Bürokrácia

Ezzel a nappal elintéztem mindent, amit Choco születése előtt el kell (hivatalosan):

• Van gyerekorvosunk! Ez fontos itt, kell mondani egy nevet már a kórházban, aki ezt a felelősséget vállalja. A listámról már az első név bejött, állítólag fiatal doktornő, tavaly szült. A nővérke elmagyarázott mindent kedvesen, mondtam neki, hogy nem ismerem az itteni dörgést, de biztosított, hogy jó kezekben leszek. Még hétvégi ügyelet is van, igaz, egy másik városkában, de hétfőtől péntekig csupán 10 perc autókázással ott vagyunk, ráadásul a mi körzeti orvosunkkal egy épületben rendel. A kórház fogja felhívni a doktornőt, aki a szülés utáni napon jön vizitre, akkor beszéljük meg a többit. Menni kell majd 2, 4, 6 hetesen, utána pedig kábé kéthavonta.
  
• Sikerült kitölteni és feladni a kórházi regisztrációs nyomtatványt, ami azért jó, mert ott már csak a baba adatait kell kitölteni, más formális dolgokkal nem zaklatnak. Így olajozottabban indulhat a TB-szám és a születési anyakönyvi kivonat intézése.

• Az őssejtlevételt végül is hagyjuk a fenébe...a tudományos háttér tanulmányozása után úgy döntöttünk, szívesen adjuk a "közösbe", akinek kell, illetve tudományos kutatások céljára. De kicsit elkéstem, a 34. hét lenne a határidő erre, azzal pedig nem számoltam, hogy egy 14 oldalas paksamétát kell kitölteni, ráadásul olyan kérdésekkel, ami felmenőink vérképére vonatkozó kérdéseket tesz fel, férjem nem is tud mindenre válaszolni. De ha ez nem lenne elég, nincs levétel péntektől vasárnapig, nekünk kell szólni szülés előtt és után 2 órával...ahhoz képest, hogy a kórházi paksamétában volt ez a hírlevél, a két intézmény nincs jól összehangolva-így aztán nehéz motiválni a lehetséges donorokat, pedig az lenne a cél, hogy minél nagyobb közös bank álljon a rászorulók segítségére... (Khm...gondolom azoknak, akik fizetnek érte, nem mondják, hogy hétvégén nincs szolgáltatás. Igaz, mi nem fizetünk, "csak" oda szeretnénk adni, de hogy én fussak utánuk, az már enyhén szólva túlzás.)

A postához közel van egy pláza, oda is benéztem, ha már...nagy meglepetésemre a Macy's babarészlegén olcsóbbak voltak ugyanazok a ruhácskák, mint a kevésbé "elit" áruházakban. A fenti szettel tértem haza. (Darren épp akkor csörgött rám, mikor ott bóklásztam, nagyot nevetett, hogy újabb ruha lesz.)

A héten született lengyel, Bécsben élö barátném Jasmin babája, es indiai ismerős családnál Nihit (kisfiú). Ez is egyre jobban rákészít, hogy jön lassan az én időm is. Pillanatnyilag abszolút nem érzem felkészültnek magam.