Sűrű program

Ez jellemezte a mostani hétvégét, fáradt és nyűgös is lettem megint, bár előtte is az voltam. Szombaton babanézőbe mentünk, ahova vittem fényképezőt, csak memóriakártya nélkül. Szelaví.
Ma a pénztárnál jutott eszembe, hogy a legfontosabb, a tej kimaradt. Azt szeretem itt, hogy senki nem üvöltötte le a hajam, kedvesen mosolyogtak, amikor mutattam a hasamra, majd a fejemre, mindenki vette az adást. :)

De vissza a látogatáshoz, a kis Nitin elbűvölő. Anyukája hasonló cipőben járt, mint én, programcsászárral vették ki a kisfiút, mert a kézzel forgatás sem segített. Nagyon picike a fiú, alig 3 kiló. Mikor átvettem, az arca elkezdett torzulni, de gyorsan ringattam a popóját, így nagy kegyesen elaludt. Én meg néztem a picit, meg a hasam, nagyon nehéz elhinni, hogy az én babám is majdnem ekkora. Hosszú volt a sor a baba kegyeiért, Darren nem is kapta meg.
Elmondtuk nekik (több indiai család is ott volt), milyen nevet választottunk, mindenkinek tetszett nagyon. Volt, aki annyira akarja már látni, mennyire lesz kapucíner a baba, hogy a kórházba is bejönne...gyorsan mondtam, hogy inkább szervezek egy késő nyári partit, oda jöjjenek. A szívóskodók leszerelését Darrenre bízom.

Aztán mentünk az IKEA-ba, mától nem az étkezőasztalnál netezek, hanem a sarokban van egy kis iróasztalom, a polcokra elfér néhány dokumentum, töltők stb., az asztalt meg szépen megteríthetem vendégeknek. Vettünk még étkészletet, ami azért szuper, mert nem voltak hozzá bögrék, pont ilyet akartam. Csak háromféle tányér és kész, úgyis poharakkal terítünk, kávésbögrénk meg van millió.

Megbeszéltünk ma a gyerekszoba feng-shuit is, Darren köti az ebet a karóhoz, hogy a kiságy legyen a szoba közepén, ne a fal mellett...abban maradtunk, hogy mindkettőnk verzióját kipróbáljuk-de csak a jövő héten, mert akkor jön David, én ugyanis már nem bírom el a matracot. Egy hét múlva lesznek tehát fotók a makrancos hölgy birodalmáról. Aki még mindig nem fordult meg, mert a köldököm csuklik. :)