...a szeretet lángja halványabban ég, ahogy a dalszöveg mondja? Nem, éppen ellenkezőleg, nekem a karácsony utáni napok sokkal jobbak voltak. De nem vágok a közepébe, kezdem kronológikus sorrendben, ahogy a képek is jönnek. 24-én bementünk Bostonba sétálni, mert Darrennek új telefont hozott a Télapó, ha meg távirányítót, amire én térdeltem rá és a kijelzőn szétfolyt a tinta. Izzadtunk ott az üzletben, végre fél órával később távoztunk. Jó hír, hogy tudtam ott lekerítve szoptatni és Mira is elment vécére, így mehettünk bevenni a Boston Commont. Nemcsak a város, hanem a keleti part egyik legrégebbi közparkja ez, és állítólag ott áll mindenki karácsonyfája...készítettem pár hangulatkeltő képet, hóval jobb lett volna, az tény. Nem is találtuk meg rögtön a fát, kérdeztünk járókelőket, ők sem tudták, végre megvolt, a park másik felén, nem volt nagy durranás. Arra gondoltam, hogy az én kis városomban, Győrben milyen szép világítás, karácsonyi vásár van forralt borral, itt meg nagy nuku. Oké, alkohol tilos, de tea, forró csoki, perec? Egy hatalmas parkban elférne mindez és jönne a nép. Jó, ott volt Frog Pond, azon korizott a nép, de ennyi. Komolyan, itt kommersz házaknál szebb és jobb világítás volt, mint ott. Egyébként a babakocsiban végig Mira ült, mert Zoé, a kis akcióhős végiggyalogolta az utat. Ha kezét, kapucniját fogtam volna, visított, babakocsitól nemkülönben, de becsületére legyen mondva, a járdán maradt, onnan mutogatta a kirakatokat, ka! (karácsonyfa), mbe! (hóember) felkiáltásokkal. Hány duracellt tettünk ebbe a kiscsajba? Mindez után, huszonötödike reggelén képes volt fél hatkor kelni...és már a fele ajándékpapírt elrágcsálta, mire Mira felkelt. Idén ugyanis itteni szokás, szerint, 25-e reggelén bontottunk ajándékot. Nagyon örült mindenki mindennek, Mira sátrat, Barbie-családot kapott (a terhes mama hasát be is lehet nyomni, mikor kikerül belőle a baba, hú, de jó lenne élőben is ilyen fogyókúra), könyveket, ruhát, és Zoénak is szurkolt, hogy milyen jókat kapott. De szinte semmi nem vált be. a Gumilóval, amit Mira turistának nevezett el, nem ugrál, a plüss kishernyó sem volt sikeres, a régi könyveket hozza felolvasásra, egyedül egy kastélyos póló aratott nagy sikert, meg a legolcsóbb, felfújható repülőgép. Bummer, ahogy az itteniek mondják. 25-e Darren szülinapja is volt, torát ettünk, amit Zoénak készült pocsékra sikerült saját művem miatt most a boltból vettem. Sajnos nem volt a legjobb kedvem, délelőtt és délután is aludtam, aztán lettem kicsit jobban. Délután úgy estem rá a kanapéra, hogy Mira új könyvét, a Kippkoppot olvastam bőszen, mikor oda nem illő szavakat kezdtem mondani, Mira úgy nézett rám, mint a bolondra.
Na de a többi nap pihentebben, jobban telt, Zoé ugyanis kezd átállni az egy, déli alvásra, emiatt reggel hétkor kel. Hangulatom így föld és ég, legalább már világosodik kint. 26-án indiai templomba mentünk, a többi napot rengeteg bolondozással töltöttük, filmet néztünk, gyerekkel játszottunk, közben leesett egy húsz centis havacska is, és Fuzzy is kijött velünk! Azóta Furminator a beceneve, komolyan, csak futott a hideg gleccseren és megvárt minket, nézte, ahogy szánkóztunk és velünk jött be. Zoénak annyira nem jön be a hó, illetve az, hogy nem tud futni rajta, a szánkózás még elmegy, de csak ha laposon húzom, az meg nehéz, mert az utakat letakarítja a hókotró. Úgyhogy max. 3/4 órára vagyunk kint, bent meg játszunk, Mira új kedvence, hogy az új barbiecsaláddal játszok el történeteket, Zoé Boribon-könyveit is ő kéri leginkább, ő nagyon aranyos mostanában, szépen viselkedik, egyedül öltözik, segít rakodni és naponta többször elmondja, hogy szeret minket. Bezzeg Zoé, van, hogy egész nap visít, rögtön nagy hangon, ha nem kap meg rögtön valamit, s ez a valami mindig a kávém, persze porcelánbögrében, gyurma, apró barbeikellékek, mágnes, mindegy, csak veszélyes legyen szájba véve. Én ezt kértem a Télapótól, hogy erről a kettőről hamar leszokjon, szájbavevés és visítás. De legalább az alvása jobb lett. Én könyveket kaptam, 54o db-os puzzle földgömböt, amit majd körbe lehet forgatni, s egy órát. Hát ennyi, békés családi napok, néha rétestészta délutánokkal, de legalább Mira is alszik korán, mivel délután már ritkán fekszik le.
Egyveleg következik:
Na de a többi nap pihentebben, jobban telt, Zoé ugyanis kezd átállni az egy, déli alvásra, emiatt reggel hétkor kel. Hangulatom így föld és ég, legalább már világosodik kint. 26-án indiai templomba mentünk, a többi napot rengeteg bolondozással töltöttük, filmet néztünk, gyerekkel játszottunk, közben leesett egy húsz centis havacska is, és Fuzzy is kijött velünk! Azóta Furminator a beceneve, komolyan, csak futott a hideg gleccseren és megvárt minket, nézte, ahogy szánkóztunk és velünk jött be. Zoénak annyira nem jön be a hó, illetve az, hogy nem tud futni rajta, a szánkózás még elmegy, de csak ha laposon húzom, az meg nehéz, mert az utakat letakarítja a hókotró. Úgyhogy max. 3/4 órára vagyunk kint, bent meg játszunk, Mira új kedvence, hogy az új barbiecsaláddal játszok el történeteket, Zoé Boribon-könyveit is ő kéri leginkább, ő nagyon aranyos mostanában, szépen viselkedik, egyedül öltözik, segít rakodni és naponta többször elmondja, hogy szeret minket. Bezzeg Zoé, van, hogy egész nap visít, rögtön nagy hangon, ha nem kap meg rögtön valamit, s ez a valami mindig a kávém, persze porcelánbögrében, gyurma, apró barbeikellékek, mágnes, mindegy, csak veszélyes legyen szájba véve. Én ezt kértem a Télapótól, hogy erről a kettőről hamar leszokjon, szájbavevés és visítás. De legalább az alvása jobb lett. Én könyveket kaptam, 54o db-os puzzle földgömböt, amit majd körbe lehet forgatni, s egy órát. Hát ennyi, békés családi napok, néha rétestészta délutánokkal, de legalább Mira is alszik korán, mivel délután már ritkán fekszik le.
Egyveleg következik:
1 megjegyzés:
BUÉK nektek!!!
Megjegyzés küldése