Minden vegyes hátterű családnál előkerül ez a téma: a kétnyelvűség. És ezzel kapcsolatban ahány ház, annyi szokás. Én azok közé tartozom, akik fontosnak tartják az anyanyelv továbbadását, nemcsak azért, hogy Mira tudjon magyarul is, hanem mert természetes, hogy azon a nyelven szólok hozzá, amivel a legjobban ki tudom fejezni magam. Legalábbis az ájlávjút én nem tudom olyan átéléssel mondani, mint azt, hogy szeretlek. És az itsy-bitsy spider-nél szívesebben éneklek magyar (nép)dalokat.
De tudom az is, hogy egy fecske nem csinál nyarat, én egyedül nem tudok egy kultúrát, országot, nyelvi közeget képviselni. Még olyan családokban is, ahol mindkét szülő egyazon idegen nyelvet beszéli, könnyen eltolódik az angol irányába a dolog, miután a gyerekek bölcsibe, oviba kerülnek. Hát még ha nehezített a pálya, mint nálunk, merthogy mi angolul kommunikálunk a férjemmel. Ilyenkor általában jön egy időszak, mikor a gyerek csak angolul hajlandó válaszolni és ekkor kell keménynek lenni. Ismerek hardcore anyukákat, akik nemcsak a beszélt nyelvet, hanem önszorgalomból a magyar betűket, folyóírást is megtanítják a gyerekeiknek. Hogy én ezt hogyan tervezem csinálni, nem tudom, nem szaladok előre ennyire.
Mira jelenleg főleg magyarul ért. Már régóta keresi a lámpát, macit, cicát, sőt, egyszerű ukázokat is teljesít, pl. hozd ide a búgócsigát. Már a hosszútávú memóriájába is beleégtek ezek a szavak, mert ha csak kimondom a madár szót, megy az ablakhoz és kinéz, tudja, hogy ott szoktak lenni. A metakommunikációs eszközei is bámulatosak, addig nyög és néz rám, míg ki nem találom, mit akar. Tegnap a vizet verte a kádban és nézett rám, nagyon akart valamit. Végre kitaláltam, hogy azt szeretné, én verjem fel a habot, hogy kipukkanthassa a buborékokat. Olyan édes volt, ahogy felderült a kis arca.
Ha Darren kéri, magyarázza a fenti dolgokat, akkor nem történik semmi. A mesét meghallgatja, elfogadja az angolt, de kevésbé érti. Emiatt Darren volt kénytelen kicsit a magyarján csiszolni, és ebből születnek az olyan hibrid (hunglish) mondatok, hogy don't touch my szemüveg, where is your maci, can you hear the fűnyíró. Hát még mikor az ákcentusával kommentálja a pelenkázást, miszerint nem volt más, csak pisi, vagy mikor feladja Mirára a kis bőrmamuszát: cipőm mondja, kipkop, kipkop. Nem lehet nem gurulni a nevetéstől.
Hogy tényleg kétnyelvű legyen, mégha egy idő után az angol át is veszi a dominanciát, tervezzük, hogy gyakran megyünk Magyarországra is, na meg rendszeresen importáluk Méri mamát, mert vele aztán nincs mese, csak magyarul lehet beszélni. Addig is mondom, mint a szitaszem, aki ismer, az tudja, hogy a kommunikáció nem esik nehezemre. Még arra is ügyelek, hogy választékosan beszéljek, pl. nem madár, hanem vörösbegy, nem majom, hanem gorilla, ha megnevezek egy képet. Bár a nap végére kiszárad a szám, megéri.
Egyszóval, rajtam nem múlik, hogy Mira többet tudjon magyarul a gulash-paprikash-nál. Következzen két demonstráló videó. Nehéz volt összehozni, mert mostanában mindig el akarja venni a fényképezőt, így Spielberg legyen a talpán, aki vele a főszerepben rendez, még ha rövidfilmet is. Remélem, hihető, hogy nemcsak ezeket szoktam kérni tőle. (Bár bevallom, azért a 3 kocka 18 képét még nem találja meg mind, főleg az absztraktabb formákat nem, pl. pettyes oldala 2 kockának is van, ami még kemény dió.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése