Nyafizás, reloaded

Ma hajnali 4:4o-kor kelt a gyerekem. E lányból pék lesz, akárki meglássa! Nekem meg a Cranberries száma zakatol a fejemben: zooombie, zoombie...hát az vagyok, kérem. Pedig későn tettem le, fürdés is volt. Komolyan kétségbe vagyok esve. Azt hiszem, anyu nyári ittlétét arra fogom használni, hogy lekattintom a ciciről, ami alól most már nemhogy a ceruza, hanem a tolltartó sem esne ki. (Lásd még a viccet, mikor az 5 gyereket szoptatott anya bemegy a dokihoz, hogy olyan hetyke mellet szeretne mint a húszévesé. Doki válasza: álljon négykézláb!)
Önző vagyok, elegem van a szimbiózisból és perpill az sem érdekel, ha a La Leche Liga megszállottjai összevonják a szemöldöküket ezért. Egy hete érkezett meg az éves turisztikai ajánló New England tájairól és vágyakozva nézegetek egy vermonti szállót, ahol lehet kenuzni, vízisízni, kirándulni...csak egy hétvégére mennénk, de már az is feltöltené az elemeimet, amik most mínuszban vannak.
És persze a korai kelés miatt megy a hiszti, veeeeee-neeeeeee, komolyan, mintha a zártosztályon lennék, ahol néhány beteg már csak artikulálatlan nyögésekre képes. Na jó, álljon itt az is, hogy nagyon tetszik neki a polcon lévő sakktábla és ma kimondta, hogy sakk. Tegnap pedig arra ébredtem, hogy anyanyanyanya. Elolvadtam rendesen.
De ma nem a gyerekemet láttam, hanem vöröset. Egy kávét sem hagyott meginni. Új trükköm, hogy Bálint öcsémtől tanult nyelvtörőt mantrázok ilyenkor: Lenin mauzóleumának lelinóleumozása...Lenin mauzóleumának lelóni...hogy is van ez? Jó figyelemelterelő, mert nagyon kell koncentrálni, hogy egymást után legalább háromszor sikerüljön. Mindenkinek ajánlom, mert mire megvan a 3 egymás után, addigra nem is mérges az ember.
Ma pedig játszózunk, legalább két órát. Ott ki szokott fáradni.