Az utazások kivételével talán soha nem volt ekkora adásszünet a blogon, de volt elég dolgom minden téren. Itt van Méri mama és segít minden nap, reggeltől estig. Szinte mindig ő főz, játszik a kicsikkel és nekifutottam a lakásnak, pince, iroda, ahol a madár se jár ugye, már hosszú hónapok óta nem volt szortírozva. Jövő héten lesz készen, szerintem. Ideje lesz, mert közben a kandallót is gázosítjuk, csempe van a konyhában, arról az oldalról fúj a szél, faház, nincs falszomszéd...szóval zima van. Minden reggel begyújtom majd, főleg ha Zoéka megtartja azt a jó szokását, hogy hajnali 6 előtt kel fel.
Más fronton is tatarozom közben: elkezdtem tornázni és figyelni, mit eszek. Mira, az őszinte gyermek ugyanis azt mondta, hogy olyan a hasam, mint Sir Topham Hattnek. Mikor fogócskáztunk, lihegve értem utol. Ekkor ijedtem meg igazán, na nehogy már nem tudok elkapni egy kiscsoportost, mégha fürge, szálkás izmozatú kiscsaj is...és most már nem az a motiváció, hogy beleférjek a 38-as ruhába, hanem hogy jó példát mutassak, sokáig éljek aktív életet. Jelentem, két hete szinte minden nap vagy futottam, vagy Wii fit, rékázás és pécsi sasok DVD-ről. Van egy netes oldal, ahol írom a napi mozgást, ételt amit eszem és automatikusan kiszámolja a kalóriákat. Így látom pl. hogy az egyórás könnyűú kocogással csak egy kicsi sajtburgert éget el az ember. Beállítottam ezt az online porgramot úgy, hogy hetente 1 fontot, azaz fél kilót fogyjak. Ehhez durvá n 7ooo kalóriát kell elégetni, ami annyi mint 2o óra kocogás, közepes tempóban. Mivel még nem vagyok Forrest Gump, nyilván a kalóriacsökkentett életmód a fontosabb része. De nagyon elszánt vagyok, az utóbbi 2 hétben csak egy napot hagytam ki tornaügyileg. Tűbe fűzni nem lehet úgysem, de azért ha 65 kiló lennék jövő nyárig, az szép lenne.
Gyerekek nőnek, mint a gomba, Zoé éppen egy hét múlva lesz egyéves és beszél, azaz szófoszlányokat mond, valamint jár! Még nagyon gyorsan próbálja szedni a kis csülkeit, ezért gyakran fenékre esik, de volt, hogy 15 lépést is megtett. Próbálok videót csatolni, de a kicsi fényképezőm bekrepált, a naggyal meg a fókuszálást még nem igazán sajátítottam el. Pedig nagyon büszke arcot vág ilyenkor. Méri mamát megszerette, reggel hatkor gond nélkül megy át hozzá és bevallom, én is gond nélkül adom, szikra féltékenység sincs bennem.
Mira meg tök jókat mond, pár gyöngyszem:
"A Collinnál zenéset játszottunk. Az én hangszerem zongora volt, püföltem amíg csak bírtam."
Az oviban a barátság volt a téma, megkérdeztem tőle, Mira, szerinted anyának ki a legjobb barátja? A válasz: "Apa az! Ha felnövök, én is keresek egy fekete hajú férfit, aki a társam lesz."
"Ha anyuka leszek, fogat váltok. Kipotyognak a tejfogaim, s újak nőnek helyette. Ez olyan, mint a foliage, a lombváltás. Lehullik a falevél, új lesz helyette.
"Majdnem lebucskáztam a lépcsőn!"
Végére az aduász: Méri mama énekel, Kiskút kerekeskút van az udvarunkba, egy szép barna akislány van a szomszédunkba..."-itt Mira félbeszakította: "én vagyok az a szép barna kislány! Azért vagyok barna, mert sokat voltam a napon és egészséges vagyok! Aki nem megy ki a napra, fehér marad."
Az ovival kicsit hadilábon állunk, mostanában már akkor is alkudozik, hogy ne menjünk, ha épp hétvége van. Itthon sír, aztán belém kapaszkodik néha az oviban is. Az okok? Nincs elég játék (muhaha), nem szerzett elég barátot. De egy nap kivételével, mikor rendkívül taknyos volt, mindig azt karikázták be az óvónők a kis üzenőlapon, hogy remekül érzete magát, ebédjét megette, na meg csudaszép dolgokkal ragasztásokkal jön haza. Remélem, betörik előbb-utóbb.
Volt Mirának névnapja is, amire egy gyöngyös ajándékot és egy Kisvakond-könyvet kapott, de elég lett volna egy nyalóka is, amit a csomagra ragasztottam, az volt a fő sláger-azt ugyanis csak sátoros ünnepekkor kaphat. Hétvégén voltunk cirkuszban is, a híres Ringling Brothers show-ján, akik már a 19. századtól a bizniszben vannak. Sajnos erről sincs kép, itt maradt a gépem, Darren pedig még nem mailezte át a telefonjáról azt a keveset. Látványos volt, főleg az eleje, Mirának a légtornászok tetszettek, a bohócvicceket inkább a felnőtteknek találták ki, aztán voltak körbefutó lovak, mint kötelező versenyszám, ami szerintem halálosan unalmas és tigrisek is, az elefántokat meg nem vártuk meg, mert a második felvonást már kicsit unták a csajok és ennek Zoé hangos szirénázással adott hangot.
Van néhány kép a lombváltásról, ez az összes új most. Nagyon mérges voltam, mert igazán múlt hét lett volna a legszebb színek szempontjából, de szinte kis sem jutottunk, olyan sokszor esett az eső. Talán majd holnap...
Más fronton is tatarozom közben: elkezdtem tornázni és figyelni, mit eszek. Mira, az őszinte gyermek ugyanis azt mondta, hogy olyan a hasam, mint Sir Topham Hattnek. Mikor fogócskáztunk, lihegve értem utol. Ekkor ijedtem meg igazán, na nehogy már nem tudok elkapni egy kiscsoportost, mégha fürge, szálkás izmozatú kiscsaj is...és most már nem az a motiváció, hogy beleférjek a 38-as ruhába, hanem hogy jó példát mutassak, sokáig éljek aktív életet. Jelentem, két hete szinte minden nap vagy futottam, vagy Wii fit, rékázás és pécsi sasok DVD-ről. Van egy netes oldal, ahol írom a napi mozgást, ételt amit eszem és automatikusan kiszámolja a kalóriákat. Így látom pl. hogy az egyórás könnyűú kocogással csak egy kicsi sajtburgert éget el az ember. Beállítottam ezt az online porgramot úgy, hogy hetente 1 fontot, azaz fél kilót fogyjak. Ehhez durvá n 7ooo kalóriát kell elégetni, ami annyi mint 2o óra kocogás, közepes tempóban. Mivel még nem vagyok Forrest Gump, nyilván a kalóriacsökkentett életmód a fontosabb része. De nagyon elszánt vagyok, az utóbbi 2 hétben csak egy napot hagytam ki tornaügyileg. Tűbe fűzni nem lehet úgysem, de azért ha 65 kiló lennék jövő nyárig, az szép lenne.
Gyerekek nőnek, mint a gomba, Zoé éppen egy hét múlva lesz egyéves és beszél, azaz szófoszlányokat mond, valamint jár! Még nagyon gyorsan próbálja szedni a kis csülkeit, ezért gyakran fenékre esik, de volt, hogy 15 lépést is megtett. Próbálok videót csatolni, de a kicsi fényképezőm bekrepált, a naggyal meg a fókuszálást még nem igazán sajátítottam el. Pedig nagyon büszke arcot vág ilyenkor. Méri mamát megszerette, reggel hatkor gond nélkül megy át hozzá és bevallom, én is gond nélkül adom, szikra féltékenység sincs bennem.
Mira meg tök jókat mond, pár gyöngyszem:
"A Collinnál zenéset játszottunk. Az én hangszerem zongora volt, püföltem amíg csak bírtam."
Az oviban a barátság volt a téma, megkérdeztem tőle, Mira, szerinted anyának ki a legjobb barátja? A válasz: "Apa az! Ha felnövök, én is keresek egy fekete hajú férfit, aki a társam lesz."
"Ha anyuka leszek, fogat váltok. Kipotyognak a tejfogaim, s újak nőnek helyette. Ez olyan, mint a foliage, a lombváltás. Lehullik a falevél, új lesz helyette.
"Majdnem lebucskáztam a lépcsőn!"
Végére az aduász: Méri mama énekel, Kiskút kerekeskút van az udvarunkba, egy szép barna akislány van a szomszédunkba..."-itt Mira félbeszakította: "én vagyok az a szép barna kislány! Azért vagyok barna, mert sokat voltam a napon és egészséges vagyok! Aki nem megy ki a napra, fehér marad."
Az ovival kicsit hadilábon állunk, mostanában már akkor is alkudozik, hogy ne menjünk, ha épp hétvége van. Itthon sír, aztán belém kapaszkodik néha az oviban is. Az okok? Nincs elég játék (muhaha), nem szerzett elég barátot. De egy nap kivételével, mikor rendkívül taknyos volt, mindig azt karikázták be az óvónők a kis üzenőlapon, hogy remekül érzete magát, ebédjét megette, na meg csudaszép dolgokkal ragasztásokkal jön haza. Remélem, betörik előbb-utóbb.
Volt Mirának névnapja is, amire egy gyöngyös ajándékot és egy Kisvakond-könyvet kapott, de elég lett volna egy nyalóka is, amit a csomagra ragasztottam, az volt a fő sláger-azt ugyanis csak sátoros ünnepekkor kaphat. Hétvégén voltunk cirkuszban is, a híres Ringling Brothers show-ján, akik már a 19. századtól a bizniszben vannak. Sajnos erről sincs kép, itt maradt a gépem, Darren pedig még nem mailezte át a telefonjáról azt a keveset. Látványos volt, főleg az eleje, Mirának a légtornászok tetszettek, a bohócvicceket inkább a felnőtteknek találták ki, aztán voltak körbefutó lovak, mint kötelező versenyszám, ami szerintem halálosan unalmas és tigrisek is, az elefántokat meg nem vártuk meg, mert a második felvonást már kicsit unták a csajok és ennek Zoé hangos szirénázással adott hangot.
Van néhány kép a lombváltásról, ez az összes új most. Nagyon mérges voltam, mert igazán múlt hét lett volna a legszebb színek szempontjából, de szinte kis sem jutottunk, olyan sokszor esett az eső. Talán majd holnap...
1 megjegyzés:
edi kepek! szpe a lomb, sot lesz meg szebb is, szerintem nem maradtal le. A Forrest Gumpon felrohogtem. :-D Egy csonakban evezunk.
Pang
Megjegyzés küldése