Ami a múlt évből kimaradt

Majdnem egy hónapja nem írtam, közben lezajlott a karácsonyunk. Kezdtük a boskolás ünnepséggel, ami nagyon jól sikerült. Az én kiscsoportom a többi ovissal három dalt adott el a templomban, sok néző előtt és ahhoz képest, hogy kéthetente találkozunk csak, nagyon ügyesek voltak. Karácsonyfadíszt is készítettünk, na ezeket nem könnyű kitalálni, legyen könnyű is, 3 évesekre szabva, de ne mindig ugyanaz a hajtogatás-ragasztás-színezés séma. A Michaels-ben vettem üres múanyag gömböket, átkötöttem szalaggal, a gyerekek meg felmatricázták és raktak bele pici vatta-hópihéket. Jól esett, hogy az egyik amúgy nagyon kedves és aktív anyuka odajött, hogy milyen jó ötleteim vannak, s már most sajnálja, hogy elmegyek.

Hát igen, most már, hogy 2ö15-öt írunk, elmondhatom, hogy idén floridai lakosok leszünk. A házunk szépen épül, itt egy kép, milyen lesz, de azóta már festették kívül és a konyha is megvan, sőt, hátul a medencét is kisásták, csak azt még nem továbbította Darren-neki küldi ugyanis az építésvezető az update-eket.

Bevallom, szívesen lennék most ott, mert a januárral jött a metsző hideg meg a havazás, szerencsére a nagyobb hótömegek elkerültek minket. Tudom, mindenki szereti a fehér karácsonyt, de a hóval az van, hogy frissen szuper, aztán gyakran gleccserré fagy vagy kásává mossa az eső egy enyhébb napon, aztán marad a sár meg a sófoltok a padlón a csizmákról. Lehet, hogy ezzel a gondolkodással nyugtatom magam ha majd napos, 2o fokos karácsonyunk lesz vagy máris hozzáöregedtem Floridához? Hehe..

Na, mondjuk a mostani karácsony itt is hómentes volt és enyhe.  A csajok nagyon örültek, még koromsötét volt kint, mikor hulltak a csomagolópapírok. Zoé a gyurma-cupcakekészítő szettnek örült legjobban, de a Hófehérke-jelmezt is alig lehetett leimádkozni róla. Mira nagy ajándéka Hamupipőke legókastélya volt, ami hátul babaházként használható, van benne több szinten kád, fésülködőszoba, ágy titkos szerelmes levéllel, kint asztal székekkel, fákkal és hinta is. Azt mondta, ez a legjobb ajándék, amit valaha kapott. De a karaoke-gépet is szereti, amihez megvettem..izé, a Télapó adott egy Frozen CD-t, úgyhogy már profik vagyunk a sok énekléstől. Az Elsa baba, amire Zoé többször utalt, nem nagyon vált be, azóta is a polcon untakozik és várja, hogy a Toy Story újabb részében szerepeljen a többi megunt játékkal.

Kicsi, családi kaárcosny volt, s azért hiányzott volna a kicsivel több pihenés, családi társasozás, ami otthon szokott lenni-persze, a csajok is kaptak társast ám, azokat is gyakran elővesszük, de az mégsem felnőtt móka. Ami viszont jó volt, hogy sütöttem beiglit meg Darren kérte a kedvenc csirkéjét és kész. Semmi stressz. És ezt a jövőben is így akarom csinálni, mi haszna a hatféle sütinek, ha ettől és az elvárásoktól nem tud pihenni az anya? Apa meg befaragja a fát a talpba és dohogva leül újságot olvasni...hehe, ez nálunk nem lesz. 

Mivel Darren szülinapja is volt, a csajokkal csokitortát is sütöttünk, de milyet...úgy lerontottam a jól bevált receptet, hogy Darren becsületből vett egy lézerrel kimért szeletet és Zoé kért még. Elhatároztam, hogy a torta-projektet egy ideig szüneteltetem, ami nem megy, az nem megy. Ő kapott egy szép vintage órát, jó nagy számokkal, Boston felirattal, ezt kicsit magamnak is vettem ugye, az új házba. Meg egy Nike felsőt, mert az nagyon kellett, nem volt normális hosszúújjú pulóvere. Én fülbevalót kaptam meg könyvet. Untig elég, úgyis a gyerekekről szól ez inkább.

Igaz, Mira kastélyát mi építettük fel, míg a csajok gyurmáztak. Néha Mirának is megengedtük, hogy összerakjon egy kisebb virágot, felragassza a matricát de amúgy szó szerint egymást löködtük félre, Darren még cigizni se ment ki, nehogy adfig elkészüljek vele. Szép kis szülők, mi? :)

Itt van pár kép, sokat nem készítettem. 

Azóta vége a szünetnek, újra van ovi, suli. Nem leszel álszent, épp ideje volt. Sajnos, mindenki elutazott, hiányzott nekik a gyerektársaság, nekem meg a nyugalom, mert néha égedelem rosszak voltak és alig volt délután, amikor le tudtam őket rakni aludni, pláne egyszerre. Reggel nehezen készülünk el nyolcra, alig csípjük el az iskolabuszt. és fáradtak, Mira sem akart balettra menni, Zoét meg ma haza kellett hoznom a torna-balett kombóról, mert csak az üvegnél sírt, hogy "öjébe". Bevallom zabos voltam, mert itthon meg tarzant játszik, állandóan bohóckodik sokszor a saját testi épségét veszélyeztetve-erre van egy héten egyszer ez, ahol kiélhetné magát és nem akarja. Itthon meg olya ötletei vannak, hogy játsszunk macskabált, azaz komplett dramaturgia jelmezzel, énekeljek hozzá, harmonikázzak. Mindemellett visszajött a babakor, mert mindent szájába vesz, matricát, kavicsot, az autóúton rágja a kabátját. Ilyenkor nem nagylány. Most ez sok volt ömlesztve, tudom, mert mellette agyonpuszil, szuper ötletei vannak, szépen beszél, de az a szünet most kicsit hosszú volt vele, s ez köszönt vissza ezekben a sorokban. Most is a könyökömön ül, úgyhogy be is fejezem az írogatást azzal, hogy legyen mindenkinek olyan éve, amilyet szeretne!