bejegyzés még. Holnap pakolás, akarom mondani bőröndbe rakás. Nagyjából összekészítettem mindent, ma egész délután mentem még ide-oda, mert kiderült, hogy Mirának nincs harisnyája, nekem meg még kellett egy farmer. De úgy néz ki, senki nem állhat az utunkba, holnap ilyenkor levegőben leszünk, vacsorázunk majd a gyerekek végigalusszák az egész utat Amszterdamig. Ugye?
Rámfér a vakáció, bár ma kimondottan szép idő volt és pulóverben mentünk ki játszani, de még itt-ott hómező van, ami olvad. Mira belepistult a tavaly szptemberben kapott rollerbe, most már szépen hajtja, csak az a baj, hogy lezúz a lejtőről egyenesen az útra, körülnézés nélkül. Még szerencse, hogy nem jött semmi...utána lelkére kötöttem, hogy mellettem maradni, hát lekanyarodott az utcáról és eltűnt a szemem elől, igaz, csak a járdán. Ezt megspékelte azzal, hogy csütörtökön csirkefalatokat akart enni. Jó, legyen, már hónapok óta nem voltunk mekiben, nekem ennyi gyomorméreg belefér. De ne az ablaknál rendeljünk, hanem menjünk be, mert van egy szuper játszótér is. Ám legyen. Háromszor elmondtam neki, hogy várja meg, míg a tálcával én is átmegyek a túlsó oldalra, de még az első szendvicseket sem tették le, már nem volt mellettem. Most már tudom, ott be kellett volna csomagoltatni a kaját és hazamenni, de addigra Zoé is éhes lett már.
Így következett egy lecke az idegenekről, akiből Mira ugye általában mindig kedveseket lát. Ekkor emlékeztettem Rapunzel történetére, akit elvettek a szülei mellől és mondtam Mirának, hogy bizony nem minden felnőtt kedves és akar jót a gyerekeknek. Ezt most igyekszem vasmarokkal súlykolni, végtére is Magyarországon még ennyire sem ismeri a terepet, na meg nem állnak meg az autók a zebra előtt, sajnos. Na meg egy olyan kisgyerek, aki a Tejútrendszerről tanul és van olyan szó, amit 4 nyelven is tud, az fogadjon már szót, kérem, a komolyabb dolgokban.
Szerdán is jól felidegesítettek a gyerekek, pop-art tojásokat festettem velük, ilyeneket ni:
Rámfér a vakáció, bár ma kimondottan szép idő volt és pulóverben mentünk ki játszani, de még itt-ott hómező van, ami olvad. Mira belepistult a tavaly szptemberben kapott rollerbe, most már szépen hajtja, csak az a baj, hogy lezúz a lejtőről egyenesen az útra, körülnézés nélkül. Még szerencse, hogy nem jött semmi...utána lelkére kötöttem, hogy mellettem maradni, hát lekanyarodott az utcáról és eltűnt a szemem elől, igaz, csak a járdán. Ezt megspékelte azzal, hogy csütörtökön csirkefalatokat akart enni. Jó, legyen, már hónapok óta nem voltunk mekiben, nekem ennyi gyomorméreg belefér. De ne az ablaknál rendeljünk, hanem menjünk be, mert van egy szuper játszótér is. Ám legyen. Háromszor elmondtam neki, hogy várja meg, míg a tálcával én is átmegyek a túlsó oldalra, de még az első szendvicseket sem tették le, már nem volt mellettem. Most már tudom, ott be kellett volna csomagoltatni a kaját és hazamenni, de addigra Zoé is éhes lett már.
Így következett egy lecke az idegenekről, akiből Mira ugye általában mindig kedveseket lát. Ekkor emlékeztettem Rapunzel történetére, akit elvettek a szülei mellől és mondtam Mirának, hogy bizony nem minden felnőtt kedves és akar jót a gyerekeknek. Ezt most igyekszem vasmarokkal súlykolni, végtére is Magyarországon még ennyire sem ismeri a terepet, na meg nem állnak meg az autók a zebra előtt, sajnos. Na meg egy olyan kisgyerek, aki a Tejútrendszerről tanul és van olyan szó, amit 4 nyelven is tud, az fogadjon már szót, kérem, a komolyabb dolgokban.
Szerdán is jól felidegesítettek a gyerekek, pop-art tojásokat festettem velük, ilyeneket ni:
Egyszerű ötlet, betixóztam és odaadtam a gyerekeknek festeni, aztán lehúztam a ragasztót és ez lett belőle. Na de nem értékelték a gyerekek, tenyerüket mártották a festékbe, majd direkt őrjöngtek, pedig Zoé már aludt. Jöttek értük az anyukák, gyorsan haza is mentek, mert látták az arcomat. A kisfiúra rá is szóltam, mert a szokásos koreográfia szerint, ha anyja érte jön, bőgni kezd és aztán tíz percbe kerül kirángatni, mert még ezt akar, azt akar, nem öltözik stb. Na, akkor már a tojásokat, ha nem lettek volna megfőzve, rántottának el lehetett volna készíteni a fejemen és azt találtam mondani, hogy ezzel már kétszer felébresztette Zoét, most menjen csépen cipőt húzni mert nem akarom hallani a sírását. Mindezt az anyja előtt, how rude! De neki is szólt ez az egész, talán észbe kap, mert aznap 2 perc alatt kint voltak a szokásos negyedóra helyett. :)
Zoé meg elképesztő iramban nőtt, most már látom, ahogy emlékszik régebbi dolgokra, szavakra, könyvekre...A két Boribont eldugtam előle,mert ha tizenötször olvasom sem elég. Beszél többesszámban is, pl. autók, vagy birtokos jelt tesz a szavak mögé: apáé. DE kedvence a néz, néz, megnéz, ilyenkor fel kell emelni. Nagy bohóc, szereti magát produkálni és csíkba megy a szeme ilyenkor, mikor mást is nevettetni szeretne. Ma azon röhögött, hogy Mira ledobta a csúszdán a kavicsokat. Itt meg alkoholmentes koktélt szürcsöl a bárban :), mondom, nem baba ez már, hanem színtiszta kisgyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése