Nem unatkoztam ám,

csak az utóbbi hetek igen megviseltek. Én még olyan gyereket Zoé kívül nem láttam, aki délután fél kettőtől fenn van és este nyolckor sem alszik még 9 hónaposan. Barátnőm egyévese alszik délelőtt 2, délután 1 órát, s persze nem ötkor kel...múlt kedden volt az, hogy emiatt, na meg mert egész nap sírva kúszik-mászik, ugye kéne az az alvás, én be akartam dobni a töröközőt. Jöjjön Mary Poppins vagy a bentlakásos intézet, én ezt nem bírom tovább. pedig aznap nagyon jó volt az idő is, voltunk medencézni, de ott is csak üvöltött a pici, kisebb-nagyobb sznetekkel Ide nézz, Mira-mondtam hirtelen ötlettől vezérelve, és kékbálnát megszégyenítő bombát ugrottam a medencébe. Nagy sikerem volt. Aztán Mira ugrott be, újra hordja a karúszót, azzal ügyeskedik a szívem. Közben Zoé sírdogált, de akkor már nem tudtam csak rá tekintettel lenni. Mira úgyis kivolt, mert múlt hétfőn 2 hét után nem volt itt Darren, elmentünk ugyan az Assabet parkba spriccelni, de kedvetlenül poroszkált, apját rajzolta a homokba, neki gyűjtött kavicsot...szóval megérett az idő arra, hogy vele is foglalkozzak. Néha csúnya kisbabának hívja Zoét és kiabál vele, hagyd abba, megértetted? de nem csodálom, Zoé nagyon éhes hangon visít, ha valami nem oké.
Aztán a múlt hét második fele kicsit jobb lett, csütörtökön jött Heather is medencézni, apa már aznap itthon volt. Vele hétvégén volt egy nagy vitám, mert a teherbírásom véges, a hátam meg egyre fáj, az eredmény az, hogy havonta jön egy takarítónő majd szeptembertől.
Szombaton az akváriumba mentünk, Bostonba, hivatalos neve NEAQ, magyarul ejtsd: nyikk. :) Darrennek eleve nem volt nagy kedve, még jobban berzenkedett, mikor a kígyózó sort meglátta, az ötlet nem volt egyedi, sajnos. Meg túl jó sem, Zoé végignyervogta az egészet, mert bent tömeg és félhomály volt. Csak a nagy, középső tartály nyűgözte le valamelyest, amiben hatalmas halak úsztak.
Utána elmentnk a parkoló melletti zöld területre, amit ingyen élveztek egy óráig...Darrennel nevettünk, hát ilyen az élet két kicsivel...az akvárium közelébe meg nem megyek, míg Zoé minimum ovis nem lesz. 12o dollár arra, hogy Mira tudjon cápát és tüskés ráját rajzolni, kicsit sok. Még akkor is, ha ez "nagylánysági" ajándék volt, mivel Mira egyáltalán nem hord már pelenkát, éjjelre sem és egyszer azt álmodta, hogy megnézte a halakat. Nos, kipipálva.

Még mindig tart az emberi test faszcinációja is, tegnap rajzolt két tüdőt, az egyik rózsaszín, másik szürke: "Ha kimegy valaki a teraszra és cigizik, ilyen lesz a tüdeje, ilyen szürke, s nem tud...dobogni!" Bizony, apa...
Igaz, én meg sem szólalok, mert véletlenül (sallala) kidobtam azt a képet, amin orbitális mellem és hasam van,     a kommentár: te egy kicsit nagy anyuka vagy. Hihetetlen, 3 éves, de már kipellengérezi a hibákat.

Végigmondja egyébként az étel utját is, felismeri a belső szerveket képen, múltkor mutat egy nagyítást, hogy itt a máj, anya! Mondom, nem kicsim, az egy agysejt, Addig erősködött, míg kénytelen voltam jobban megnézni, neki volt igaza.

Hasonló sorozatből megérkezett a Föld és az Ég című kiskönyv is, azóta rajzolt egy földgolyót is, sajnos az nincs már meg, pedig nagyon jó lett, szárazföldek, nagy része víz, s körülötte egy fekete kör volt, rákérdeztem, az "axigon" azaz oxigén. Na, ilyenkor én is ledöbbenek.

Gyakori párbeszéd még ez is:
-Anya, én szép vagyok?
-Hát persze, Mira!
-Megtartasz?
-Igen, kinek is adnálak oda?
-Megnézed, ahogy növök és lány lesz belőlem aztán anyuka? És aztán megnő a hasam, babákat akarok...egy kisfiú lesz az első.
-Na de Mirám, ahhoz társat is kell találni.
-Én majd veszek magamnak apamagot. Szeretnék anyuka lenni...
Ilyenkor azért boldog vagyok, hogy minden hibám ellenére úgy gondolja, jó anyukának lenni és jó anyának tart.
-Szeretlek, Mira..
-Én is téged, kulcsolja körém a lábait esti elalvás előtt és kapok sorozatpuszit a történet után, ami immár nem a pötyikről, hanem róla kell, hogy szóljon...

Itt a múlt heti termés, nem hiszem, hogy Magyarország előtt jelentkezem, vasárnap utazunk, úgyhogy áll a bál, kell még ajándék pár embernek, mosás, pakolás. Csak azt a 13 órát éljem túl, a reptéren várni fog egyszemélyes felmentő seregem, Méri mama, akit gyakran emleget és rajzol már Mira.