Megvolt az elébb említett fülbelövési ceremóniája. Előzmények: általában a gyerekeket az első életév betöltéséig valamelyik páratlan hónapban kopaszra is borotválják: hindu hagyomány szerint ez az isteneké, az első szépség, első fürtök...cserébe egészséget kap a csecsemő. De ettől a barbár szokástól én annyira ódzkodtam, hogy sok kérlelés, érvelés ellenére sem egyeztem bele, pedig hány éjszakán át beszélgettünk erről és próbált meggyőzni Darren...de egyrészt a higiéniai körülmények (ki tudja, kit borotvál még aznap a pap ugyanazzal a borotvával, plusz a lehetséges hámsérülés miatt milyen bacik kerülhetnek Mirára), másrészt a visszaút miatt (3o fok után mínuszok, egyenlő tüdőgyula kopasz fejjel), aztán meg a külcsín okán is, mert nekem a kopasz gyerekekről a tetvetlenített árvák és a leukémia jut eszembe.
Sógornőm pedig utánajárt: kompromisszumnak megfelel, ha egy templom áldozatgyűjtő edényébe, azaz a hundiba helyezzük el az első hajat, gondosan becsomagolva egy turmeric-porral sárgára színezett selyemkendőbe. Ezt meg is tettük, Mira maga dobta be a kis csomagot, de belül sajnos nem lehet a templomot fényképezni, így ezt nem tudtam dokumentálni.
A fülbelövésbe, bár fogamat szívva, de belegyeztem, végül is nekem is van fülbevalóm, a fájdalomra nem emlékszem és a legtöbb kislány itt, az USA-ban is kéri, igaz, ők iskolás korukban maguk dönthetnek erről. Az indiai ayurveda szerint egészséges eme akupunktúrás pontokat átszúrni. Péntekre, visszautunk napjára kaptunk hosszas huzavona után papot, aki reggel is vállalta, hogy a gyerekek még iskola előtt tanúi lehessenek az eseménynek és a szülők is mehessenek dolgozni. Meg is érkeztünk a Vadapalani Murugan templomba, ami Chennai-ban az egyik legnagyobb és legkedveltebb. Minden családnak van egy kitüntetett istene a sok közül, akihez leginkább fohászkodik, Darrené Murugan, ami kedvelt istenség Tamil Nadu tartományban. A templom több, mint 12o éves és évente 7ooo lagzit bonyolítanak le benne. Mira ceremóniájának napján is volt menyegzőkből 85, ez jó jelnek számít. Sajnos, a belsőépítészetet ismét tilos volt fényképeznem, de magát a ceremóniát lehetett.
Mira ez alkalomra gyönyörű indiai ruhát kapott, én is szárit öltöttem. Majdnem minden rokon fülbevalót ajándékozott (összesen 6 pár lett), nem is akármilyet, 24 karátosat, mert ott a kevert arany nem arany. A pap tűje is 24 karátos aranyból van, azt felhevítette, de előtte hideg zselével lezsibbasztotta a lányom fülét. Állítólag kevésbé fáj így, mint pisztollyal lukasztani...Cinkém picit sírt ugyan, de inkább a sokktól, meg hogy lefogták a fejét, a lukasztás pillanatát egész jól viselte, állítom, én jobban szenvedtem a könnyeit látva, így fotózással próbáltam elterelni a figyelmet. Jelenleg Darren keresztanyjától kapott kis barázdált szívecske van a fülében, a pap ezt választotta, mert vékony volt a szára és azt könnyebb elsőre betenni.
Ezek a babafülbevalók amúgy érdekesek, mert maga a beszúrós rész üreges, abba kell belecsavarni a hátsó részt, így abszolút kivehetetlen, balesetmentes, mert hátul nem lóg ki a szárból semmi. Viszont a második fülbevalót alig tudta becsavarni a pap, mert addigra Mira már türelmét vesztette, engem akart és nehéz volt a fejét lefogni.
Hát, ez is megvolt, félóra múlva nem is emlékezett rá már és szépen, vérzés nélkül gyógyult, naponta egyszer megtekertem neki és néztem, minden oké-e, de a pap ügyes volt, semmi gond nincs vele.
1) Előkészületek: a pap világoskék ingben izzítja az eszcájgot
2) Darren sógora, Sundar feladata volt a baba lefogása
3) Apa, ez fáááájt!
4) A család balról: Pati, aki főzött ránk (ő az unokatesók apai nagymamája), Pati lánya:Pushpa, unokahúgom Aditii, sógornőm Sudha, Sudha férje: Sundhar, Darren Mirával, Darren gyerekkori barátja Siva Ana Aditya-val
5) Kiscsaládunk indiaiban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése