Már csak 6 és fél hetem van a kiírt időpontig, s lassan lelkiekben is fel kell készülnöm az előttem álló Nagy Feladatra. A nőgyógyászommal teljes mértékben meg vagyok elégedve, kivéve a múltkori alkalommal, mikor nagyon sietett, még tíz percet sem szánt rám, pedig fontos kérdéseim voltak, mégcsak nem is "lelkizősek", inkább praktikusak. Kezdettől fogva tudtam, hogy az itteni protokoll szerint a praxison osztozó 6 ügyeletes orvos közül lát el majd egy, aki nem biztos, hogy ez a doktornő lesz. Meg amúgy is, itt a nővérkék sürögnek-forognak, az orvos nincs ott, a kitolásra érkezik.
Innen az ötlet, hogy okleveles bábával szülök. Rachel vékony, 160 centi és lehet vagy 52 kiló, nem is tudom, hogyan préselt ki magából 5 gyereket természetes úton, de nagyon meggyőző volt a netes bemutatkozó levele, meg a háborítatlan szüléssel való kapcsolata, így felhívtam. Decemberben volt itt először, nagyon kedves, igazi természetes jelenség a hosszú, szőke hajával, ohne smink, nyáron gondolom Birkenstockot visel, tehát vérbeli sztereotípia. Örömmel vállalta a feladatot, bár próbált átcsábítani a szülőotthonba, ahol ő is praktizál, akkor nem is kellett volna fizetni neki külön, de ezt a kórházat már ismerem, Darren is ragaszkodott hozzá, negyedórára van innen, családbarát a prospektus alapján, úgyhogy maradtunk.
Még az inkább kórházi protokollt tematizáló terheskönyvem szerint is pozitív hatásúak a bábák, dúlák a szülő nőre, kevesebbszer kell beavatkozni, ha ők bátorítanak, ráéreznek az anya személyiségére, mikor mit kíván, a szülés melyik szakaszában van stb.
A legtöbb tudományos forrás (pl. http://www.gentlebirth.org/) szerint az a legjobb a babának és mamának, ha nem macerálják őket, amíg nincs komplikáció. Ezt többtízezer esetet vizsgáló tanulmánnyal is igazolják, felesleges (!) beavatkozások nélkül hamarabb tér magához az anya, ritkábban kell gátmetszést, vákuumot, egyéb eszközt alkalmazni. Az én elképzelésemhez ez áll legközelebb, amúgy sem vagyok az a "minden bajra gyorsan gyógyszert" típus. Persze a terveim nincsenek kőbe vésve, de a szüléstervem megmutatom majd, hogy tudják a szakik, milyen irányba szeretnék indulni.
Félreértés ne essék, nagyon hálás vagyok az orvosoknak, tudománynak, enélkül nem lenne most úton a baba, s ez a blog sem létezne. Ha komplikáció adódik, a szükség törvényt bont, s nem fogok vallásosan tiltakozni a beavatkozások ellen. A legfontosabb prioritás az, hogy egészséges babát vigyünk haza, s én is mihamarabb összeszedjem magam, hogy átadhassam magam az új helyzetnek, az anyaság szép és nehéz feladatának. Hihetetlen, hogy 2 hónapon belül túlleszek rajta, és a kezemben tartom, aki most kis dugattyú lábaival rugdalja vígan a bordáimat, ugye, Pacni?!
Félreértés ne essék, nagyon hálás vagyok az orvosoknak, tudománynak, enélkül nem lenne most úton a baba, s ez a blog sem létezne. Ha komplikáció adódik, a szükség törvényt bont, s nem fogok vallásosan tiltakozni a beavatkozások ellen. A legfontosabb prioritás az, hogy egészséges babát vigyünk haza, s én is mihamarabb összeszedjem magam, hogy átadhassam magam az új helyzetnek, az anyaság szép és nehéz feladatának. Hihetetlen, hogy 2 hónapon belül túlleszek rajta, és a kezemben tartom, aki most kis dugattyú lábaival rugdalja vígan a bordáimat, ugye, Pacni?!
1 megjegyzés:
Nagyon jókat irtál le és remélem, hogy minden simán megy majd. A dúla biztos nagy segitség lesz (a sztereotipián jót nevettem) nemcsak a szüléskor,de a lelki felkészitésben. Az az orvosoknál nem divat, nem csinálják.
Megjegyzés küldése