Az elmúlt hét

Mostanában a hétvégék nem forróak, így múltkor kirándultunk kicsit Bostonban. Még a Függetlenség Napjára készültem a kis szélforgóval, aztán oda végül nem mentünk el, és a polcon porosodott, jó, hogy eszembe jutott, mert a szél fújt, Mira pedig nem nyeszergett a babakocsiban, hanem élvezte a surrogó szélmalmot. Épp elkaptam azt a huncutságot, ami a galambok üldözése előtt jelenik meg a kis pofiján.


Boston, jelentem, még mindig csodaszép...



Sor került anyu szülinapjára is, s mivel nem szeretjük az itteni geil édességeket, én csaptam össze egy málnakrémes malakoff tortát, ami istenien sikerült.
Előtte étteremben kajáltunk illetve anyunak vettünk egy táskát. Annyira más az ízlésünk, hogy ezeket az ajándékokat már hagyom neki kiválasztani, mert tuti mellélövök.


A 3 generáció, együtt, hasonlítunk, mint 3 tojás, nem igaz?

Anyunak már csak két hete van itt, 21-én megy haza és előre félek, hogy mi lesz, úgy megszoktam a jót, a szabadságot, a segítségét. Az egyetlen vigasz, hogy csak egy bő hónapot kell nélküle kibírnom, mert októberben mi megyünk haza és 27-én ismét jön anyu, ezúttal január közepéig.