Ó, hogy én mennyire tudtam a tutit. Nem hittem én senkinek sem, hogy először elveim vannak, aztán gyerekem lesz. Még jobb ez a mondás úgy, ha kicseréljük az elveket tervekre. De miért lennék én más ember gyerekkel? Oké, ott lesz az a pici lény, de hát szeretjük, gondját viseljük, majd elalszik, ha álmos, majd kér enni, ha itt az ideje, és anyák milliói csinálják ezt naponta-nekem ne menne? A hétpróbás bébiszitternek, aki a nullától tizenéves korosztályig valahogy minden gyerekkel megtalálta a közös hangot? Hát a sajátommal még könnyebb lesz, elvégre húsom és vérem, tán felismerem magam benne és könnyebben kibírom a magam kis defektjeinek orvoslását, na meg ott a tapasztalat a hátam mögött.
Hogy ez mennyire nem így lett, arról gondoskodtak a körülmények meg a lányom. Íme, nulltalálatos szelvényem apróbb-nagyobb csődjeimről, sok szeretettel ajánlom minden gólyavárónak és kismamának, aki –csakúgy mint én- gondolatban vagy valóságosan simogatja meg huszadszorra a fiókba készített rugdalózót, arról álmodozva, hogy ő lesz a Világ Legszuperebb Anyja. Nos, ízirájder, anyákok, lesz az még így se.
1)Fogantatás:
Az elv: Nem értettem, minek zöldülésig cickafarkteát inni és szeretkezés után gyertyapózba lendülni, herótot kaptam a babaprojekt szótól. A gyerek, mint az aktus végterméke? Milyen romantikátlan, hisz azok észrevétlen fogannak meg, vagy nem? Amúgy sem azért látok neki a vízszintes (extrém hangulatomban függőleges) lambadának, mert ovulálok, hanem mert megkívánom a férjem.
A valóság: Az első babánk, aki valóban tervezetlen jött, sajnos el is ment és utána megismertem, mi az a meddőségi centrum, a maca vibe és bizony, zöldültem a cickafarkteától. Már a kámaszútra összes gyertyapózát prezentáltam volna egy kisbabáért, aki végül inszeminációval, az abszolút esélytelenek nyugalmával (vagy épp amiatt?) jött össze. De ez most már mindegy-ha Brenna doktornő kémcsövéből, ha holdfényes nászéjszakán jön össze, a gyerek a mienk, az életünk, szeretjük.
2)Terhespara
Az elv: Majd csak lesz valahogy, nem én vagyok az első terhes nő a világon, minek ennyi fakszni meg kapcsolatanalízis? Gömbölyödök 9 hónapig aztán megszületik, kész-passz.
A valóság: Mekkorának kell lennie a hasamnak a 2. trimeszter elején? Mi az, hogy még beleférek mindenbe, túl kicsi lesz a gyerek? Ez már a linea negra? Ja, nem, csak a pizsamám varrása...Miért nem tudok hányni, mint egy normális terhes, tán nem termelek elég hormont? Hány kávét lehet naponta inni? Az instantból többet? Ha csúcsos a hasam, tényleg fiú lesz? MIKOR SZÜLÖK MÁR??? Beszéljük meg, Pacni...
3)Egészséges babavárás
Az elv: Minden bio és naponta friss zöldség-gyümölcs, házikaja, olivaolajjal főzve, transzzsír nuku. Rendszeres testmozgás.
A valóság: Francba, már megint jobbra húz a kormány a mekinél, de nem kanyarodok le, megállom, nem csorog a nyálam, ammóniával tartósítják a húsaikat, fújjj...igen, két sajtburgert kérnék. Diétás kólával...mennyi lesz?
(De legalább úsztam, míg rámjött a fürdőruha és nagyokat sétáltam. )
4)Marketing
Az elv: Szerintem nem kell a gyereknek pár ruhánál, fürdőkádnál és egy jó babakocsinál egyéb. Meg amúgy is, hidegen hagy a baldachin, a cumitartó lánc és huszadik plüss zsiráf a polcon. Mert hülye azért nem vagyok.
A valóság: Nézd mit vettem potom pénzért, ezt a kis takarót. Na jó, van már kettő, de az nem harmonizál színben a babaszoba falával. És akciós volt a szúnyogháló és esővédő is a babakocsira. A 2o %-os kuponnal vettem. Hogy az a szőrös mi? Nos, jegesmaci. Oké, van két barna már, de ez a kettő között a szekrény tetején olyan hercig lesz...csak két dollár volt, nem tudtam ott hagyni! Mit lehet ezen nem érteni? Hiába, NÁLAD nem dolgoznak a fészekrakó hormonok...
5)Természetes szülés
Az elv: dúla megfogad, szülőház megtekint, kádas szülés lefoglal, gyertyafényben összeboruló család, magzatmázas kisbabával.
A valóság: keresztben fekvő gyerek, programcsászár, családegyesítés lábadozás után, frissre csutakolt gyerekkel. A dúla két vizitért busás összeget gombolt le, még jó, hogy szülni nem kellett jönnie.
6)Rooming in
Az elv: 9 hónapot vártam a gyerekre, én a kórházban a karmaim közül ki nem adom, még fürdetni is csak a férjem jelenlétében lehet.
A valóság: A császár után alig élek, plusz veszélyes lehet az esetleg ki nem szívott váladék, erősen ajánlott a baba megfigyelése oly profi személyzet által, akik gyorsan tudnak cselekedni. A durva az volt, hogy mikor leadtam a babám és hátradőltem aludni, még bűntudatom sem volt-úgyis mindegy, hogy az üvegbölcső hol található, ha csak alszik benne. Na meg a kötődés nem egy napon áll vagy bukik.
7)Hozzátáplálás
Az elv: 6. Hónaptól biopempők (addig csak anyatej), elválasztás egyévesen.
A valóság: Hahaha. Van egy 14 hónapos, napi még hétszer szopó gyerekem, aki csak mostanában engedi be a kanalat a szájába. Tudom, elrontottam én is, de már csak röhögni tudok azon, hogy én előre eldöntöttem, mikor hagyja abba a cicizést. És milyen gyümölcsöket, zöldségeket kell ennie.
8)Párkapcsolat
Az elv: Majd lefekszem a babával aludni délután, ha rázós volt az éjszaka, és üdén, frissen, NEM mackónadrágban várom a Zuram haza, elvégre feleség is vagyok-voltam-leszek, nemcsak anya, vagy mi.
A valóság: Az első 6 hónapban jó, ha egy zuhanyra van időm, nem holmi szépészetre. Nem mackógatya van rajtam este, hanem a fürdőköpeny. Az elemi ösztön nem azt jelenti, hogy Sharon Stone-t megszégyenítő figurákat gondolok ki éjjeli huncutkodás gyanánt, hanem hogy a gyerekem elemi erővel bőg, hogy kielégítsem szopási ösztöneit. Kétóránként.
9)Tévé, te káros
Az elv: Nem értem azokat a szülőket, akik egy 2 évesnél fiatalabb gyereket képernyő elé ültetnek. Hisz Vekerdy is megmondta, hogy káros a villódzó képsor passzív bámulása, gátat vet a kreatív játéknak, függőséget okozhat. Sőt újabban kutatások is kimutatták, hogy a hiperaktivitáshoz köze lehet.
A valóság: Bizony, a lányom már pár hónaposan hallotta-látta a Forma 1-es versenyeket, mert így extra órákat nyertem, ami az alvást illeti. És azért egy friss anya sokmindent meg-és felad.
Na és ma már ismeri a teletubbie-kat és Schnappit, a kicsi krokodilt a jutyúbról. És szereti nézni a tévét akkor is, amikor a Wii Fit-tel tornázom. Igaz, heti 2o percet sem tölt a tévé előtt (már fentieket is soknak tartom), mert továbbra sem szeretném, ha odaszögezné ebben a korban, de nem is démonizálom annyira. Ha fut, szabadon játszik mellette, nem hiszem, hogy maradandó egészségi károsodást szenved.
1o) Liberális nevelés
Az elv: Van egyszer ugye a nagy és okos felnőtt (én) és a kicsi, védtelen lény (gyerek). Én vagyok felelős érte, hogy agresszió nékül neveljem, konstruktív megoldásokat tálaljak és kimenjek a szobából sikítani, ha nem bírom tovább. Testi fenyítést meg még kézrecsapás formájában SEM, nekem ne félelemből engedelmeskedjen, hanem mert belátja, igazam volt.
Ja,és aki sírni hagyja a kisbabát, egy utolsó, önző alak. Kívánom, hogy érte sem rohanjanak, ha segítségért kiált.
A valóság: Nem vagyok rá büszke, de egy nap, mikor már úgy éreztem, egy hete nem aludtam se sokat, se keveset, elszakadt valami gát a fejemben, és előhömpölygött az ösztönlény: elkezdtem a szekrényt rugdosni, eltörtem a zenélő forgót, majd az addigra még jobban üvöltő, alig 8 hónapos lányom képébe üvöltöttem.
És a sírni hagyással is bepróbálkoztam, illetve olyan is volt, hogy nem bírtam felkelni, mert bealudtam, csak álmomban mentem oda hozzá.
+1) A konklúzió
Azért ha nem is hiszek már a lebetonozott elvekben, van egy csomó dolog, ami sikerült : a kötődő nevelés, a hosszas szoptatás. Itthon vagyok vele, mint terveztem, és legalább napi egy órát játszok vele intenzíven. Sokat vagyunk szabad levegőn, rengeteg új programot, korának megfelelő impulzust biztosítok neki. A párkapcsolatba belerázódtunk újra, a férjem (aki sokkal lazábban neveli, mint én) konkrétan a lánya ujjai körül tekereg, és várjuk a ketteskét, mert a család, az egy szuper dolog. És tökéletes anya sem akarok már lenni, mert rájöttem, az is fojtogató nyomást jelenthet-nemcsak nekem, körülöttem mindenkinek. Ha a családos-gyerekes együttlétek 9o%-át boldogan élem meg, már elégedetten dőlhetek hátra. Na meg azért is, mert van egy kislányom, aki egy egészséges,magabiztos, mosolygós, okos és szép gyerek. Szerencsénk van, na. És ide kellene linkelnem a 12. pontot a szülői elfogultsággal kapcsolatban, mert elveim, azok ugye voltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése