Sajnos, a blogom mostanában mostoha sorsa jutott, de annyira azért nem, hogy csak sátoros ünnepekkor írok. Zajlik az élet, éppen ez az, milliónyi kis dolog egy nap és a végén úgy érzem, hogy sok minden történt és mégsem történt semmi.
Bár amikor az ember, azaz esetemben asszony férje EKG masinára kapcsolva tölt egy estét, azt kívánnám, inkább legyen minden unalmas. 4 napja volt talán, hogy Darren erős mellkasi fájdalmakkal dőlt le a kanapára késő délután. Már a kezemben volt a telefon, hogy hívom a 911-et, de lourdes-i csoda történt, férjem túl gyorsan pattant fel, semmi más tünet, csak a szorítás. 3 nappal később hívott orvost, aki azonnali megfigyelésre rendelte be, ami szerencsére nem mutatott ki semmit, még a tüdejében sem, pedig bagózik sajnos továbbra is.
A család többi tagja megvan, Méri mama rengeteget segít, Mira a pompás magyar szókincse mellé (miket is mond, pl. olyanokat, hogy bekebelezem az ételt, mivel lány vagyok, én növeszthetek babát a hasamban, ha néni leszek stb.) feljön az angol, mióta ovis, olyanokat hallok itthon is, hogy oh man, oh my gosh. Legjobb barátnője két kislány, éljen a liberális névadás, mert a nevükből aztán nem találnám ki, hogy lányok: Saylor és Archer. Oviba is szívesebben megy, ami nem csoda, múlt héten voltak itt a tűzoltók, a csimoták felmászhattak a kocsira, megnézhették a felszerelést. Mentünk kandallót venni, kéri az üzeltvezető a telefonszámot, Mira mondja is, hogy nine-one-one, a 911 az itteni segélykérő szám, jót röhögtünk, mert ha a kandalló csődöt mond, tényleg azt kéne hívni. Itt van egy ovis műve, na ez korai az én ízlésemnek de beteszem azért, remélem, a kindergarten nem viseli meg, mert ott ez keményebben megy már és mindössze ötévesen kezdi...
Zoénak meg naponta nyílik nagyobbra a szeme, nagyon öntudatos kiscsaj. Indiában van egy mondás, hogy a bébik egyéves korukig olyanok, mint az istenek, hibátlanok, ártatlanok és nincs bűnük. Hát ezen már túlvagyunk, kérem, Zoé pontosan tudja hogy kicsoda és mit csinál. Ma volt egyéves viziten (végigbőgte, az ajtóra mutogatott), ott is kérdés volt, hogy felismer-e szavakat, pl. a nem jelentését. Nevettem, hogy persze, csak nem fogad szót! De minden rendben vele, rámutat dolgokra, megy rendesen, ma talán nem is láttam már négykézlábazni, csak egyszer, hossza Súlyra 75 centi, valószínűleg elmérték múltkor, súlya neg csak 2o font 6 uncia (925o gramm), ezért még nem fordítom meg az autósülésben, mert ahhoz 22 font kell. Sőt, az új ajánlás szerint 2 éves korig jobb, ha hátrafele néz a gyerek a kocsiban, biztonságosabb. Szerencsére nagy barátja a könyveknek, Eric Carle a kedvence, angolul vannak meg, de magyarul olvasom neki. Továbbra is hűvösen tartandó gyermek, ezen a képen hajnali hat volt, pizsamában, de leült, kezében a cipővel, hogy menjünk. Nehezen lehetett lebeszélni.
Bár amikor az ember, azaz esetemben asszony férje EKG masinára kapcsolva tölt egy estét, azt kívánnám, inkább legyen minden unalmas. 4 napja volt talán, hogy Darren erős mellkasi fájdalmakkal dőlt le a kanapára késő délután. Már a kezemben volt a telefon, hogy hívom a 911-et, de lourdes-i csoda történt, férjem túl gyorsan pattant fel, semmi más tünet, csak a szorítás. 3 nappal később hívott orvost, aki azonnali megfigyelésre rendelte be, ami szerencsére nem mutatott ki semmit, még a tüdejében sem, pedig bagózik sajnos továbbra is.
A család többi tagja megvan, Méri mama rengeteget segít, Mira a pompás magyar szókincse mellé (miket is mond, pl. olyanokat, hogy bekebelezem az ételt, mivel lány vagyok, én növeszthetek babát a hasamban, ha néni leszek stb.) feljön az angol, mióta ovis, olyanokat hallok itthon is, hogy oh man, oh my gosh. Legjobb barátnője két kislány, éljen a liberális névadás, mert a nevükből aztán nem találnám ki, hogy lányok: Saylor és Archer. Oviba is szívesebben megy, ami nem csoda, múlt héten voltak itt a tűzoltók, a csimoták felmászhattak a kocsira, megnézhették a felszerelést. Mentünk kandallót venni, kéri az üzeltvezető a telefonszámot, Mira mondja is, hogy nine-one-one, a 911 az itteni segélykérő szám, jót röhögtünk, mert ha a kandalló csődöt mond, tényleg azt kéne hívni. Itt van egy ovis műve, na ez korai az én ízlésemnek de beteszem azért, remélem, a kindergarten nem viseli meg, mert ott ez keményebben megy már és mindössze ötévesen kezdi...
Zoénak meg naponta nyílik nagyobbra a szeme, nagyon öntudatos kiscsaj. Indiában van egy mondás, hogy a bébik egyéves korukig olyanok, mint az istenek, hibátlanok, ártatlanok és nincs bűnük. Hát ezen már túlvagyunk, kérem, Zoé pontosan tudja hogy kicsoda és mit csinál. Ma volt egyéves viziten (végigbőgte, az ajtóra mutogatott), ott is kérdés volt, hogy felismer-e szavakat, pl. a nem jelentését. Nevettem, hogy persze, csak nem fogad szót! De minden rendben vele, rámutat dolgokra, megy rendesen, ma talán nem is láttam már négykézlábazni, csak egyszer, hossza Súlyra 75 centi, valószínűleg elmérték múltkor, súlya neg csak 2o font 6 uncia (925o gramm), ezért még nem fordítom meg az autósülésben, mert ahhoz 22 font kell. Sőt, az új ajánlás szerint 2 éves korig jobb, ha hátrafele néz a gyerek a kocsiban, biztonságosabb. Szerencsére nagy barátja a könyveknek, Eric Carle a kedvence, angolul vannak meg, de magyarul olvasom neki. Továbbra is hűvösen tartandó gyermek, ezen a képen hajnali hat volt, pizsamában, de leült, kezében a cipővel, hogy menjünk. Nehezen lehetett lebeszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése