rakni az ágyba, de ha felébred, akkor sakkmatt, és a röhej, hogy ilyenkor, alig 2o perc után is bírja este kilencig, már csak résnyire nyitott szemekkel, de amint megpendítem az ágyat, jön a no sleep. És este hat után ezeken a napokon kibírhatatlan. Csapkod, dobál, pedig tudja, direkt kértem, hogy ne szórjon mindent a földre, alig bírok most már lehajolni egyszer is, nemhogy sokszor. Keményen rámszóltam, amikor másodjára csapott rám, erre vicsorgott, majd kedves cinkearccal átölelt és puszit adott. Azt hiszem, ebben a pár másodpercben össze van foglalva a dackorszakkal járó hullámvasút.
Az esti alvások meg általában horrorisztikusak. Kezdődik azzal, hogy százszor lerúgja magáról a plédet már az esti mese alatt is és követelőzően mondja: tekerow, tekerow! Igen, ez a takaró, amerikai akcentussal. Aztán kidobja az ágyából a vizét, hívja az apját, szóval megy a terror rendesen. És nem, nem rakom le már este hétkor, kilenckor megy, szóval azt sem lehet mondani, hogy bagolyéber gyereket próbálok lenyomni.
Egyik nap még éjszakai műszakra is beosztott, hajnali fél háromkor hallom ám, hogy jééégkockás almaléé. Persze, kislányom, meg még egy négert, aki legyez...csak nem aludt vissza, így nyögve-dohogva mentem be hozzá, elmagyaráztam, hogy fogmosás után nincs üdítő, be is takartam. Máskor meg így kiált: bogár, bogár, a pötyiben. Kiráztam a pötyit, bebizonyítva, hogy nincs semmi benne. De még mindig sírt, kiderült, hogy nem azt mondta, hogy bogár, hanem hogy "foga". Ezen ne múljék, bekentem neki krémmel.
De ki tudja miért, mostanában nagyon türelmes vagyok vele, talán már készülök a kétgyerekes átállásra. Viszont valami jobb módszert kell kitalálni a timeout helyett, mert ha csintalakodik, magától megy fel a lépcsőre és teszi büntibe magát.
Ugyanakkor nagyon kedves, aranyos kislány a nap nagy részében: most már boltban, idegeneknek is köszön, megköszön mindent.
Meggyújtom a gázt, hogy főzzek, kommentálja: tűz, tűz, tűz, tűz, jaj de messze a kanális.
Magáról így beszél: Mira kislány, gyerekből van, egy darab apa és anya. Barna szem apa, fekete haj apa, pettyek anya (kitől mit kapott genetikailag).
Reggel nézi, ahogy vécézek, látja, hogy a pizsamámon 2 gomb van, az övén meg három és mondja, hogy neki eggyel több a gombja.
Ma elmentünk a minifarmra, ahol Mira mellettem sétált és egyszer csak megtámadta a kakas, felugrott rá. Nagyon megijedt, sírt is szegényke. Később úgy mesélte el, hogy a a kakas a Thomas-t akarta tőle elvenni, ugyanis egyik kezében ez, másikban Percy, a zöld postavonat volt.
Ha Minnie egerével játszik, énekel neki: cini-cini cincog az egér, cini-cini vígan él...
Egymás után akár 5 db 24-es kirakót is kirak, fél órát rajzol, gyurmázik, ha leülök mellé én is, még többet. Legóval kis történeteket játszik el.
Az ikeás polcát nemrég raktuk össze, direkt nem akkor, mikor alszik, mert örült neki, hogy segíthet. Mira fix it! Handy Manny!-ezt kiabálta. Azaz Mira megjavítja, ő Barkács Balázs (szabadfordításban egy Disney mesehős, aki beszélő szerszámokkal járja a várost).
Mióta készül a konyhánk, gyakran mérőszalaggal jár körbe.
Másik mánia a születésnap, a fene gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz a vonatos tortának, de azóta emlegeti, gyurmából is tortákat csinál, kis gyertyával a közepén, s átadja: Happy daisy, anya! Számon tartja, mikor van a kis barátai szülinapja. Amy következik szeptemberben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése