Mira már lassan egy hónapja jár. Egyedül, kapaszkodás nélkül tanult meg, sem az asztalt, sem a falat nem fogta egy pillanatig sem, inkább megmaradt "gyors teknős" üzemmódban, és addig gyakorolt, amíg el nem sajátította egyedül a lépegetést. Most meg már biztosan megy, majdhogynem szalad, ha siet valahova. Csak egy baj volt: elrongyolódott, kiszolgált szegény mamusza, ami egy puhatalpú, mászó-álló gyereknek ajánlott kis cipőcske volt. Vettünk helyette másikat, de abban csak állt, mint a sítalpakon szegény, bőgött, de egy tapodtat sem mozdult. Vissza kellett vinni. Ugyanazon a polcon állt egy szintén elsőjáróknak tervezett, hófehér, T-pántos cipőcske, azt felpróbálta és bár először mászott, megtette aztán az első lépéseket, magasra felhúzott térdekkel. Már egy hete megvan és én lassan kifújom a levegőt, mert megy benne rendesen. A különbség annyi volt, hogy ennek a cipőnek egy kézzel össze tudom nyomni a talpát, olyan puha.
Főpróbára tegnap a Green Hill Parkba vittük, ahol eredetileg háziállatokat akartunk nézni, ám a minifarm épp szünnapot tartott, körbesétáltuk hát a tavat és szabadon engedtük a Cinegemadarat aki élvezte ezerrel az egészet és gátlástalanul futni kezdett a víz felé is.
Megvolt az egyéves vizsgálat is: ha akarjuk, megfordíthatjuk a gyerekülést és nézhet előre a kocsiban, ugyanis a súlya meghaladta a 2o fontot (21,14 font azaz kb. 9589 gramm), hossza pedig pontosan 3o incs (76,2 cm). De utána jött a haddelhadd: a doktornő, aki amúgy kedves volt, hozott egy Clifford-könyvecskét ajándékba, megvizsgálta. Ez csak úgy sikerült, hogy lefogtam mindkét kezét, mert még velem is macerás a lázmérés, fogmosás, orrfújás, de hogy egy idegen kukucskáljon a fülébe, szájába, na azt már nem. Állítom, hogy a fájdalmas oltásokat sokkal jobban viselte, mint az amúgy kellemetlennek sem mondható vizsgálatot. Utána nagyot aludt, és felébredve fakír arccal tépte le mindkét ragtapaszt a combjáról, ahova a bárányhimlő elleni és az MMR oltásokat szúrták be. Hihetetlen a nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése