Brrrr és vészhelyzet

Bizony, tombol a tél minálunk. Nappal röpködnek a mínusz 15-18 fokok, éjjel meg még a jegesmedvék is sötétkékre fagynak. Fuzzy cica kikéredzkedik, aztán 1o perc múlva ott tátog a teraszon, azt a klímát már az ő tízcentis irhája sem bírja. És marad a kabinláz, igaz, haladunk tavaly óta, mert Zoé legalább nem hajnali ötkor kel fel és a tévét sem törte még be. Valamint eddig -koppkoppkopp- az ovi sem zárt be azokra a napokra, amikor mennek. És betegek sem voltunk még idén.
De van néhány érdekes napom velük. Voltunk úszni, mert oda hívtak meg szülinapra és ha már ingyenes medencés buli, nem hagyom ki. Irigykedtem azért, mert sokak anyukája ott trécselt a parton, az enyéimmel meg be kell menni. Karúszót raádásul tilos viselni, hátra kötözhető úszódeszkaszerűség volt helyette. Mira elevickélt, de Zoé, na annak a csajónak a víz az eleme. Többször lemerült, míg aztán több habszivacsot,  ún. bubble-t kötöttem a hátára, de ez nem szegte kedvét. Ú-Ú-úszom! Tudok úszni!-kiabálta, miközben nyelte a vizet és el is süllyedt, de rúgta a vizet vagy egy óráig, mert azokkal a segédbuborékokkal nem lehet csak lebegni és nézegetni. Persze előtte délután nem aludt, aztán éjjel tízig fenn voltak, mert mikor megjöttünk késő délután, akkor döglött ki. Megfogadtam magamnak, hogy minden szülinapi meghívást indulás előtt félórval harangozok csak be, mert így egész nap ezzel nyaggatanak, hogy mikor megyünk már...de ott elhatároztam, hogy a csajok mennek tavasszal úszni. szerencsére a szülinapi kis goody bag-ben volt fejenként egyhetes belépő, na ezt majd kihasználjuk jövő héten. Lehet úszni és van a Y-nak egy benti játszótere is, ahol nem fagyunk szét.
Múlt szombaton meg Boskola volt. Az óvónénire kicsit haragudtam, mert mint mindig, késett és így Zoéval nem értem el időben a bölcsis foglalkozás elejére. Aztán szépített, mert mondta, milyen jó hozzáadás Mira a csapatnak, milyen ügyes. Beszédben mondjuk tényleg szuper, egy kedves apuka bújocskázott velük, míg az óvónéni nem jött, és elkiáltotta magát, hogy itt vagyok, ragyogok...Mira pedig folytatta, hogy mint a fekete szurok! Van ott gyerek, aki csak tőmondatokban beszél vagy inkább mindent ért de nem beszél.
Zoé is elvolt a bölcsiben, Enikő szuper dalokat hoz, van körbefutás, ejtőernyőzés is, labda, tényleg mi szem-szájnak ingere. Beszélgettem vele, nagyon aranyos csaj. Ő is sokat van otthon két gyerekével, mert a férje katona, így rögtön megértettük egymást.
Visszafele viszont rázós volt az út, havasesőből randa vizes hó lett, szemem előtt pördültek ki a kocsik az autópályán, rámfröcskölték a kását és nem láttam, közben Zoé lerúgta a csizmáját egyenesen az ölembe. Kivoltam, mire megérkeztünk szerencsére Darren meleg kajával várt minket. Most nagyon pedálozik, mert Floridába szeretne költözni, a hideg elől, én meg ugye nem nagyon akarok innen elmenni.
Délután szánkózni mentünk, kár hogy nem vittem a gépet, iszonyat gyönyörű volt, havas út, fák, mint Hókirálynő birodalma. És erre mikor a domboz értünk lesiklani, Zoé bepisil. Murphy biztos a hasát fogta, míg én visszavittem és átöltöztettem a házban. De még kimentünk, és -sajnos, kép megint nincs- hatalmas hóembert alkottunk, főleg Mira csinálta. Azért a látképet mellékelem, éjszaka is hangulatos volt:

Méri mama ugye már fél hónapja elment, épp most beszéltem vele és képes volt diós kiflikről, tatárbifsztekről és kocsonyáról beszélni, azonban ez nem hat meg. Ugyanis én most fogyózom elég keményen és mellette tornázom, nem is akámire, hanem Amerika egyik legnépszerűbb katonakiképzővel vetekedő videójára, az insanity-re. Elkiabálni nem akarok semmit, de a lelkesedés igen nagy. Fuzzy a székből néz, kábé azt gondolván, hogy a gazdi megkompolyodott, ahelyett, hogy velem játszana...

Itt volt Lillus is, hozott könyveket Magyarországról. A Hisztimesék még jó volt, igaz, 4 rövid mese egy könyben annyi pénzért, enyhén szólva rablás. Aztán kértem a Klára és a mumusokat is, aki egy sötétben félő kislányról szól, még nem olvastuk félig sem, mert meg vagyok döbbenve: válásról, új anyukáról van benne szó, amit azért elég kemény rázúdítani még egy hatéves kislányra is. De Lillust jól ellepték a csajok, mert a Százlabú c. verseskötet meg nagyon bejött nekik. Hiába, ők nem olvasták, hogy Bartos Erikánál jobb Berg Judit. :P

Aztán mi van még? Mirának hozta a Netflix a Lorax-et, s azóta annak a bűvöletében van. Mióta megkapta a plüss Lorax figurát, sokkal jobban elalszik egyedül. Főleg, mert írtam neki egy szörnyűzőt. Levetem ide is, nem egy nagy vers, de kétszer elmantrázom és ott lehet hagyni a szobájában.

Tüdők, csontvázak, egyéb szörnyalakok

Mira szobájában semmi dolgotok.

Kiűzlek innen örökre bennetek,

Hogy ijesztegetni ne legyen kedvetek!

Ezért parancsolom, menjetek innen ki,

S vigyázza Mira álmát Lorax, Babóca, Pötyi.

Végére hagytam a vészhelyzetet. Amikor félbehagytam a poszt írását, a téli képeknél tartottam és utána elmentem a csajokért az oviba: kipihenten, tiszta lakással, tornám is megvolt ma. S felkészültem egy nyugodt délutánra.Ami azt illeti, az is volt, míg ötkor fel nem hívott Darren, hogy késik a gépe. És amíg beszéltünk, megtörtént a baj: a két csaj összeveszett. Mira nagy gonddal rajzolt egy borítékra, s Zoé össze akarta firkálni. Mirát elkapta a pulykaféreg és Zoé szeme felé bökött, ami túl jól sikerült. Először csak az orra melletti sebet láttam, erre Mira elsírta magát és bocsánatot kért. Aztán láttam, hogy Zoé minden egyes pislantása után elönti a szemét a vér, sebet nem láttam, csak azt, hogy elfutja a szeme fehérjét. Ugyan nem sírt már 3 perccel a szembeszúrás után, az ördög nem alszik, irány a baleseti. Ott meg nagy forgás volt, beértünk fél hat előtt öt perccel és kilencre értünk haza. Mikor a nővér megvizsgálta, azt gondoltam de jó, hamarosan megyünk vissza, de nem. Miután felvették az adatokat és megvolt a hőmérőzés, szívhang, pulzus, mehettünk a váróba. Szörnyű volt. A csajok visítottak, veszekedtek, sikítva fogócskáztak. Nagy hirtelenjében csak pár könyvet pakoltam be, ki gondolta volna, hogy ilyen maratoni várakozás lesz? Mire végre behívtak, már mindenki úgy nézett ránk, mint a véres rongyra. Mondjuk tényleg kriminális volt a két nő, jobb reklám a koton mellett, mint bármi más. Viszont étlen-szomjan várni egy két-és egy négyévesnek, na az sem piskóta. Közben jött egy kedves nőci, adott matricákat, színezőket az információ pultja mögül de ő is csak sajnálkozni tudott, ha sürgősebb eset jön mentővel, övüké az elsőbbség. Két órával, három origamival, a huszadik összeveszéssel és egy agyérgörccsel később behívtak minekt végre, s a doktornő is jött. Zoé, aki addig sírta, hogy félek, mukk nélkül lefeküdt és tűrte a vizsgálatot. Mikor rákérdeztem, hogy ugye nincs maradandó kár megnyugtatott a nőci, mintha mázsás kövek estek volna le a szívemről. Szerencsére csak a szaruhártya sérült meg, 1-2 hét alatt begyógyul. Kapott regeneráló szemcseppet és szárító lakkot. Előbbi iszonyatosan csíp a doktornő szerint, de Zoé fakírmód tűrte, nagyon büszke vagyok rá. Itthon aztán leolvadt mindekét gyerek, mire megvolt vacsora, kakaó, esti rutin és éneklés, tíz óra lett. Elalvás előtt így nézett ki Zoé szeme, 5 órával a beledöfés után:

Gondoltam, hogy fájt neki, rögtön hangosan ordított. Mirával még elbeszélgetünk holnap is, hogy rajzot lehet újat készíteni, de szemet nem lehet újra ragasztani. Annyira büntetni nem akarom, mert kétszer elsírta magát, látva a tettét, de aztán kiakasztott azzal, hogy "de jó, hogy nem velem történt" meg a kórházat is kalandnak fogta fel, kérdezte is, hogy kap-e ott tetkót. Szóval holnap fejmosás, szeretném, ha ezt nagyon komolyan venné. Most pedig megyek én is aludni, lazultam egy kicsit és ittam egy alkoholos limonádét, első kihágásom a héten, ami a fogyit illeti, de ez most kellett a megborzolt idegeimnek. Még mindig azon rötyögök, hogy kár volt a tavalyi betört tévéről nosztalgiázni délelőtt, mert az idei tél is kitermelte a maga durva napját.