Holnap három

Hihetetlen, hogy hozzátegyek még egy szót az alliteráció kedvéért. Picinke cinkém, akire úgy vártunk, aki olyan hirtelen jött, nem is tudtam hogy velünk van Mexikóban már és túlélte a tequila-kóstolást és jetskizést, végleg maga mögött hagyja a babakort. Holnap lesz 3 éve, hogy reggel még megsétáltattam Fuzzy-t nagy hassal és arra gondoltam, milyen szürreális az érzés, hogy aznap délutánra anya leszek. Milyen könnyen ment a szülés, azaz császármetszés, az infűzió fájt az egészben a legjobban, és bennem van még a felsírása, a doktornő bókja: gyönyörű kislány, mekkora szempillák! 2oo9 június 5...néha, mintha egy másik élet lett volna, máskor meg mintha csak hónapok teltek volna el azóta, nem évek.
Olyan hálás vagy ezért az okos, szép és jószívű kislányért, aki ha meglátja, hogy fáradtság suhan át az arcomon, elkezd a földről felpakolni, "szót fogadok!" kiáltással. Aki, bár ma is bemutatott egy hajhúzogatást a miheztartás végett, a világ legaranyosabb nővérkéje:

Néha ki tud hozni a sodromból, főleg ha a kajás kezét belekeni mindenhova és szétkapja a lakást egy percen belül, de ezekkel haladunk. Nem nagyon szeretem a zsarolás fegyverét ( ha nem pakolsz el, nincs esti mese, ha nem eszel rendesen, nincs desszert), de jelenleg csak ez működik. És haladunk, sokszor magától segít, szemetét nem a földre dobja.

A szobatisztaság, ill. annak hiánya és a délutáni alvás a legnehezebb most, ha alszik, jókedvű de sokáig fenn van, ha nem, bolond lesz késő délutánra.

Vannak területek, amikben jóval korosztálya előtt jár, mondom én, a cseppet sem elfogult anyja.

Kezdjük a nyelvvel, néhány mostani példával, hogy miket mond:

Feltámadt a szél, jegyzi meg tegnap a teraszon.

Most már szépeket rajzolok, nemcsak krikszkrakszokat!

Mai napja a gyerekekkel: Emmy megcsavarintotta az ujjam, Landon is huncut volt, megint meglökött. Ez a Landon, nem tudom, mit csináljak vele!

Még a hercegnős illegetésből: anya, a varázspálcámon gyöngykaláris van.

Amy-től kapott katicás könyve nagy sláger, ujjával követi a betűket és olvassa: a katica és más roHarok.

Mindent tud belőle, magától mondja képek alapján a szövegek. Kedvence az az oldal, ahol "a szkarabeusz is rovar. A tehén kakijából görgeti a galacsint maga előtt. (itt rámnéz): Ewww, gross! (Fúj, de undorító!)

Konzekvensen vétett hibái az ezben, nincs helyett pedig nem van. De ezen kívül tényleg szuper érthetően, hangosan, helyesen artikulálva beszél.

Most már angolul is többszörösen összetett mondatokban és ki vagyok ám javítva, ha nem kellően jenki az akcentusom, a Landon kiejtve nem ám lendon hanem ljeeendön.

Az absztrakt gondolatmenete is meghökkentő.

Reggel úgy ébreszti apját: apa, vedd fel a szemüveget! Jól megfigyelte, Darrennél ez az a biztos pont, ami után tuti nem fekszik vissza az ágyba.

Szeret vele vásárolni menni is, de egyszer Darren sietett, nem akarta elvinni magával. Mire ő kinézett és mondta: oh, it's raining, I'm putting my boots on! And I'm coming with you, because I love you. (Jaj, esik, felveszem a csizmám és jövök veled, hiszen szeretlek.) Na, ennek nem is lehetett ellenállni.

Nemrég mondta: Anya, én nem szeretem a mesében a farkasokat, mostohákat és boszorkányokat. Ezek huncutok.

Én: Kislányom, minden mesében vannak ilyen alakok, akiket le kell győzni. Mert jó érzés, ha a jó győz és ha nincs huncutság, a mese is unalmas. Amúgy ezek kitalált történetek. te is ki szoktál találni meséket, múltkor arról a sárga katicáról.

Ő: Anya, az nem kitalált. Danga egy sárga katica fekete pettyekkel, és Franciában él.

Kitalál néha ilyen neveket, pl. szerinte Kelemen és Lenke, a Bogyó és Babócából ismert rajzfilm madárpáros fiai Tekele és Bokola.

A szarvasbogár meg Szanna, mert sun a nap, és a bogarak szeretik a napot.

Tudnám folytatni a végtelenségig, remélem, ez így megmarad, sőt tovább fejlődik ebben az ütemben. Renegeteg beszélek vele, mesélek neki fejből minden este, könyvből is naponta és hát ugye engem kofának és hangszórónak hívtak általánosban, az alma meg nem esik messze a fájától.

És hogy továbbvigyem a hasonlatot, Darrentől meg azt örökölte, hogy a technikát rögtön átlátja, soha nem felejtem el, mikor 2 évesen a kiságya összeszerelésekor azonnal párosította a csavarokat az alátétekkel.

Az egyéves korára jellemző autóörület elmúlt, de még most is kérdezi, hogy anya, mikor kapcsol át a fogaskerék másik fokozatba? Hol az autó motorja? Hogyan működik? 

Térben ilyen szépeket épít:

 katicákat mágnesből és barkácskészletből

 saját magát gyöngyökből

A rajztehetsége meg nem új, néhány önábrázolás:

Most már néha ujjakat is rajzol, öt helyett néha hatot, de ugye Adynak is annyi volt az egyik kezén, zseniségre utaló jel....szerény. Az utolsó rajzon a feje felett nap és felhők, a haja mögött látható a szivárvány.

Továbbra is nagyon hajlékony, amit pl. egyiküktől sem örökölt. Darrenbe szilvapáleszt kellett tölteni, hogy egyáltalán a saját esküvőjén táncra perdüljön az ön mozgáskultúrámról meg annyit, hogy a kötélmászásomat látva a tesitanár azt mondta, hogyha ez igazi mocsármászás lenne, engem már felfaltak volna a krokodilusok.

De Mira épp tegnap csak lazán hátrahajolt a székből és egy cigánykerékszerű mozdulattal huppant le két lábra. Megpróbáljuk újra a tornát, de most már nem mehetek be vele a terembe, majd meglátjuk, megbírkózik-e ezzel. Mert mostanában nagyon félénk, többször az én ágyamban alszik, túlságosan ragaszkodó lett.

Ma iszonyat napom volt. Hajnali fél háromkor kezdődött, Kis éji zenével-persze nem Mozart, hanem Zoé tolmácsolásában. Ismét visszatért az esős idő, ez már nem is Új-Angliai, hanem grönlandi nyár kérem, az egész család meg van fázva. Gyerekek nem aludtak délután, és az esti fektetés után is többször keltek sírva. Mégis összeszedtem magam és fürdetés után elmondtam Mirának, mennyire vártuk és szerettük, hogyan született meg és milyen volt, egy nap híján három éve.