Terepszemle

Már egy hete hazajöttünk Floridából, de ez a kaland annyira megfeküdte a gyomromat, hogy csak most vagyok képes papírra vetni.
Egy hétre mentünk, Mirának épp téli szünete volt, és megkaptuk a hírt, hogy a ház is elkészült, alá lehet írni a papírokat. Ideális időzítés, nagyon örültünk neki. Két hete, kedden elmentünk a reptérre, ahol kiderült, nincs economy parkolóhely, a hóviszonyok miatt. Busz vitt ki minket egy külső parkolóhelyre, ahol legalább fizetni nem kellett. Akkor még azt hittük, ez lesz a legnagyobb kellemetlenség, de aztán kiderült, hogy a járat vagy 2 órát késik, ami azt jelenti, lekéssük a csatlakozást. Egyébként van Boston-Sarasota közvetlen járat is, potom 8oo dollár fejenként, ezért nem mentünk azzal-de ahogy láttam, az is tetemes késéssel indult. Megérkeztünk a La Guardia reptérre, és mentünk a csajokkal kaputól kapuig, hátha elérjük a hármas, ötös járatot...persze mind csurig volt, végül 9 óra dekkolás után szálltunk fel, igaz első osztályra tettek minket, a csajok aludtak, én meg gyönyörködtem a kivilágított New York City-ben. Legalább egy kis fájdalomdíj. De ez a járat Tampába érkezett, onnan még elautóztunk Sarasotába...a csajok hajnali 3-kor kerültek ágyba.Egyébként egész jól bírták, talán két kisebb veszekedés és leolvadás volt. Én teljesen nyugodtan tűrtem, nem tudom, miért, mert Bostonban még plafonig tudtam volna ugrani a méregtől. Talán a belőlem áradó zen mentette meg a helyzetet.

Másnap reggel nem aludhattunk sokat, mert mentünk megnézni a házat, hogy megfelel-e, mielőtt aláírjuk, hogy a miénk. Hát...strukturális hiba nincs nagyon, a tetőre meg van garancia, de voltak apró, bosszantó dolgok, mint pl. letört fogantyú a szekrényen, konyhai szekrénylap kiállt, a csempe mintája a zuhanyzónkban megtörve. Az építésvezető mondta, hogy nem szereti az értékeléseket, de muszáj, hát, tíz pontot tőlünk nem fog kapni, az tuti. Nekem nem mondja azt, hogy ó, a csempehibát nem is káttam, mikor középtájt van egy sor mozaikminta, ami átlósan váltakozik, s az egyiket rosszul rakták- láthatta volna az, aki felteszi meg persze a főnök is, csak meg akarták úszni. Na mindegy, a konyha pl. szuper, rengeteg tárhely, szép falicsempe, az alsó szint meg járólapos amúgy is, majd hűt minket a nagy melegben. Sok kép nincs, mert berendezés nélkül nem az igazi.

Közben kiderült egy kardinális hiba: nem hoztuk a csekkfüzetet. Ez még nem is lett volna hiba, de online banking sem működött, most nem megyek bele, hogy miért, lényeg, hogy a hiányzó összeg az aláíráshoz itt lapult, mi meg Floridában. Mit volt mit tenni, Darren hazaugrott egy napra, én meg kaptam egy kisebb fajta infarktust, hogy egyedül maradok a két gyerekkel idegen helyen, ráadásul iskolalátogatásra is menni kell apa nélkül, a bérelt autóval. De másnap kicsit összeszedtem magam, és délelőtt elmentünk a Childrenás Garden-be. Hűvös idő volt, aig 15 fok, de itteni jegek és hómező után még a vastag pulcsi is felüdülés volt. Kis elvarázsolt kert volt ez, inkább a totyogóknak, de a beöltözést az enyémek is nagyon élvezték, meg a sétát a kis gombák, szörnyek, tündéralagutak, kalózhajók közt.

Aztán visszamentünk a hotelbe pihenni egy kicsit és a csajokat komolyan megkértem, hogy az iskolában legyenek ügyesek, nincs ordítás, szaladgálás, s meglesz a jutalom. Oda is értünk időben és jött a tanulmányi osztály vezetője, aki kedvesen körbevezetett minket. Kindergartentól ötödik osztályig járnak ide a gyerekek. Maga a suli 1o éves, de nagyon jó hírű, a nőci mondta, hogy imád ott dolgozni. Az iskolának van 8 alappillére, pl. tanulj a hibádból, légy felelős másokért, magadért, a tetteidért, váltsd valóra álmaidat, lágy aktív, kiegyensúlyozott stb.  A szimbólum a gekkó, és aki ebben a nyolc pontban valami rendkívülit teljesít, az iskola ebédlőjében, mindenki szeme láttára kimehet a színpadra, hogy a Gekkó-díjat átvegye. Sportolni kint szoktak, kivéve eső és hőségriadó esetén. Egyetlen csalódás az volt, hogy a nagy fanfárral hirdetett múvészeti program abban merül ki, hogy egy-egy osztály 6 naponta jut be az alkotó szobába...de állami általános iskolához képest nem rossz amit láttam és örltem, hogy Mira is megnézhette, van fogalma róla, hova kerül. És meg is kért, hogy fényképezzem le az iksolája előtt. S lőn:

Utána elmentünk egy közeli parkba játszani, ott Mira össze is barátkozott egy kislánnyal, én meg az anyukájával beszélgettem. Tök jó tippeket adott, pl. hol kapható a legjobb fagyasztott joghurt, megerősítette, hogy jó a suli és elmondta, hogy 13 éve él itt, nagyon szeretik a környéket, bár a nyár nagyon húzós (ezt egyébként még 5 más embertől is megkaptam, hogy meg kell szokni...). Úgyhogy jó érzésekkel mentünk haza majd vettük fel Darrent a reptérről este. 

Zoénak is megnéztem 3 ovit. Egy már itthon kiesett, pedig közel lett volna Mira iskolájához, csakhogy telefonon felvilágosított a nőci, hogy részidőre nem lehet ám menni, csak 5 napra, mert akadémiailag fontos és behozhatatlan dolgok történnek. Szerintem meg egy 4 évesnek nincsen napi több órában szüksége nonstop fejlesztésre. Mondjuk beszédes, hogy a maradék két ovi nevében is benne vagy, hogy "academy", itt az ovi valóságos iskolaelőkészítő, rendes curricumlummal, azaz tanrenddel. Az első helyen, ami túlünk messzebbre van és drágább is, a tulaj fogadott, aki a férjével viszi a boltot. Tágas szobák, nagy ablakok, a hátsó játszó tóra néz, és tényleg szép művek készülnek, a gyerekek kezéből, nem az óvónénik vágnak ki sablonokat. És messze a floridai standard felett vannak, ami azért fontos, mert ebben az államban nem túl jók az iskolák. Hátránya, hogy kicsit drágább, mint a másik. Abban viszont 15 gyerekre jut egy tanerő, sőt később kiderült, hogy nagycsoportban 2o:1 lesz az arány. A jó idő ellenére naponta kétszer fél órára mennek csak ki. Ugyanebből az oviból, mint kiderült, van egy a házunkhoz 3 percre is egy, de ugyanezt tapasztaltam. A körbevezető nőci kedves volt, de ő tett rendet, mert két verekedő kisfiú mellett az óvónő állt, mint a bálám szamara. szabad játék címén ott nyomorogtak, dobálták a kockákat...szóval bármilyen kényelmes is lett volna 3 perc alatt ott lenni, nem tenném jó érzéssel. Pedig telefonon szuper kedvesek voltak és a prospektusuk is megyőző. Az új ovi, a Kiddie Academy egyébként bekamerázott, ami gondolom főleg a kisebb gyerekek, babák anyukájának megnyugtató, de akár Méri mama is megnézheti otthonról, hogy mit csinál Zoé. Nem emiatt megyünk oda, csak egy kis érdekes plusz. A tulaj egyébként német, át is váltottunk pár mondat erejéig. Nagyon aktív a szülői munkaközösség, rengeteg jótékony célú eseményt szerveznek és látszott, hogy szívből-lélekből csinálja ezt. Hát ez van, reggeli forgalomban gondolom lesz 2o perc is az odajutás, de Darren is egyetértett, hogy inkább legyen 3 nap egy jobb helyen, mint öt nap egy közepes oviban.

Másnap aztán vgigvettük a szerződést és átvettük a kulcsokat, kötöttünk a házra biztosítást és kiköltöztünk a hotelból, be a házba. A csajok rögtön birtokba vették a medencét. Rögtön meg lett mondva, hogy oda felnőtt nélkül nincs bemenetel, akármi is van, fél lépést sem lehet tenni, ha begurul a labda, ha csak "nézni" akarják a vizet, semmi. Ehhez képest Zoé simán megindult, s ezt épp a felső emeletről láttam elhűlve, félrerakta a hálót (ami kötelező jelleggel fenn és saját felelősségre lehet csak kiszedni). Ideje úszni tanulni...annál is inkább, mert ahogy láttam, már 3 évesek karúszó nélkül nyomják a vízben, mint a fókák. 

Fűthető a medencénk és várni kellett vagy fél napot, míg langyos lett, úgyhogy elmentünk a komplexum közös, egész évben fűtött medencéjéhez. Először megijedtem, mert rengeteg nyugdíjas volt ott, de később jöttek családok is, elmondták, hogy minden 3, pénteken van medencés buli, aktív a közösség stb. Mindenki kedves volt, sok infót adtak a környékről és biztosítottak, hogy tetszeni fog. Közben járt a karom, mint a polipé, ugyanis elfelejtettük a karúszókat és a két csaj ugrott össze-vissza a vízbe, az ölembe...úgyhogy elhatároztuk, hogy teszünk egy kitérőt a Targethez. Zoé, mior megtudta, hogy el kell hagyni a vizet teljesen kifordult magából: csípett, köpdösött, rúgdalt, hiába mondtam, hogy még visszajövünk. Ami meg is történt, és aznap a csajok már fél nyolcra kidőltek. Néhány kép a házról és a játszóról, ami a közös medence mellett van..utóbbinál nem fényképeztem, nem volt szabad kezem. :)

Feltérképeztük a környéket is: van két szupermarket, az egyik snassz, de minden kapható, a másik egy Fresh Market, ami csak élelmiszer, friss pékáru és gyümölcs, na az élő dolgokat tuti innen veszem majd, mert egy nagy doboz epret befaltak a csajok semmi perc alatt, málnát szintúgy, finom volt és bio is. Annyira nem leszünk elkényeztetve, mint itt, ahol 5 percen bell van minden, Target, Walmart, 3 szupermarket, ami közül a sarkon túli 24 órás nyitvatartással üzemel, de van medence, Sarasota egyik legjobb tengerpartja 15 percre, egy mexikói étterem és rengeteg szabadidős sport, valamint kiépíített bicikliút, kirándulóösvény. Valamit valamiért....

Másnap még elmentünk egy nagymacska rezervátumba, de megbántuk: drága belépő, árnyék sehol, egy béna kutyashow, tigrisek szűk ketrecekben, pónilovaglás külön pénz persze két gyereknek. Darren mérges is volt, de én sem tudtam, mi várható, tapasztalatot meg gyűjteni kell...

Aztán persze késtett a visszafelé tartó gép is, és a kocsit Boston külvárosából vittük haza. Mira két nadrágban is visított, nem érintette jól, hogy mínusz 2o fokra értünk haza. Múlt héten két napot otthon is maradt, mert elrontotta a gyomrát-vagy csak a hirtelen változásoktól lett ideges? Most már minden a régiben, sok veszekedés, szófogadatlanság, oxigénhiány okozta állapotok uralkodnak. Legyen már tavasz...