Zéti egyéves

Emlékszik még valaki a "projektnevére"? Bab-baba, mit lett belőled? Mi más, mint Kisvakond, legalábbis az első hat hétben. Még emlékszem a rétestészta vajúdásra, a forró fürdőre, amit a 4 perces fájásokkal vettem, hogy aztán röpke 41 órával később, egy félreszúrt epidurál és egyéb szenvedés, nemalvás, magzatszurkos víz után császárral kiszedték. Akkor már annyira vártam, emlékszem, róttam a köröket a csendes kórházban éjszaka és meg-megálltam az üvegnél, ahol a kis újszülötteket lehetett látni, már alig vártam, hogy túllegyek rajta és az enyém pólyálja ott a nővér. Még a lábadozóban megkaptam a fekete hollóhajával, azokat a pillanatokat soha nem felejtem el, megérte minden, ilyenkor az agy jótékonyan kikapcsolja a fájdalmat és küldi az endorfin és oxitocin nevű jőtékony hormonbombát.
És most itt tartunk, szinte repült az év, ahogy sok többgyerekes anyuka megjósolta, a második az első farvizén nő már, szinte észrevétlen. Még alig ült fel, és a feje, az ujjai, a karaktere, minden kisgyereket idéz. Jár már, bár gyors üzemmódhoz azért még a négykézlábazás a menő, szavakat mond, felismer dolgokat és észrevétlen lopta be magát a szívünkbe...nem, nem a háromnegyes hatos kelésével, vagy a 12o decibeles ordításával, illetve ezekkel is, mert így legalább tudom, hogy nem játékbaba. 5 és fél foggal büszkélkedhet, még mindig igény szerint szopik és délelőtt-délután szerencsére jobban alszik mostanában. Nagy komédiás ám és tud erőszakos is lenni, de a nap nagy részében egy kedves, agilis mosolytündér.
Ma ebéd után énekeltük el a hepibörzdéjt, és bár a torta még jobban összefolyt, a lényeg a gyertya volt rajta, kérem, meg persze az ajándékok, amire az ünnepelt kénytelen volt türelmesen várni, mert Mira akarta őket először kipróbálni. Ez is nagy előny, a muszáj-jószívűség, ami azzal jár, ha valaki kistesó.
Ömlengés szün, pár kép a délutánról: