2011. július 27., szerda

Ügyeleten

Az úgy volt, hogy kedden Bab baba nem mozgott valami sokat. Konkrétan tán három rúgást éreztem reggeltől estig, ami a 28. hétben kevés. De oké, lehet, hogy nem vettem észre míg Mirával voltam elfoglalva. Este hétkor benyomtam egy fagyit, abszolút terápiás jelleggel-nem röhög!-tényleg nem kívántam, de ez állítólag jól megmozgatja a picúrokat. Lefeküdtem a kanapéra és vártam. Nem indult be a rúgás, foroghattam akármerre. Félórán belül hívtam az orvost, aki a sürgősségire terelt a tünetek alapján. Mirának gyorsan bepakoltam kaját, játékot és indultunk is. Útközben Darren olyanokat kérdezett, hogy túléli-e a baba, ha most kikapják. Mondtam, igen, de nagyon  nem akarom. Éretlen tüdő, látászavar, később tanulási nehézségek-egy 27 hetes baba még nagyon picuri. Inkább ne is beszéljünk róla...
2o perc múlva beértünk, adatfelvétel, majd különválás, Darren Mirával nem jöhetett be. Megkaptam a hátulgombolós johnny-t, hasamra bandázst és egy függönnyel elválasztott ágyat. Felfeküdtem, jött a babamonitor és a kis huncut nem ekkor kezdett el mozogni? Kövek gördültek megint hallhatóan. A szívverés is megvolt, igaz harmadjára, mert a placentám elég hüle helyen van. Már csak a dokinőre kellett várni, aki kiértékelte a görbét, igen, vaklárma volt, de jól tettem, hogy bejöttem.
Szegény Darrent sajnáltam legjobban, aki egy órát várt kint és senki nem volt képes kiszólni neki, hogy minden rendben, megvan a baba szíve, csak a dokinő nem ért rá rögtön odajönni hozzám. Közben Mira is felpörgött, aznap este 11-kor aludt el.
Én megnyugodtam, kaptam egy listát is, mikor kell hívnom az ügyeletet és többször megmondták, jól döntöttem. Azóta mozog is a baba rendesen.

Egy dolog volt jó az egészben, olyan jó érzés volt tudni, hogy én innen pár hónapon belül babával megyek haza. Feljött Mira születésének össze pozitív emléke. És ez az érzés kellett, mert mostanában tényleg csak túl akarok lenni az egészen, akárhogy is fogadkoztam, hogy utolsó terhesség, élvezem ahogy tudom, mert különleges állapot ez. Egyenesen áldott. De csak akkor, ha nem trappolják szét munkások naponta a házat, ha nincs komplikáció és nem utazik el mindenki szabira.

Babusnak szegénynek neve még mindig nincs, én Darren top 5-ös listáját húztam ki, ő meg az enyémet. Nem rosszak a javaslatai, de nem is ájulok el tőle, hogy hú, ez AZ a név. Ennyit arról, hogy lánynevet majd könnyebb lesz találnom. A Mirával egyszerű dolgom volt, rögtön rábólintott. Most keményebb a dió. Azt álmodtam, hogy megszületett, kezembe kaptam és fekete haja volt, mint a nővérének, de pánikoltam, hogy mi legyen a neve. Isteni sugallatra, álomra, egyéb spirituális élményre várok..maradt 12 hetünk a döntésre.

2 megjegyzés:

AndiLeila írta...

hajaj, meg jo, hogy nem lett semmi baj! de milyen jo, hogy elmentetek. Drukklok hogy tobbet ezt ne jatsza el a gyerek. Nalunk a narancsle jott be eddig ha szunyalt volna, masik baratnem az ujjaval bokodte kivulrol. De neha egyszeruen alszanak, anya meg infarktust kap, mit lehet tenni, mint futni az orvoshoz.

AndiLeila írta...

Hála Istennek hogy nem történt semmi baj!!! Vigyázz magatokra nagyon!!!
A név szerintem akkor fog eldőlni amikor megpillantjátok a Hugicát.....
Puszi!
Fakan Julcsi