Mielőtt Floridába költözünk, nyakunkba zúdult a tél úgy istenigazából. Nem aprózta el, rekord hó esett. John, a majd' 6o éves szomszédom, akivel együtt ástuk ki az autónkat is mondta, hogy ilyet még nem látott. 3 nagy hóvihar jött, persze a legnagyobbnak adták a női nevet. Juno (vajh' hány aznap született kislánynak adták ezt a nevet? hehe) hozott vagy 9o centi havat. Már ez sem volt kismiska, közlekedési tilalom volt az utakon s persze minden iskola bezárt a térségben. De ezzel nem volt vége, februárban követte Linus és Marcus, úgyhogy most kábé 87 hüvelyknél tartunk, ami 2 méter 2o centi. S hozzá olyan farjasordító hideg, hogy a legmagasabb heti hőmérséklet -1 fok. Nem Fahrenheitben, de mégis. Na, ezzel vége az időjóslásnak, azt megtette helyettem az elhíresült mormota, aki megharapta a riportert idén, úgyhogy sok jóra nem számítunk.
Rosszul viseltük, főleg azt a 3 bezárt napot, amikor sem ovi, sem iskola nem volt, és a csajok nem értették, miért is nem mehetünk ki hófúvásban, a vihar kellős közepén. Most már a beton az látszik-de jön újabb 17 hüvelyk épp vasárnap, a neve Neptunusz. Fúj, mondjon le. Mi lesz ezzel a tömérdek hóval, ha megolvad? Egy jó dolog van, hogy az áram egyszer sem ment el.
Aztán már 2 hónapja rühes is vagyok. Épp január közepén, a nagy vihar előtt lett meg a diagnózis, mert már karácsony után elkezdtem vakarózni. A füleim lettek akkorák, mint Dumboé, először a hajfestékre gyanakodtam, de egyre több helyen ütött ki. És mivel csak sima dokihoz mentem ls a viszketés csak nem szűnt, bőrgyógyászt is felkerestem, hitetlenkedve nézte, telefonált másodvéleményért, mert akkor már egybefüggően is pirosodtam mindenütt. Itt a kezem, a combom belseje sokkal durvább-most már azért jobb mindehol, gyúgyulnak a véresre vakart területek. Mindent forrón kimostam, még a nappali párnahuzatait is, szerencsére senki más nem kapta el a családból. Tisztára, mint Twist Olivér korában...hogy hogyan kaphattam el, rejtély, de a cicót mint forrást kizárták, neki más atkái vannak. :)
Rosszul viseltük, főleg azt a 3 bezárt napot, amikor sem ovi, sem iskola nem volt, és a csajok nem értették, miért is nem mehetünk ki hófúvásban, a vihar kellős közepén. Most már a beton az látszik-de jön újabb 17 hüvelyk épp vasárnap, a neve Neptunusz. Fúj, mondjon le. Mi lesz ezzel a tömérdek hóval, ha megolvad? Egy jó dolog van, hogy az áram egyszer sem ment el.
De azért felteszek pár képet a él szebbik arcáról is, mikor csak mínusz 3 fok van, napsütés, és a szomszéd barátnőm gyerekei is kijöttek. Itt még jobban látszik az egy méter:
S ha ez még nem lenne elég, a Boskola előtt, épp a farsang napján belementem egy autóba. Csak a festék jött le, illetve az enyémre fel, mert most van egy piros csíkom oldalt a fehér kocsin. De szerencsére a középsősök óvónénije a tulaj, így a biztosítót nem hívják, kápéban fizetjük a kárt. De kellett ez, mint hátam közepére a púp most, költözés előtt. Utána ki is voltam zökkentve, alig tudtam órát adni, olyan mérges voltam.
A házat sajnos még mindig nem adtuk el, egy ajánlatot kaptunk, ami 3oezer dollárral kevesebb az irányárnál. Nyilván alkuképesek vagyunk, de ennyire nem visszük le. Ha más nincs, akkor összehúzzuk a nadrágszíjat és kiadjuk ezt, csajoknak jövőbeli befektetésnek nem rossz. Már találtunk is céget, aki mindent kezébe vesz: keres albérlőt, lefuttatja az ellenőrzést hogy legyen munkájuk, büntetlen előélet stb. és ki is jönnek néha, hogy milyen állapotban van a lakás. Egyre inkább hajlok erre az opcióra.
Na és még egy csapás: úgy néz ki, vénségemre kifejlesztettem egy klassz kis laktóz-intoleranciát. Minden egyes kávé után rosszul lettem, fájt a hasam, felpuffadtam. Még jó, hogy erre van laktózmentes tej-mióta a Lactaid-et iszom, nincs is ilyen probléma. A többi tejtermékkel sem, mert azért sajt nélkül nem is akarnék élni. :)
Úgyhogy még csak február közepe van, de úgy érzem, egy évre kijutott a bajból. Remélem, innen már csak felfelé megyünk.
Végül pár kép az utóbbi hetek jobb eseményeiről, pl. a farsangról, ahol Mira kiélhette páváskodó korszakát, Zoé pedig kéményseprő lett, mert mióta megvan a Gryllus-féle maszkabálos dvd, rá van kattanva és naponta elénekli, hogy kormos az orrom, fekete a képem, mászom a létrán koromfeketében, jó sok a dolgom soha ne felejtsék, söpröm a kéményt s hozom a szerencsét. Még néhány otthoni kép az unatkozó cicóról, akit szórakoztathatok, mikor a lányok alszanak, Valentin-napi virágkészítésről, egyebekről. A virágról azért annyit, hogy Mira egy ültő helyében megcsinálta a 2o virágot, mindent ő írt rá, s akkurátusan pipálgatta a neveket a listáról. De Zoé sem volt semmi, ő is leírta 14szer a nevét. Darren iPhone-ján van több olvasós-betűkirakós játék, aminek köszönhetően ő is tudja az ABC-t, de érdekli is. Mirát meg lassan taníthatjuk magyarra is, nagyon fogékony a nyelvekre.






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése