Még csak fél nyolc, de mindkét csajom kidőlt, igaz, még sötétben keltek. Mégsem vagyok még álmos, bár délután azért tudtam volna pihenni...mostanában csupa jó dolog történik, türelmes vagyok a gyerekekkel, tevékeny a konyhában, mindennap van főtt ebéd és a hűtőben fini mangótorta lapul, mert szombaton Heather elhívott grillezésre. Vasárnap pedig jön Méri mama, már nagyon várjuk. De addig is, megjött a fényképezőgépem, ami szerelem volt első látásra, kézbentartás után pedig megkértem a kezét szinte. Ő az:
Nem akarom senkinek sem tanácsolni, hogy vágja tönkre a gépét, de ez egy álom, szempillantás alatt exponál, könnyű és videót is vesz fel. Bónuszként a lapos memóriakártyával adták, azt nehéz lesz beletörnöm, de meg sem próbálom, kopp-kopp.
Mirát amúgy meglestem ma az ablakból, szépen rajzolt, kért papírt, ismét remek napja volt, mindenkivel beszélgetett, de továbbra is állítja, hogy nincs egy barátja sem. Erről beszélgettünk most, hogy az igazi barátot ismeri az ember s ehhez idő kell. Az ebédjét is megette, kapott egy mosolygós matricát a feladatlapjára:
Nagyon tetszik az oviban, hogy az igazgatónő ismer minden gyereket, sőt, a többi óvónő is köszön, még Zoénak is integetnek. Már nyílt napon tudták Mira nevét, hozzátéve a vezetéknevet, ami nálunk nem olyan egyszerű, ugye. Szóval így tovább. Beírattam tornára is, bár vakartma a fejem, épp kedden és csütörtökön tart órát Miss Jen, a kedvenc, akit már ismerünk is. De délután nem alszik Mira, ezért kedden 2-kor fog járni. Hazajön, lepihen, ha a kocsiban mégis elalszik, ébresztem egy órán belül, no meg itt lesz Méri mama is, ha Zoé alszik, akkor nem kell kicibálnom őt is magammal.
Zoé is elvan, mostanában nagy büszkén néz körül, mikor terpesztve áll hosszú másodpercekig. Lépni még nem próbál, ha elfárad, óvatosan visszaül. De lassú víz partot mos, szerintem egyéves korára már futhatok utána.
Mira nagyon kedves vele, néha persze féltékenykedik, nem adja oda a játékait, de ahogy ezek egymásra mosolyognak olyan mindentudó-bajtársiasan, milyen szuper testvérek lesznek később. Mira öleli, majdnem kiszedi az autósülésből, úgy hiányzik neki az ovi után. Kiságyban is szoktak duhajkodni, vagy Mira bubblish főzeléket készít és tolja a kanalat Zéti szájába: "ne válogass, edd meg!" Zoé pedig ahogy ráhajol, nyálas puszit ad neki, hiányolja ám, ha oviba megy a nővérke. Szóval most jól elvagyunk, de nem bánom, ha jön Méri mama, mert az esős délutánok hosszúak tudnak lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése