2012. szeptember 20., csütörtök

Duplafejjel, ködön át..

de írok. Mert elfelejtem, mik történtek, ha túl sokat kihagyok. A címre visszatérve, takonykór tombol nálunk, láz szerencsére nincs, de tüsszögés, amitől végigfut rajtunk a hideg és pézséirtás az dögivel. Mira kezdte, aztán söpört végig a nyavalya. Lehűlt a levegő hirtelen, úgy látszik, nem készültünk fel rá igazán, pedig amint éreztem a hűvöset, mindenki kapott vastag pulcsit kintre.

Mira már a 4. hetet abszolválta az oviban, néha reggel még sír, hogy "inkább egész napra veled akarok maradni, anya, utálom az ovit", de ott mindent megeszik és többet mesél. Ma voltak pl. a tűzoltók oktatni őket. És megtudtam, hogy "van egy copfos kislány, ő volt a barátom!" De a nevére nem emlékezett, bíztattam, kérdezze csak meg. Hazajött, hogy a neve Angelina. A bökkenő csak az, hogy nincs ilyen nevű gyerek náluk. Talán az Angelina Balerinából szedte?
Nagyon ügyes, ilyen remekművekkel büszkélkedhet, mint:

Curious George, a kíváncsi kismajom

 Családrajz. Szegény Zoé eléggé háttérben mászik, Méri mama vasalt haja csakazértis göndör, ahogy korábban megszokta, én királynő vagyok, apa épp távolodik, sokat utazik ugye..ő meg a központi figura.
Ezt ma alkotta az oviban mágneslapra. Végre a nevének összes betűivel, csak helytelen sorrendben, ami persze nem baj.
Egyébként kettős személyiség. Tud ő kedves lenni, nagylányosan egyedül fogat mosni, kistesóval játszani. De tud szemtelenkedni, kihasználni, hogy most két embernek dupla akkora a türelme rá, nem is beszélve a szelektív süketségről és a Zoé kezében lévő játékok eltulajdonításától. Nagyon énközpontú, amit néha ki is lehet használni, pl. ma úgy kirándultunk az erdőben, hogy megtettük túravezetőnek, boldogan szaladt és kereste a fákon a jelzéseket. Meg amikor mindenkit végigpuszil, Zoét is szoptatás közben, egy bűbáj. És szerencsére többnyire azért ilyen.

Zoé is hatalmasat fejlődött, szinte mindent megért, egyszerű szavakat mond is, pl. mama, fa, egyedül eljátszik, könyveket lapozgat, ma megtette az első, ingatag lépését. Mira ilyenkor már járt, viszont nem volt ilyen társaságkedvelő, gyerekfigyelő, mint a hugica. A kamikaze üzemmód is maradt, vetődne mindenhova, hangosan ordít, ha felrakom a rácsot a lépcső elé. Pelenkázásához jól jönne 3 Schwarzenegger, aki lefogja, mert szinte röptében ragasztom rá, forog körbe, mint a grillcsirke. Kádban is feláll. Nemalvásban rekord szerintem az a nap, mikor reggel 6-tól este fél 7-ig mindössze egy órát aludt. Durva. De napközben egy kis színésznő, mosolykiráynő, kukucskálós játéknál lehajtja a fejét, azt hiszi, nem látjuk, és elkezdte felfúzni a karikákat a Montessori-toronyra is. Mai képsorozat következik, most nem mászott a fényképezőért, hanem huncutul pózolt:


Rólam meg csak annyit, hogy bár itt vagyok azért, rengeteg a szabadidőm, Méri mama főz, hálásan hanyatlok vissza mikor hajnalban leviszi a gyerekeket, csak Darren ne utazna annyit..de most hétvégére jön!

1 megjegyzés:

Andrea írta...

Kiralysag a festmeny! Mamak rulez :) Remelem felgyogyltok hamar mindannyian es johetnek a pumpkin fesztek!