Bejelentkezek

Tudom, sokáig nem írtam, de az az igazság, hogy nem volt kedvem semmihez. Kezdjük a konyha-projekttel: Murphy ott röhög a képünkbe, ahol tud. Egy konyhaszekrény még mindig nincs itt, a fogantyúkat rosszul fúrták fel, azaz nincsenek egy vonalban, a hűtő horpadásokkal érkezett meg, ma pedig a járólap fúgázása dőlt dugába, mert a mesterember kórházba került. Komolyan, macskabajuszon táncolnak az idegeim és néha csak elcsigázottan ülök, várom az egésznek a végét, örülni sem tudok már semminek. Azaz tegnap Darrennel bepakoltunk az új szekrényekbe, rengeteg a hely, ez az egy jó volt.

Hozzá már nagyonterhes vagyok és minden bajom van. Ezt a kis pocit nem is érzem meg egész nap, de este mintha ikerterhes lennék, a lábaim is feldagadnak. A baba tuti nem fejvégű, mert a köldökömnél csuklik.

Mirát kétszer le tudtam adni barátnőkhöz, nagyon szereti a gyerekeket, addig pihentem, takarítottam kicsit. Pár hete hencegtem, hogy Mirának nem volt igazi, földhözfetrengős hisztije. Hát nem elkiabáltam ezt is? Most minden NEM, ez az alap. Reggel nem akar felöltözni, később kirakózni, cipőt felvenni, medencéhez menni, csak úgy, az ellenkezés kedvéért.

Bogárfóbia is van ezerrel, megyünk át a kis fahídon játszózás után, s az ugye a patak felett megy el, sok fával...felordít, hogy daRÁÁÁÁÁZS, hát ott ült a karján egy...szúnyog. :) Fele sem tréfa, még a katicától is fél, úgyhogy cselekedtem, s még napokkal utána is ez volt a téma, hogy Mira fél bogártól, anya elhessegette.

Emellett erősen manipulatív lett, tudja pl. hogy mikor elmesélem a pötyis mesét, a napját, megpuszilom és betakarom, akkor az én műszakom lejárt. Na, akkor kell apát hívni, hogy még üljön vele a székben ringatva. Darren amúgy szeptemberig itthon lesz és még projektmenedzseri beosztást is kapott, szóval most nagyon apás alány, apának meg jó a kedve.

Ja, a pötyis mese! Az mindig úgy kezdődik, hogy volt egyszer két kis huzat, két jó barát, Pettyes Pötyi és Bárányos Pötyi. Ezek mindenféle kalandba keverednek és persze bepiszkolódik a huzatuk, nem tudnak repülni, Mirát hívják segítségül. Mint minden gyerek, a fejből elmesélt sztorikat szereti legjobban Mira is. És mikor bébiszitterként én fektettem le a gyerekeket, nekik is meséltem 4 gyerekről, akik időgéppel mennek vissza mindenféle korokba, indiánokhoz, ókori egyiptomba stb. Még most is előttem van Michi szeme, mint negrócukor világított a sötétben. Most 18 éves, a húga 16. Hihetetlen.

Hol is tartottam? Ja, a pötyik, na, azokat mosni nem lehet. Hatodik érzékkel szalad, ha meglátja a szennyeskosarat és mondja is, hogy a pötyiket nem, volt, hogy már majdnem lent voltam a mosógépnél és kitúrta őket. De a két fehér huzat szürke lett két hét után és muszáj volt..elmagyaráztam neki s megígértem, hogy a szárítóba nem kerülnek, kiteregetjük őket (meg is száradtak félóra alatt, ugyanis 45 fok volt kint). Ha a lábát amputálták volna tőből sem sírt volna jobban Mira, szegény, vigasztalhatatlan volt. Felajánlottam fagyit, de nem fogadta el. Ekkor értettem meg, micsoda lelki harc dúlt benne, ha a csokifagyit utasította vissza, de kicsit büszke is voltam rá, hogy lefizethetetlen.

Továbbra is szépen beszél mindkét nyelven, kedvenc szavaim tőle a bogárcsípés (mi más), sajtreszelő és a Chugginton laptop. utóbbi segítségével tanul számolni és a betűket, bár nagyon ellene voltam ennek az ajándéknak, úgy szereti és türelme is van hozzá.

Megtört a jég, azazhogy a víz is, mert végre karúszókkal el lehet engedni. Először nem akarta, visított és úgy kapaszkodott belém, hogy a lábai becsúsztak a fürdőbugyimba. Aztán lassan rájött, hogy milyen érzés lebegni. A vizet nem rúgja, úszni nem próbál, ezért babamedúzának hívom.

Meg voltunk strandon is, Crane beach-nek hívják, de nagyon tömött volt, a közstrandok átka. Viszont Mirának megérte, visított örömében, mikor jöttek a hullámok, ment be, pedig állati hideg volt a víz. Itt történt egy kis ijedelem is, elengedte a kezem mert úgy gondolta, ő már nagylány, és az egyik nagyobb hullám elsodorta, víz alá merült. Én ijedtem meg jobban, mint ő, pedig a következő pillanatban kihúztam, de a karomban remegett pár másodpercig a hirtelen sokktól. Sajnos csak egy ideig lassult le, félóra múlva ment be volna magától megint, nagy merészen. Nem írtam le a múltkori poszthoz, de a Davis farmon is elfutott, míg a kezem mostam vécézés után, s mivel a folyosón nem volt ajtó, ki is jutott. De egy anyuka kint állt, mikor futottam, hogy ugye a rózsaszín fürdőruhás kislányt keresem, arra szaladt. Már szinte odaért a spriccelős játszótérhez, fél perc alatt. Aznap az autóban sokat beszéltem neki arról, hogy miért nem mehet el egyedül mellőlem. S bár új malőr nem történt, nem bízom meg benne és kézfogás van, kötelező jelleggel.

Néhány kép a kis medúzámról:

És két apás videó is: