Annyi ideje van kint, mint bent. Tavaly ilyenkor két centi sem volt, most a lábujja annyi.
Továbbra is két foga van, de pusztít annyit, mint más harminckettővel. Szinte mindent megeszik, ha gyújtom a gázt a konyhában, már akkor óbégat, beindul a feltételes reflex, tudja, hogy kaja készül.
Most már négyes sebességben mászik, s rajtam, a ruhámat fogva feláll. Erre a célra menő még a hokedli, lábtartó szék, dohányzóasztal is. És akkor kezdődhet a misszió, aminek célja
-veszélyes dolgok elérése (kábel, konnektor, kavics a játszótéren), amikből már vagy egy cipősdoboznyit szedtem ki a szájából
-veszélytelen, ámde ehetetlen dolgok becserkészése, ami ezáltal mégis veszélyforrás (papírzsepi, katalógus)
-Mira játékai (hiába van 28 plüssállat előtte, csak Miráé lenne jó)
Szóval agilis a gyermek és bár másodikgyerek-szindrómában szenved, azaz gyakran úszik az árral, idomul a mi napirendünkhöz, keltem fel szegényt, ha Mirát el kell hoznunk, de gondoskodik róla, hogy jusson rá idő.
Mindez hajnali ötkor kezdődik, komolyan, a jól alvás azt jelenti, hogy kivételesen fél hétkor kelünk. Ahogy Bikini megénekelte, én gyűlölöm a hajnali napsugarat...nem és nem tudom megszokni a koránkelést. Mindegy, lesz valamilyen koránkelős szakmája, kamionsofőr, pék-ezek a kilátások.
Egyik nap házimunka helyett parkba vittem, csak őt. Meg sem nyikkant, fel sem fogta a szerencséjét, hogy csak rá figyelek, semmi nyekergés, mint a kisangyal...ekkor belegondoltam, hogy mennyire hiányzik neki a személyes figyelem. De aztán elhessegetem a gondolatot, mert jobban hiányozna neki Mira, az istennő, aki akár a paplanba csavarba ugrálhat rajta, nevetve tűri. Tőlem nem fogad el könyvet, leveri, ellapozza, de Mira leült vele képeskönyvet nézegetni és melléhajolt. Olvadtam, mint vaj a napon.
Zoé nagyon muzikális is, ma meglátta a játszón a pánsípokat a csúszdán és elkezdett énekelni. Egész testét rázza, ha tetszik neki egy szám, legyen az magyar népdal vagy Lady Gaga.
Altatni is nehéz, hatodjára is vissza kell tolnom a cicimre, mire végre rákap rendesen és becsukja a szemét. Lehet, hogy egy csomó gyerek elalszik félalomban ágyba téve, hat hónapos kortól, ahogy a doki javasolja, de annak tuti nem Balakrishnan a vezetékneve.
Néha falra mászom a hangos kiabálásától és koránkelésétől, de egy vállra hajtott fej, nyitott szájú nedves puszi vagy szégyenlős mosoly, ahogy apjával flörtöl eltörli ezeket.
Unalmas adatokkal nem rendelkezem (augusztusra van időpontunk), de nem is kell, majd leszakad a bőrkeményedéses kezem, mikor autósülésben cipelem. Helyette itt egy raklap porté, legtöbb még korábbról, labdásak már kilenc hónaposan... érdemes végiglapozni, mert a végén kiderül, milyen az, ha egy kisgyerek, persze FEHÉR ruhában, megtalálja nővére ablakfilctollát.
Továbbra is két foga van, de pusztít annyit, mint más harminckettővel. Szinte mindent megeszik, ha gyújtom a gázt a konyhában, már akkor óbégat, beindul a feltételes reflex, tudja, hogy kaja készül.
Most már négyes sebességben mászik, s rajtam, a ruhámat fogva feláll. Erre a célra menő még a hokedli, lábtartó szék, dohányzóasztal is. És akkor kezdődhet a misszió, aminek célja
-veszélyes dolgok elérése (kábel, konnektor, kavics a játszótéren), amikből már vagy egy cipősdoboznyit szedtem ki a szájából
-veszélytelen, ámde ehetetlen dolgok becserkészése, ami ezáltal mégis veszélyforrás (papírzsepi, katalógus)
-Mira játékai (hiába van 28 plüssállat előtte, csak Miráé lenne jó)
Szóval agilis a gyermek és bár másodikgyerek-szindrómában szenved, azaz gyakran úszik az árral, idomul a mi napirendünkhöz, keltem fel szegényt, ha Mirát el kell hoznunk, de gondoskodik róla, hogy jusson rá idő.
Mindez hajnali ötkor kezdődik, komolyan, a jól alvás azt jelenti, hogy kivételesen fél hétkor kelünk. Ahogy Bikini megénekelte, én gyűlölöm a hajnali napsugarat...nem és nem tudom megszokni a koránkelést. Mindegy, lesz valamilyen koránkelős szakmája, kamionsofőr, pék-ezek a kilátások.
Egyik nap házimunka helyett parkba vittem, csak őt. Meg sem nyikkant, fel sem fogta a szerencséjét, hogy csak rá figyelek, semmi nyekergés, mint a kisangyal...ekkor belegondoltam, hogy mennyire hiányzik neki a személyes figyelem. De aztán elhessegetem a gondolatot, mert jobban hiányozna neki Mira, az istennő, aki akár a paplanba csavarba ugrálhat rajta, nevetve tűri. Tőlem nem fogad el könyvet, leveri, ellapozza, de Mira leült vele képeskönyvet nézegetni és melléhajolt. Olvadtam, mint vaj a napon.
Zoé nagyon muzikális is, ma meglátta a játszón a pánsípokat a csúszdán és elkezdett énekelni. Egész testét rázza, ha tetszik neki egy szám, legyen az magyar népdal vagy Lady Gaga.
Altatni is nehéz, hatodjára is vissza kell tolnom a cicimre, mire végre rákap rendesen és becsukja a szemét. Lehet, hogy egy csomó gyerek elalszik félalomban ágyba téve, hat hónapos kortól, ahogy a doki javasolja, de annak tuti nem Balakrishnan a vezetékneve.
Néha falra mászom a hangos kiabálásától és koránkelésétől, de egy vállra hajtott fej, nyitott szájú nedves puszi vagy szégyenlős mosoly, ahogy apjával flörtöl eltörli ezeket.
Unalmas adatokkal nem rendelkezem (augusztusra van időpontunk), de nem is kell, majd leszakad a bőrkeményedéses kezem, mikor autósülésben cipelem. Helyette itt egy raklap porté, legtöbb még korábbról, labdásak már kilenc hónaposan... érdemes végiglapozni, mert a végén kiderül, milyen az, ha egy kisgyerek, persze FEHÉR ruhában, megtalálja nővére ablakfilctollát.
2 megjegyzés:
Ha! Hat remelem mindenki aki ilyeneket mondott, hogy "o is aranyos, de Mira az bezzeg gyonyoru" az most megy es megeszi a kalapjat mustaros ketchuppal. Ez a kisjany Csudaszep!! Megzabalnam! Es igen, valoban igy van, minden nap tobbszor eletmentes van, mert vonzza oket a baj, ugye? Bogyo villayszerelo ohajt lenni mindenaron, hiaba a lebeszeles. :-D
Pussz a csaladnak!
Pang
Boldog Hófordulót a Drágának!!
Puszik!!
Fakan Julcsi
Megjegyzés küldése