Pechszéria

Nem kell megijedni, semmi komoly, de mostanában ránk jár a rúd.
Először is, itt a nagy hideg, és Mirának nem volt meleg dzsekije. Az nyilvánvaló, hogy a kis kordkabátját már nem hordhatja, főleg, ha esik a hó is-épp visszanéztem a blogban, ez tavaly már október 17-én bekövetkezett. Elsősorban szettet kerestem, tehát kabát plusz kantáros sínadrág kombót...5 napot, két plázát fogyasztottunk, de vagy nem volt méret, vagy csicsás és drága darabokat láttuk. A sors iróniája, hogy innen 3 percre van a Burlington Coat Factory, ott találtunk egy nagyon helyes és meleg kabátot, a Targetben meg vettem hozzá sígatyát.
A sztorihoz hozzátartozik, hogy Mirát a türelméért megjutalmaztuk, tényleg jól bírta a boltozást, ezért felülhetett a kisautóra a ringlispílen. De most már fifikás ám, tudja, hogy a lukba pénzt kell dobni, attól forog és zenél, és mikor azt mondtam, nincs több menet, rendületlenül mutatott a pénztárcámra. Azt még nem tudja, hogy az nem telik meg magától...
Shopping terén amúgy kipipáltuk Mira karácsonyi ajándékait is. Voltunk a Toys R Us-ban (játék nagyker), és amíg lánykám egy élethű John Deere traktoron trónolt (nem, ezt nem vettük meg neki), én körbenéztem és mindent kiválasztottam. Itt ugyan hatalmas akciók vannak fekete péntek alkalmával...aki nem "idevalósi", annak leírom, hogy ez a hónap utolsó péntekje, Hálaadást követő nap, mikor eszméletlen jó áron lehet mindenhez hozzájutni-ezzel a nappal kezdődik a karácsonyi vásárlási láz is. De én mostanában nem hiszek benne-lehet, hogy a recesszió miatt is, de már tavaly sem az igazán jó dolgok voltak leértékelve, nagy humbug volt az egész. Azt meg nem is említem, hogy eme napon sok boltmár hajnalban, outletek esetenként éjfélkor is nyitnak, és én utálom a tömeget. Ha eladó lennék, 3 Xanax a minimum, amit erre a napra beszednék...

Aztán egy nap kaparós sorsjegyet hozott a posta, amin kijött a számsor, miszerint 25ezer dolcsit nyertünk. Ebből 4o%-ot le kell adózni, de akkor is szép pénz maradt volna, amit én gondolatban már százfelé osztottam...a fogaim, a konyha, a kocsi törlesztőrészletei...lett volna hol foltozni a költségvetést. Általában nem ugrok be könnyen, de ez egy autókereskedéstől jött, teljesen tiszta dolognak látszott. Míg meg nem láttuk a boltban, ami mellesleg tőlünk 4o percre van, hogy mások is hasonlót lengetnek, és akkor kiderült az apróbetűs szövegből, hogy ez csak újabb kaparós sorsjegyre jogosít, amin persze csak tapasztalatot nyertünk. Ha azt hiszik, így lehet ügyfeleket csalogatni, tévednek nagyon-nálam elérték, hogy Subaru kocsim nem lesz soha, hacsak nem hozzám vágják.

És végül, de nem utolsósorban: Darren lumbágója. Rosszul mozdult, és S kanyarba tekeredett, aztán úgy egyenesedett fel, mint Hulk-azaz a háta görbe maradt. Először mindketten nevettünk, aztán ő abbahagyta...és négykézláb maradt egy darabig. Kenegettem, ma jobban van, majdnem el sem repült Houstonba.

De amúgy jól vagyunk, élvezzük az őszt, a bécsi Naschmarktról származó teát iszogatjuk, Mirával makkot dobunk a megáradt patakba...soha nagyobb baj ne legyen.