Nyaralunk, de még hogy

Mostanában nincs semmi különös, élem a kétgyerekes anya életét, mentsétek meg Ágianyut alfejezettel.
Végre meleg van, naponta megyünk a nagymedencéhez. Először a fejemben megírtam a forgatókönyvet, hogyan fog ez két gyerekkel menni és roppant büszke voltam magamra, milyen jól kitaláltam. Még arra is gondoltam, hogy pár hosszt lenyomhatok, ha esetleg...hahaha, még a fényképezőt sem vettem elő, esetleg következő életemben, ha nyolc karom nő, mint a polipnak. Mert a medence kérem, nem gyerekbarát, 3 lépcső után hasig ér és onnan mélyül. Két gyerekkel valóságos aquafitnessz. Zoét megmártom, körbecsónakázom a lábasbedugós babaúszóban, majd kiteszem a babakocsiban egy játékkal, felénk fordítva. Aztán Mirát dobálom, csónakáztatom. Neki is Zoé  úszógumija tetszik, mert egyszer a karúszókkal benyelt egy csomó vizet, azóta beijedt, pedig múlt nyáron milyen szépen ment már...na, majd idén is nyár végére szokja meg megint.
Zoé is szeret vizezni, óvatosan belemártva megszokja hamar, csak ugye fél szeme mindig Mirán, aki sajnos a vízpartján és a homokozóban mindig megvadul mostanában, nem fogad szót, dobál, nem fogja fel, hogy nem játszhat a medence túlsó partján. Életmentő jelenléte nélkül be sem vállalnám a kettőt.

Zoé sajnos továbbra is lájtos hajnali ötkor kel. Van, hogy négy negyvenkor, ilyenkor ha nem tudom visszaringatni, már jól kezdődik a napom. Darren szerint azért alszik ily keveset, mert tól sok kávét iszom, de ha egyszer ilyen korán keltenek??? Ördögi kör.Egyik nap Darren tudott vigyázni Mirára, akkor kínomban magamra fektettem, mert a kiságyban nem maradt meg, mindketten fél kilencig aludtunk, úgy, hogy a combomon nyugodott a kis feje. Mindjárt más kedvvel, kipihentem folytattam a napot. Sajnos gyakran a kedve is rossz, nyüszögve kúszik-mászik, persze ha dobálom, éneklek, dobolok neki akkor kis mosolytündérke, de ezt nem tudom egész nap csinálni, főleg, ha naponta max. kétszer fél órát alszik estig. Egyszer egész nap cirkuszolt és délután sem aludt el, szoptatás után rögtön nyílt a szeme és ívben megfeszült. Nem addig van, babám, mondtam, s biza lefektettem. Addigra annyit bőgött, hogy lementem a pincébe ruhát felhozni, ott, két szinttel lejjebb is hallottam, úgy kiakadt. Összehajottam a ruhát, addigra engedtem ki a fáradtgőzt és mentem fel érte, de már felváltva hüppögött és ordított. Csak Darrenhez volt hajlandó menni, úgy megsértődött rám,s onnan is üvöltött, ha rámnézett. Cirógattam aztán, hogy bocs Zoé, de vagy kimegyek egy kicsit, vagy kiugrom az ablakon, így jártál jobban.
Igaz, ha medencézünk, akkor jobb, mert korán lefekszik, s marad Mira. Legtöbbször a konyhában molyol, s mint legkisebb bioporszívó szedegeti fel a földről a lehullott cheerio-t, macskakaját, szárazkenyeret.
Íme, az új tudománya:

Mira meg nagyon önálló lett, vesz magának kanalat a fiókból, egyedül öltözködik ill. próbálja, nagyon felnőttes gondolatai vannak:

"Ha sokat vagyunk a napon víz és élelem nélkül, napszúrást kapunk."

"Anya, harangoznak a templomban, meghalt valaki...megtaposta...az autó."

"Anya, én nem megyek el a csillagokba, mint Mufasza. Te vigyázol rám, hogy ne essek le olyan magasról. Megnövök, néni leszek és 4 gyerekem lesz. (Neveket is mondott, halandzsa-kitalálásokat)

Egyik este lehúzta a pelenkáját, miközben mi aludtunk és elment vécére egyedül. Reggel volt csodálkozás, hogy ezt egyedül megcsinálta a sötétben. Kérdeztem, hogyan.

"Hát elmentem a vécére, megkapaszkodtam, kitöröltem a puncikát és felvettem a bugyit. Nem kell pelenka, nagylány vagyok már! Aztán visszamásztam közétek." Csak lestünk. S lebuktunk, néha tényleg alszik köztünk, ugye Zoé ágya is ott van, amíg kényelmesen megvagyok, addig tökmindegy nekem, csak aludjak.

De ezzel együtt jött a mini-tinédzser viselkedés is. 

'Anya, nem vagy a barátom. Nem fogadok szót."

Timeoutba tettem, ajtót is becsuktam az agresszor viselkedése miatt. Teljesen kikelt magából: Anya, te rosszat tettél velem...hagyd abba a huncutkodást és fogadj szót!"

Ma közöltem vele, hogy legyen vége a rosszalkodásnak: "Neked legyen véged!"

Édességmegvonás is volt, mert felvizezte a spagettit. Erre háklis vagyok, ételt nem pazarlunk. Apja már odaadta a csokifagyit mit sem sejtve, de ment vissza a hűtőbe.

Szóval ez az újabb mérföldkő, az ő szeretete már nem olyan nyílt és feltétlen, mint Zoéé. Most már értem, miért mondták a nagyobb gyerekek anyukái, hogy nem lehet hátradőlni a pelenka levétele után, s milyen igazuk volt.

Emellett azért kedves és aranyos kicsi lány ám, múltkor matricát ragasztott rám, "mert te vagy a legkedvesebb anyukám". Még most is őrzöm a csomagtartóban.

Azt is le kell írnom, hogy Zoét megkínálta csokifagyival !!! és nagyon kedves vele, kivéve, ha belehörög az arcába hogy add ide, az enyém.

Szóval nem teljesen fordult ki magából, csak ezek az új allűrök, amikre még nem mindig találtam ki hathatós megoldást.

Tesóporték:

Végül a tegnapi buli a Dean parkban, a Függetlenség Napján...reggel zuhogott az eső, Mira elszontyolodott, hogy nem tudunk menni, de kilenckor már hétágra sütött a nap. Jó meleg volt, úgyhogy két óra után mentünk is haza, a program a tavalyi, tán még a számok is ugyanazok voltak. Mirával elkezdtünk játszani is, de ő még kicsi volt ehhez, a nagyok tülekedtek mindenhol, mert lehetett kis cetliket gyűjteni és ajándékokra beváltani. Annyit meg nem ért az egész, hogy a 3o fokban ott nyomuljak vele, talán majd jövőre...de addig is az idei termés: