Kezdjük az elején: itt a karácsony egyetlen napból áll, a 25-éből. 26. nem ünnepnap, 24.-e sem. Kisebb üzletek korábban zárnak, de amúgy megy tovább minden, a Télapó 25. reggelre jön le a kéményen az ajándékaival, és a gyerekek látják a (persze szülők által) félig rágott kekszet, félig ürült tejespoharat. Hanem a készülődés! Idén tudtam meg például, hogy a Hálaadás miért nem a hónap utolsó csütörtökén volt idén, hát pofonegyszerű: mert az nem volt teljes hét. Tehát aki komolyan vette az itteni tradíciókat, az akár novermber utolsó előtti hetében is feldíszíthette a fáját. Meg az összes többi, télapózás, karácsonyi ragasztgatás, ház előtti fények, világító hóemberek, rénszarvasok beüzemelése, hardcore karácsony-rajongóknak fülvédős, táncoló Télapó, ami a Jingle bells zenéjére ringatja csipejét...a tárház kimeríthetetlen, a legtöbb üzletlánc erre a hónapra küélün karácsonyi szekciót kerít el.
A legújabb őrülethez mi is csatlakoztunk. Igaz, nem önszántamból. Michelle-től hoztam el Mirát, hasonló korú gyerekei vannak, mint nekem. Ő mutogatott két kis piros manóra a függönykarnis két oldalán,hogyők nézik a gyerekeket és leadják a Télapónak a jelentést. Csak néztem, de aztán délután csengettek, nyitom az ajtót, csomag az amazontól. Már minden kariaji megérkezett, mi lehet ez? Csak Mira and Zoe volt felntünteve rajta, semmi feladó, nosza, kibontjuk, Mira izgatottan ugrál és megkaptuk mi is...a piros kis manót, könyvvel együtt. Ő bizony minden nap más helyen ébred, de éjjel, ha a gyerekek alszanak, repül az Északi-sarkra, jelenteni a Télapónak,hogyan viselkedtek a lurkók. Hozzá volt egy szép történet is könyben, amit el is olvastunk. Két anyuka írta amúgy, a manók mint dekorkellékekléteztek korábban is, de így, újratöltve a sztorival...komolyan,bánom, hogy nem én találtam ki.
Mindenestre, nem várt fordulat: Mira hisz benne, s ezáltal a Télapóban is, újra. Bár kicsit megzavarodott, mikor a könyben javasoltakat követve a karácsonyfán ébredt fel a polcos manó, azaz Elf on the shelf. Mira szerint repüljön csak minden reggel a kandalló fölé, hát legyen:
A legújabb őrülethez mi is csatlakoztunk. Igaz, nem önszántamból. Michelle-től hoztam el Mirát, hasonló korú gyerekei vannak, mint nekem. Ő mutogatott két kis piros manóra a függönykarnis két oldalán,hogyők nézik a gyerekeket és leadják a Télapónak a jelentést. Csak néztem, de aztán délután csengettek, nyitom az ajtót, csomag az amazontól. Már minden kariaji megérkezett, mi lehet ez? Csak Mira and Zoe volt felntünteve rajta, semmi feladó, nosza, kibontjuk, Mira izgatottan ugrál és megkaptuk mi is...a piros kis manót, könyvvel együtt. Ő bizony minden nap más helyen ébred, de éjjel, ha a gyerekek alszanak, repül az Északi-sarkra, jelenteni a Télapónak,hogyan viselkedtek a lurkók. Hozzá volt egy szép történet is könyben, amit el is olvastunk. Két anyuka írta amúgy, a manók mint dekorkellékekléteztek korábban is, de így, újratöltve a sztorival...komolyan,bánom, hogy nem én találtam ki.
Mindenestre, nem várt fordulat: Mira hisz benne, s ezáltal a Télapóban is, újra. Bár kicsit megzavarodott, mikor a könyben javasoltakat követve a karácsonyfán ébredt fel a polcos manó, azaz Elf on the shelf. Mira szerint repüljön csak minden reggel a kandalló fölé, hát legyen:
Minden nap elmondja, ha jót cselekszik Mira, hogy most is látta a Manó,akinek közös megegyezéssel a Red Flake (Vörös Pehely) nevet adtuk. És vannak bár kilengései, ma pl. nem aludt reggel fél hattól este nyolcig, ellehet képzelni, hogy nyihogott hattól, de többször elmondja, hogy szeret engem, ma odament egy új kislányhoz a tornán és szépen köszönt, bemutatkozott, megkérdezte a lányka nevét, aki szégyenlősen nem mondott semmit, erre az anyjához fordult, hogy "what is your kid"s name" (mi a kölköd neve), hát én úgy röhögtem. Meg tegnap is, hullafáradtan ülök a klotyón, lányok fürdenek, Mira megjegyzi: "Anya, a Zoénak olyan nagy a potroha."
Zoé pedig kimondta, hogy anya!!! Ha vécére megyek, és keres, mondja is, anya-anya. Amúgy meg már reggel nyolcra lefáraszt, főleg ha fél hatkor kel és hozza a könyvet, hogy olvassam. Még ki sem nyílt a csipám...és mindegyre bajba keveredik. Szemétben túr, megrág, könyvet tép, pillanat alatt lelép. Ma ment volna be a tornaterembe a nagytesóval és ilyenkor sajnálom is kicsit, hisz az üvegablakon át látja a színes matracokat, karikákat, persze, hogy ki akarja próbálni. Majd jövő ősszel...szóval még mindig nagyon le vagyok harcolva, naponta nézhetnek Rózsaszín párducot, amíg elpakolok és kifúzom magam egy kicsit. Ma pl. két szintet végignyaltam, mert reményeim szerint jönni fog egy takarítónő. Röhej, nem? Takarítok, hogy ne égjek a porjaguárok miatt. Na, azért hagytam neki is, nem kell félni. :) És igyekszem kevesebbet panaszkodni az első világbeli problémaimon, csak nagyon le vagyok harcolva...azért jövő héten sütünk sütit is Mirával, mert megígértem és Darrennek veszek még ajándékot, aztán ennyi, hátradőlünk is játszunk majd.
tükröm-tükröm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése