Általában nem írok itt közéleti témákról, de most muszáj, mert múlt péntek óta csak ez jár a fejemben, ez a rémálom, amitől aztán nem nagyon lehet karácsonyi hangulatban lebegni a Jingle bells-t énekelve. Hihetetlen az egész, Newtown alig két óra autóút innen és ugyanilyen kedves, biztonságos városka. Akár itt is történhetett volna...míg én Mirának kakaót főztem és Zoét öltöztettem, ők is készülődtek. A szőke Emilie, aki mindenkiről tudott valami jót mondani, kis rajzaival vidította fel az embereket és akire felnézett két kishúga. Jessica, aki a lovak bűvöletében élt és lehet, hogy valami titkos helyen már ott szunnyadt a Télapótól kívánt cowboycsizma és -kalap. Noah, aki érett és ugyanakkor furfangos kisfiú volt, ikertestvérének, Arielle-nek legjobb barátja. Ana, aki 2 hónapja érkezett ide Puerto Rico-ból, épp az iskola jó híre miatt íratták oda. Nem is folytatom a sort...6 éves életek, fantasztikus kisgyerekek, akik épp elkezdték bontogatni szárnyaikat, alakult a személyiségük, átlagos amerikai kisiskolások, mégis apró,fomr. álódó egyéniségek.
És a felnőttek nemkülönben, az iskola szíve-motorja, a cseppet sem rettegett igazgatónő, az iskolapszichológus, akik megpróbálták megállítani a pszichés zavarokkal küzdő, lövöldöző, 2o éves Adam Lanzát, sikertelenül. A 27 éves tanárnő, aki gyerekeit elbújtatva állt a gyilkos elé, és a tornaterembe irányította. A többi túlélő pedagógus, akik mindennapi hősökké váltak alig húsz perc leforgása alatt, amilyen gyorsan cselekedtek. Mira az utóbbi időben fél a haláltól, nem akar "csillagokba menni", múltkor már azzal nyitott, hogy "anya, előttem az élet" s tudtam, hogy ide fogunk kilyukadni. Ilyenkor biztosítom, hogy még nagylány lesz, anyuka is és én sem szándékozom a csillagokba menni, mert Ági mama szeretnék lenni, aki vigyáz a három fiára, terv szerint. De itt egy ilyen történés és az ember rádöbben, hogy mennyire nem ő keveri a kártyákat, ha a Kaszásról van szó.
És még mindig megy a hullám, utórezgésekkel. Előkerült a fegyverkérdés, persze, már a szörnyű pénteki nap estéjén mentek tüntetők a Fehér Ház elé és Obamán most nagy a nyomás, mert alkotmányt változtatni nem lehet csak úgy szíre-szóra, de remélem, valami lesz, mert az, hogy szimpla hobbiból arzenálja lehessen valakinek félautomata fegyverekből, már nem az önvédelemről szól. Meg általában a fegyvertartás sem Amerikában, legtöbbet gyilkolásra, öngyilkosságra használják. Michael Bloomberg-et idézem: A fegyveres erőszak járványszintű Amerikában. Nemzetünk tragédiája, amire puszta szavak nem adnak választ.
Négy gyereket már el is temettek, én nem tudom, mi lesz a családjukkal ezután...hogyan voltak képesek gyászbeszédet tartani a szülők, mert az itteni temetésen nemcsak a pap beszél, hanem a legközelebbi családtagok, barátok is mondanak beszédet. Szívbemarkoló volt Emilie apukájának nyilatkozata is, aki azt mondta, együtt érez az elkövető családjával is és egy cseppet sem haragszik. Ahogy kiállt és amit mondott, sejtette, milyen lehetett a kislánya és milyen emberré vált volna
Rögtön érezhető a változás itt is, most, mikor Miráért megyek, be kell csengetnem és további óvintézkedéseket is tervez az ovi. Ezt a mailt már hétfőn kiküldték.
Ez most az igazi first world problem. Ezt a kifejezést a piszlicsáré problémákra használják itt, például azokra, amiket én is írok. De most nincs képem belemenni abba, hogy milyen nehéz reggeli 5 és fél hat közt kelni Zoéhoz, mert tudom, bármelyik húsz lelőtt gyerek apja és anyja szívesen cserélne velem ebben a minutumban. Csajok amúgy megvannak, nőnek, égig érő álmokkal. Zoé imádja a hóembereket és ha kérdezem, hol a csoki, a harisnyájára mutat, hogy otttttt (igen, ennyi t-vel ejti), Mira visszaszámlál a Télapóig és mostanában nagyon kedves, főleg Zoéval, akárhova megyünk, őt is bemutatja, egyre többet huncutkodnak együtt. Itt Zoé gyakorolja a székes voltázst, Mira felhőkarcolója mellett:
És a felnőttek nemkülönben, az iskola szíve-motorja, a cseppet sem rettegett igazgatónő, az iskolapszichológus, akik megpróbálták megállítani a pszichés zavarokkal küzdő, lövöldöző, 2o éves Adam Lanzát, sikertelenül. A 27 éves tanárnő, aki gyerekeit elbújtatva állt a gyilkos elé, és a tornaterembe irányította. A többi túlélő pedagógus, akik mindennapi hősökké váltak alig húsz perc leforgása alatt, amilyen gyorsan cselekedtek. Mira az utóbbi időben fél a haláltól, nem akar "csillagokba menni", múltkor már azzal nyitott, hogy "anya, előttem az élet" s tudtam, hogy ide fogunk kilyukadni. Ilyenkor biztosítom, hogy még nagylány lesz, anyuka is és én sem szándékozom a csillagokba menni, mert Ági mama szeretnék lenni, aki vigyáz a három fiára, terv szerint. De itt egy ilyen történés és az ember rádöbben, hogy mennyire nem ő keveri a kártyákat, ha a Kaszásról van szó.
És még mindig megy a hullám, utórezgésekkel. Előkerült a fegyverkérdés, persze, már a szörnyű pénteki nap estéjén mentek tüntetők a Fehér Ház elé és Obamán most nagy a nyomás, mert alkotmányt változtatni nem lehet csak úgy szíre-szóra, de remélem, valami lesz, mert az, hogy szimpla hobbiból arzenálja lehessen valakinek félautomata fegyverekből, már nem az önvédelemről szól. Meg általában a fegyvertartás sem Amerikában, legtöbbet gyilkolásra, öngyilkosságra használják. Michael Bloomberg-et idézem: A fegyveres erőszak járványszintű Amerikában. Nemzetünk tragédiája, amire puszta szavak nem adnak választ.
Négy gyereket már el is temettek, én nem tudom, mi lesz a családjukkal ezután...hogyan voltak képesek gyászbeszédet tartani a szülők, mert az itteni temetésen nemcsak a pap beszél, hanem a legközelebbi családtagok, barátok is mondanak beszédet. Szívbemarkoló volt Emilie apukájának nyilatkozata is, aki azt mondta, együtt érez az elkövető családjával is és egy cseppet sem haragszik. Ahogy kiállt és amit mondott, sejtette, milyen lehetett a kislánya és milyen emberré vált volna
Rögtön érezhető a változás itt is, most, mikor Miráért megyek, be kell csengetnem és további óvintézkedéseket is tervez az ovi. Ezt a mailt már hétfőn kiküldték.
Ez most az igazi first world problem. Ezt a kifejezést a piszlicsáré problémákra használják itt, például azokra, amiket én is írok. De most nincs képem belemenni abba, hogy milyen nehéz reggeli 5 és fél hat közt kelni Zoéhoz, mert tudom, bármelyik húsz lelőtt gyerek apja és anyja szívesen cserélne velem ebben a minutumban. Csajok amúgy megvannak, nőnek, égig érő álmokkal. Zoé imádja a hóembereket és ha kérdezem, hol a csoki, a harisnyájára mutat, hogy otttttt (igen, ennyi t-vel ejti), Mira visszaszámlál a Télapóig és mostanában nagyon kedves, főleg Zoéval, akárhova megyünk, őt is bemutatja, egyre többet huncutkodnak együtt. Itt Zoé gyakorolja a székes voltázst, Mira felhőkarcolója mellett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése