A mi időnk szerint háromnegyed kilenc és Mira még mindig nem alszik, pedig, ma csak egy órát szundított az autóban és a lefárasztásáról gondoskodtunk igazán. Ha sikerül elaltatni délután, 2 órát is szunyál, de aztán tízig nem szabadulunk tőle. Vagy ha nem alszik, akkor elterül, mint Alföldön a furulyaszó, délután 5-kor és félórás sziesztával húzza este tízig. Nem könnyen szabadulunk tőle...az egyik nap is így ájult el, azt mondja, anya, következő pillanatban pedig a pötyikre zuhanva aludt (kép). Tanácstalan vagyok...én biza aludtam még általános iskolában is este 8-kor! Már napok óta nem tudunk egy mozit végignézni a Zurammal...
Na de azért remek napunk volt. Fél egytől hirdették a felvonulást a Függetlenség Napja alkalmából. Készültem, de így is kettőre kerültünk oda. A könyvtár hirdette, ami előtt üres volt a placc. Mi ez? Csalódottan mentünk haza, ill. Darren az indiai üzletben bevásárolt, otthon kattintok a weblapra, s ott a könyvtár...meg alatta, hogy helyszín a Dean park. Nem tudom, miért nem volt gyanús rögtön, hogy ott a forgalmas kereszteződésnél nem férne el semmi.
Szóval a felvonulást lekéstük, de minden más ott volt. Ingyenes kisvonat, ugrálóvárak egy dolláros jegyért, szegény Mira nem értette, miért kell pár kör után kimennie (igaz, nem tetszett, hogy a nagyobb gyerekek ötször is lecsúsztak, Mirát meg két kör után visszadta az önkéntes őr, hogy te már kiszállsz, tündérke...). De büszke voltam rá, úgy csúszott, mint a nagyok, s egyedül bement, simán elfogadta, hogy anyukák és apukák nem férnek be. Végigülte az arcfestést is, mindenki az amerikai színekben pompázó képet kapott. A bohócnál mi voltunk az utolsó előttiek, fogyott a lufi, meg a hajtogató bohócmama türelme is. Szegény Mira, negyedórás sorbanállás után egy kis katicát kapott, mikor utálja a bogarakat. Arra jó volt, hogy nyújtogassa a farkát. Valamint megkóstoltuk, majd kidobtuk a világ legrosszabb hókristály-fagyiját (snowcone), ami szörppel leöntött, ízetlen jégtömb volt. Mindez egy dollárért, amiért jégből egy zsákot is kapok a Walmartban. :)
A végén beálltunk táncolni is, épp limbóztak. Erről nincs kép, de Mira azt hitte a tornamúltja miatt, hogy a rúdon lengeni kell, nem akart átbújni alatta, hanem bemutatott néhány terpesztett lábas lengést rajta. Feltartotta a sort, de mindenki röhögött, főként Darren. Mirának viszont hetedik mennyország, ahova apa és anya együtt viszi. És immár amerikai állampolgárként én is belegondoltam, milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen helyen élhetünk.
Délután a régi, selejtes helyett vett hiperszuper medansziéban fürdött.Van egy vízesés része, oda lehet kötni a kerti locsolócsövet ami spriccel, csúszda, és egy vízilófejes célbadobó. Meg egy propelleres szappabuborék. Na, amíg ezt megírtam, Darrennek is elege lett, mert a kisasszony a lábához vágott egy játékot, direkt...megszánjam, és felmenjek hozzá? Az ágyban sír. Este 9:o8 van. Na, megyek, itt pedig a diafilm a fenti történésekről:
1 megjegyzés:
hehe hat ez kiraly hogy nekiallt tornaszbemutatnot tartani! :-)) Jok a kepek is, mint mindig. Alvashoz nem szolok semmit, eddig nekunk ezzel sose volt bajunk, de most Mokus is kezdi a musort. Szoval: ember tervez, gyerek vegez.
Megjegyzés küldése