Tavaszi szél vizet áraszt

vagy hólevet. A nagy, Zoé-magasságú lavina után láttam múlt pénteken, hogy a weather.com-on megint hóesést írnak, igaz, csak 3-5 centit. Ahogy a Móricka azt elképzeli:

Lett az húsz centi is, bizony. Darren tréfásan megjegyezte, hogy már az időjósok sem mentek be dolgozni, azért nem update-elték a hóviszonyokat. Igaz, utána rögtön melegebb lett, és már csak anagy feltorlaszoltkupacok vannak meg, de már a helyi népek is unják a telet, pedig ez itt szokványos. Emlékszem, 2oo7-ben még áprilisban is esett ennyi, de el is olvadt aztán. Aztán rájöttem, hogy én is helyi nép lettem, mert tíz centi hóesésig simán elindulok a könyvtárba két gyerekkel is.

Minden csütörtökön ez a programunk ugyanis és Mira most már angol felolvasásban is szívesen hallgat történeteket, a babaszekcióból választ Zoénak is, nagyon gondosan: "Nézd, ebben itt a kedvenced, a me!" (Hóember) Vagy ma, mert az indiai boltba is mentünk, már kiszálláskor közölte: "én leszek a segítséged." És tényleg, felismerte az összes csipszet, kekszet, amit Darren szeret, meg versenyeztünk, ki találja meg először a mélyhűtött spenótot. Tegnap azzal a trükkel akart tovább fennmaradni, hogy "anya, vedd le a földgömböt. Szeretnék tanulni a Földünkről."Szóval cuki nagylány tud ám lenni, de ha olyanja van, visít, ha nem sikerül valami elsőre. Anyázik percenként nem tudom hányat, mert hogy kakaó kell, pisilni kell, tegyem be a dvd-t, persze mindet azonnal és egyszerre. Amit ilyenkor válaszolok, azt visszakaptam, mikor reggel sürgettem: "anya, öregember, nem gyorsvonat!"

A könyvtár viszont azért ciki, mert itt tuti, hogy kell kakilni Mirának. Szinte mindig. Múltkor épp megérkeztünk, vittem is. Aztán válogattam a könyveket, szörnyű odőr csapta meg az orrom. Gondoltam is, hogy egy babát itt pelenkázni kéne. Lenézek magam elé, láttam Zoét tojásülésben. Az én gyerekem volt az.

Azért jól eljátszanak ott, vannak számítógépes fejlesztőjátékok is, építők, legó, kréta és rajzlap, kicsit hangoskodni is lehet, mert el van különítve a tanulórészlegtől. Nagy kedvenc Dr. Seuss, ami itt klasszikus, szinte minden gyerekszoba polcán ott van. A mi elsőnk a Cat in the hat (A kalapos Cicó) volt, ami 22o rövid szó variálásával ad vissza egy mulatságos történetet, amit kezdők is könnyen elolvasnak. De persze a bonyolultabbakat is szoktuk, vagy a Foz in the Sox -féle nyelvtörőt. Az autóba is vettem egy cédét, Dustin Hoffmann az egyik felolvasó. Zoé meg továbbra is Eric Carle és Boribon-rajongó, de szereti a képeskönyveket is és a dalokat, van pár kedvence amit megunásig kér újra és újra. 

Vége lett a tornának is, valahol azt mondom, szerencsére. Zoét abban a háromnegyed órában lefoglalni, utána futni elég feladat volt. Ősszel egyszerre fognak járni, van egy párhuzamos osztály, mert bizony Zoé is szeret bukfencezni és vadulni. Adom alá a lovat, akarom mondani matracot. Láttam amúgy, hogy általában szépen, fegyelmezetten követia feladatokat, szeret is járni. De épp az utolsó órán, Zoéval az ölemben...elaludtam. Még arra is emlékszem, hogy az egyik anyuka szól hozzám valamit, de válaszolni már csak gondolatban tudtam.

De azért a kinti kanapén, amin aludtam, lenyomattam vele egy spárgát. Kicsit életlen, mert  mobilos kép:

Még régebbről két gyöngyszem, hogyan alszanak el a katicák címmel. Nem kamu, tényleg elaludt a jelmezében:

Zoé is megvan, 17 hónapos immár, több mérföldkő érik. Szoptatásról még mindig nem tudtam leszoktatni, de egyre többet és változatosan eszik, sok mindent megért és kevesebbet sír, ha pl. kiviszem a szemetet vagy hasonló. Tegnap szép idő volt, mentünk a parkba. A hókupacok miatt sícuccban mentek, de pár hófolt volt csak, és ami külön jó, még legalább 6 család volt ott, szóval ez nem a tipikusan kihalt parkok egyike, szerencsére.

Zoé csak nagy vigyorral körülnézett, amiben már egy hetedik, hátsó őrlőfog is benne volt, és rohant, csúszda, hinta, mérleghinta. Az utóbbiról elnézett a távolba és kimondta az első mondatait is: 

Anya, nézd! Fák!

(Eme parkos nap hátulütője az volt, hogy Mirának ott is kakilni kellett, igen, dzseki és alatta overáll is volt rajta. A közvécé meg zárva. Sebaj, bazi nagy családi kocsi csomagtartójában is lehet kakilni a hordozható bilin, kivéve,ha az illetőnek szorulása van és akkorákat ordít a parkolóban, hogy a villanypóznáról az összes varjú elrepül.)

Egyébként angolul is jól ért Zoé, múltkor apjának vitt valami koszos zsepit, mondja neki: put it in the trash! és ki is dobta a szemetesbe.

Fuzzynak is hozza a macskaeledelt, az meg bármit elvisel. Mira véleménye a cicáról: nem érdekel. Kettejük közül Zéti lesz az állattartó.

Apropó, a Cicó is kiviselte magát, voltak hatalmas karmolások az álla alatt, még a szőre is hiányzott. Elvittem állatorvoshoz. Láttam az üvegen át, hogy a hátsó vizsgálóban ketten fogták le, az orvos meg nyírta a szőrt, hpgy jobban lássa a sebet. Szegény Fuzzyn bőrálarc is volt,hogy ne harapjon, már a ketrecéből is könyékig érő kesztyúvel szedték ki. Nem hülye ám, itthon meglátta a ketrecet és pavlovi reflex bekapcs, skera be az ágy alá, alig tudtam kiszedni. Aztán kaptam sprét a sebre és a dokinő mondta, hogy ingyen megcsinálta az éves vizsgálatot is. Ó, mondom, de rendes, aztán láttam a nagylelkűség okát-a 1o perces sebkezelés több, mint 1oo dollárba fájt. Biztos jobban, mint a seb Fuzzynak, aki nem is panaszkodott, végül veszettség elleni oltás nem is kellett, de nem bánom, hogy elvittem azért.

Hát ezek mennek mostanában. Búcsúzom egy autentikus, amerikai tehenészlány képével: