Nem sírtam el magam, mikor Mira megszületett. Nem pityeregtem, mikor megtette az első lépést. Nem könnyezett a szemem, mikor először kimondta: anya. De az ovi, az úgy tűnik, az Achilles-ínam. Már januárban párás szemmel kerestem a helyi ovikat netes oldalakon, mostanra meg már facebooko-os képeken elsírom magam, konkrétan attól, hogy más legkisebb gyereke egyedül száll fel az iskolabuszra. Eddig is eladtam én Mirát, volt gyerekek között, de ez mégis más, kikerül az institúció karmaiba, 2 tündéri óvónéni és tizenvalahány gyerek közé. Annyira azért nem dobom a mélyvízbe, heti két félnapot jár, és akit érdekel, leírom, hogy ennek éves tandíja 315o dollár. Bizony, több mint hatszázezer Ft átszámolva a két délelőtt, amibe egy tízórai fér bele, ebédet mi viszünk, ami Mira finnyásságát ismerve jobb is. Pénteken mi voltunk az elsők, Mira bátran fedezte fel az ovit, szuper játszósarkok vannak, a két óvónéni kedvesen várta a kérdéseket. A jele alma lesz, saját kis fogasa, alatta doboz a váltóruhának, a katicás hátizsákba a kajája meg éppen belefér. Jövő kedden esünk át a tűzkeresztségen, én gondolom elrágom az összes körmöm, ő meg már pénteken, alvásból felkelve kérdezte, mikor mehet az oviba. Ennyit erről. Nagy gond nem lehet, mindennap mennek ki, kreatív foglalkozás is lesz (art and crafts), gitáros néni jön velük énekelni és kézhez kaptam a naptárt, lesz üszi ünnep, almaszedés, látogatás a tűzoltóságon, Halloween, téli olimpia..szóval nincs unalom, és ez az, ami már az áprilisi körbevezetésen tetszett, egyetlen gyerek sem volt tétlen, pedig minden szobában voltam, a legkisebbeknél is. Na meg gyerekközpontúak is,semmilyen megalázó büntetés nincs, szobatisztaságban közreműködnek ahogy a szülő akarja, nálunk erre már nincs is szükség. Az adatlapon voltak még olyan kérdések, hogy engedem-e a szúnyogirtó krém és naptej használatát, mi legyen, ha a gyerekem súlyos beteg lesz, ki döntsön felette és melyik kórházba vigyék, ki hozhatja el oviból, engedem-e, hogy fényképezzék. Utánunk aztán szivárogtam a szülők, sokan nem voltak, pedig a névtáblán 28 gyerek neve látható. Gondolom, ők már régiek, nem kellett a nyílt nap nekik. Ez egyébként preschool 2, azaz a kis-középsőcsoportosok, 3 éven felüliek csoportja. A szülők, akik bemutatkoztak, kedvesnek tűntek és olyan kaliberűnek, mint mi is vagyunk.
Most egyelőre elég lesz a két délelőtt, mert azt szeretném, ha Mira magyarja nem korcsosulna el, na meg folytatom a 4 másik anyukával a coop-ot, szóval szinte minden hétköznap jár majd valahova. Mellesleg a magyart nagyon durván keni. A minap elővette az új Bartos Erika verseskötetét és a szöcskéről költött egy itt-ott rímelős, jambikus verset. Sajnos nem tudtam lejegyezni, mert közben szoptattam. Az emberi testről olyanokat tud, amiket én sem, Méri mama ugyanis beszerzett barátnőjétől egy nem kispályás lexikont, abból olvasgattak. Szegény anyu majdnem dobott egy hátast, mikor Mira közölte vele: Méri mama, te már öreg vagy és csontritkulásod lesz, de az én csontjaim azok még szivacsosak belül. Anyu, miután levegőhöz jutott, kikérte magának, ugyanis naponta fut a lakótelepi gumipályán a tó körül és egyébként is aktív. Ma, az indiai templomban ugyanígy rámutatott egy nehezen járó bácsira, még jó, hogy magyarul mondta ezt a csontritkulásos dumát...meg azt is észreveszi, ha valaki kövér, pl. egy bácsit, akinek akkora a hasa, mint a Tapitáé. Lassan azért meg kell tanítanom majd, mit nem szabad nyilvánosan kimondani, mi az, ami nem illik. Továbbra is mozgékony, valószínűleg járni fog tornára, már ha hajlandó nélkülem benn maradni. Néha tud ám kiállhatatlan lenni, az osztálytalin azzal égetett, hogy nyelvet öltött mindenkire, aki kedvesen kérdezgette. Zoéval is elég durva tud lenni, igaz, mikor megindulok felé, hogy akkor timeout lesz, gyorsan ad neki játékot. Néha azért megértem, gyurma, társasjáték, szerepjáték, ezek nem nagyon mennek, mert Zéti ráhajt mindenre, ami Mira kezében van és nem lehet lekenyerezni hasonló játékkal sem. Összeségében azért aranyos, érdeklődő és segítőkész kislány, biztos remekül beilleszkedik majd az oviba. A témában update jövő kedden várható.
Hétvégén voltunk az outletekben is, még ruhavásárlás gyanánt, a gyerekboltok nagy csalódást okoztak, Zoé méretében volt egy fajta őszi cipő, de azt muszáj volt megvennem, ha jön a hideg, a bőrmamusz nem elég. Ruhát leginkább a BabyGap-ben láttam, de azért az árak nem annyira outletesek ott. Máshol meg teljesen olyan színek, minták voltak mint a kommersz Targetben, egy vékony kis hosszúujjúra sokallom a 15 dollárt, csalódottan mentem haza, kevés holmival. Darren vett azért farmert magának, ami külön szám, mert nagyon vékony, bakfis osztályon kerestek neki méretet. Meg cipőt is vett, aztán Mirának a jó viselkedésért egy szappanbuborékfújó fegyvert, általában nem szeretek kacatra költeni, de tényleg nagyon meleg volt aznap és szépen viselkedtek. Most pedig minderről képek:
Most egyelőre elég lesz a két délelőtt, mert azt szeretném, ha Mira magyarja nem korcsosulna el, na meg folytatom a 4 másik anyukával a coop-ot, szóval szinte minden hétköznap jár majd valahova. Mellesleg a magyart nagyon durván keni. A minap elővette az új Bartos Erika verseskötetét és a szöcskéről költött egy itt-ott rímelős, jambikus verset. Sajnos nem tudtam lejegyezni, mert közben szoptattam. Az emberi testről olyanokat tud, amiket én sem, Méri mama ugyanis beszerzett barátnőjétől egy nem kispályás lexikont, abból olvasgattak. Szegény anyu majdnem dobott egy hátast, mikor Mira közölte vele: Méri mama, te már öreg vagy és csontritkulásod lesz, de az én csontjaim azok még szivacsosak belül. Anyu, miután levegőhöz jutott, kikérte magának, ugyanis naponta fut a lakótelepi gumipályán a tó körül és egyébként is aktív. Ma, az indiai templomban ugyanígy rámutatott egy nehezen járó bácsira, még jó, hogy magyarul mondta ezt a csontritkulásos dumát...meg azt is észreveszi, ha valaki kövér, pl. egy bácsit, akinek akkora a hasa, mint a Tapitáé. Lassan azért meg kell tanítanom majd, mit nem szabad nyilvánosan kimondani, mi az, ami nem illik. Továbbra is mozgékony, valószínűleg járni fog tornára, már ha hajlandó nélkülem benn maradni. Néha tud ám kiállhatatlan lenni, az osztálytalin azzal égetett, hogy nyelvet öltött mindenkire, aki kedvesen kérdezgette. Zoéval is elég durva tud lenni, igaz, mikor megindulok felé, hogy akkor timeout lesz, gyorsan ad neki játékot. Néha azért megértem, gyurma, társasjáték, szerepjáték, ezek nem nagyon mennek, mert Zéti ráhajt mindenre, ami Mira kezében van és nem lehet lekenyerezni hasonló játékkal sem. Összeségében azért aranyos, érdeklődő és segítőkész kislány, biztos remekül beilleszkedik majd az oviba. A témában update jövő kedden várható.
Hétvégén voltunk az outletekben is, még ruhavásárlás gyanánt, a gyerekboltok nagy csalódást okoztak, Zoé méretében volt egy fajta őszi cipő, de azt muszáj volt megvennem, ha jön a hideg, a bőrmamusz nem elég. Ruhát leginkább a BabyGap-ben láttam, de azért az árak nem annyira outletesek ott. Máshol meg teljesen olyan színek, minták voltak mint a kommersz Targetben, egy vékony kis hosszúujjúra sokallom a 15 dollárt, csalódottan mentem haza, kevés holmival. Darren vett azért farmert magának, ami külön szám, mert nagyon vékony, bakfis osztályon kerestek neki méretet. Meg cipőt is vett, aztán Mirának a jó viselkedésért egy szappanbuborékfújó fegyvert, általában nem szeretek kacatra költeni, de tényleg nagyon meleg volt aznap és szépen viselkedtek. Most pedig minderről képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése