Szakirodalom

Mióta teherbe estem, gyűjtöm az információt lelkesen (anyu, ne röhögj), főleg magam megnyugtatására, hogy esetleg félájult állapotban, két nyomás közt is tudjam, éppen mi történik velem. Bár megvan ennek a hátránya is, hiszen minél többet tudok, annál ijesztőbb az, hogy lehetnek komplikációk is, de arra is jó felkészülni, hogy mi vár rám pl. császár után.

Jelenleg 3 könyvet olvasok:

1) Frederick Leboyer: a Gyengéd születés (Birth without violence)
Tisztelem őt, mert úttörő gondolatai vannak, ő támogatta az elsők között a baba azonnali mellretételét, a lámpák elhalványítását, az apa és a család szerepét a szülésben, tehát érző lénynek tekinti a csecsemőt, akinek már az első pillanatban sem mindegy, hogyan közelítenek hozzá. Ugyanakkor a stílus miatt kicsit csalódtam, túl elvont, szájbarágos, negédes, olykor túlzó )pl. az a megállapítás, hogy az anyaméh a magzat börtöne).

2) Barbara Harper: A gyengéd szülés lehetőségei (Gentle birth choices)
Ez a könyv egy okleveles nővér leírása, nagyon jó, praktikus, főleg a számomra szimpatikus vízben való szülésről ír sokat, képekkel. Ami szintén jó, hogy nem kórházellenes, csupán a természetes szülést pártolja, ami kórházban is megoldható akár, mint a betett fotók mutatják.
Bár nem friss kiadás, 1994-es, nagyon hasznos és olvasható a nyelvezete, még országonkénti szülésprotokollt is összehasonlít, a könyv végén pedig összefoglalja, mit érdemes a bábától, szülésztől kérdezni.

3) Jack Harper szoptatási útmutatója (The ultimate breastfeeding book of answers : the most comprehensive problem-solving guide to breastfeeding from the foremost expert in North America)
Ehhez egy jó sztori is kapcsolódik, mikor sorban álltunk a könyvekkel, megjegyeztem Darrennek, hogy adott itt egy természetes dolog, ilyen bonyolult lenne, hogy többszáz oldalas útmutatót írnak róla. Mire Darren legyintett, s mondta, hogy Indiában nincsenek ilyen könyvek, a legegyszerűbb asszony is mellre teszi a babáját és kész. Hallotta ezt egy idős könyvtáros hölgy is, aki rögtön egyetértett: Igaza van a párjának, nem kell túl sokat olvasni! Ha probláma van, anyukáját kérdezze!
Mára virradóra álmodtam amúgy, hogy szivárog a mellemből a tej, de még nincs itt a baba, ott álltam es néztem a vizes pólóm, nem tudtam, mit csináljak.

Tegnapi vizsgálatom jól sikerült: a baba szíve 136-ot ver percenként, méhem hossza, vérnyomás, súlygyarapodás mind megfelelőek. A doktornő megnyugtatott, hogy figyelembe veszik a szülési tervem, amíg nincs komplikáció. A babát rögtön megkapjuk ismerkedés céljából, férjem és dúlám vehet lehet, zenét hallgathatok-mindez jól hangzik.
Megjegyeztem, hogy nem érzem gyakran a Braxton Hicks kontrakciókat, és a baba sem rúg akkorákat, hogy leszakadjon belül minden. Erre csak legyintett, s azt mondta, nem is kell így lennie és én egyszerűen nem vagyok panaszkodós típusú.

Apropó, vörös szemekkel, köhögve üdvözölt és rögtön szabadkozott, hogy ez nem sertésinfluenza. Darrennek is mondtam (épp Kaliforniában van) hogy vigyázzon magára, ott több esetet regisztráltak már.
Hívtam a kórházat is, hogy bejelentkezzek a szülőszobát megtekintő, ott körbevezető túrára. Május 27-ére kaptunk időpontot (havonta csak 2 lehetőség van), de ha addig sem múlik a járvány, lefújják. Jelenleg senki nem mehet be abba a szárnyba, kivéve akinek dolga van ott, kismamák, babáik és orvosok.