Kezdem azzal, hogy Hálaadás előtt egy nappal, azaz november végén leesett a hó. Azóta egyébként csak néhány bucka maradt, meg talán egyszer esett még pár centi, de a csajok majd kibújtak a bőrükből. Délután még csak svajci kakaót kaptak, bizony, még maradt a márciusi utunkból eredeti svájci csokidarabka, aztán ahogy nőtt a hó, kiküldtem őket. Szerencsére a szomszéd családok is úgy gondolják, hogy télen is kell a gyerekeknek az egészséges arcpír, úgyhogy mások is kijöttek szánkózni, hóembert gyúrni stb. A mienk egész profi lett, a szomszédasszonyomtól kapott szettnek köszönhetően, Még Cicó is kijött, mínusz 4 fokig bírja a hideget, csak szél ne legyen,
A Hálaadásról nincs kép, pedig tök jó volt, átjöttek Alifiyah barátnőmék családostul és aztán ettüük Darren kókusztejes rizsét az én sajtos-gombás sonkatekercsemmel, legalább az pulykából készült, ha már griff nem volt. Én megkóstolnám amúgy, de minek vegyem meg, ha más a családból úgysem enné meg. Darren felvágva még csak-csak, de Mira mostanában vega lett, nem viccelek, szinte semmi húst nem eszik,
A nap poénja volt, hogy Darren lemenet a gyerekekkel a pincébe vadulni, de a hangját nem hallottam tíz perc múlva...képes volt 4 visongó, sátorban tomboló gyerek mellett elaludni. Barátnőm férje ezt látván sűrű ásításokkal hazament aludni. Mi meg elbeszélgettünk késő délutánig, szuper volt, gyerekek is elvoltak, ezért a férjekre nem tudtunk igazán haragudni.
Aztán felállítottuk a fát december elsején már, mert van egy kisiskolásom, aki számon tartja a naptárt. Zoé látta meg a fát először, összeraktam merthogy mű és az égőket feltettem, de a díszeket meghagytam nekik, Rögtön megcsodálta, és rékérdezett hogy "nekem mit hozott?" Most meg már persze azt ismételgeti, hogy mikor jön az angol Télapó, ugyanis a Boskola szervezte Mikuláson is voltunk. Minden asztalnál volt valami kézműves foglalkozás, aztán közö énekléssel a hullapelyhes harmadszori eléneklése után megjött a Mikulás, nem akármilyen csomagokkal, mert szaloncukor, Balaton-és sportszelet is volt benne. Ott próbáltam a csajokat fényképezni, de nem nagyon sikerült, mert Zoéra rászólt egy bácsi, hogy ne a hangfal erősítőin sétáljon, amivel nagyon megsértette. :D
Meg a hétvégi korizós képek is itt vannak. Lillus is eljött, Darren a nézőtérről szurkolt és fényképezett, ami nem az erőssége, így három béna képet tudok feltenni. Elég jól, másfél órán át bírták a lányok. Mira többször elsírta magát, nekifutott, eltaknyolt és nem lehetett hozzászólni, hogy tojásülés, csúzz, ne lépj, csak ment és minden méteren elesett. Zoé meg rájött, hogy Lillus és énköztem nem is kell korcsolyázni. Ő is esett sokszor, de alig akart lemenni a pályáról. Talán 2 év múlva jobb lesz a helyzet, Mindenesetre leizzadtunk Lillussal, hogy a csajok dögsőlyát emelgettük végig.
Előjött az Elf is, a kis piros manó, aki figyeli őket és a legenda szerint elrepül a Télapóhoz esténként, hogy jelentse, amit látott. Ha igaz lenne, lehet, hogy Zoé semmit nem kapna, Mira is alig valamit, mert mostanában igen kutyául viselkednek, sok a veszekedés, szófogadatlanság. De lehet, hogy nekem sem jár semmi, mert néha hajnalban kelek gyorsan hogy átültessem az Elfet innen oda. Egyszer elfelejtettem és Mira nagyon csalódott volt, hogy ilyen lusta az elfünk. Amúgy is rebesgetik az osztálytársak, hogy Santa nincs is, a szlők veszik az ajándékot, ezért nekidurálom magam, holnap pl. a tükrön ébred majd fel a kis manó:
A Hálaadásról nincs kép, pedig tök jó volt, átjöttek Alifiyah barátnőmék családostul és aztán ettüük Darren kókusztejes rizsét az én sajtos-gombás sonkatekercsemmel, legalább az pulykából készült, ha már griff nem volt. Én megkóstolnám amúgy, de minek vegyem meg, ha más a családból úgysem enné meg. Darren felvágva még csak-csak, de Mira mostanában vega lett, nem viccelek, szinte semmi húst nem eszik,
A nap poénja volt, hogy Darren lemenet a gyerekekkel a pincébe vadulni, de a hangját nem hallottam tíz perc múlva...képes volt 4 visongó, sátorban tomboló gyerek mellett elaludni. Barátnőm férje ezt látván sűrű ásításokkal hazament aludni. Mi meg elbeszélgettünk késő délutánig, szuper volt, gyerekek is elvoltak, ezért a férjekre nem tudtunk igazán haragudni.
Aztán felállítottuk a fát december elsején már, mert van egy kisiskolásom, aki számon tartja a naptárt. Zoé látta meg a fát először, összeraktam merthogy mű és az égőket feltettem, de a díszeket meghagytam nekik, Rögtön megcsodálta, és rékérdezett hogy "nekem mit hozott?" Most meg már persze azt ismételgeti, hogy mikor jön az angol Télapó, ugyanis a Boskola szervezte Mikuláson is voltunk. Minden asztalnál volt valami kézműves foglalkozás, aztán közö énekléssel a hullapelyhes harmadszori eléneklése után megjött a Mikulás, nem akármilyen csomagokkal, mert szaloncukor, Balaton-és sportszelet is volt benne. Ott próbáltam a csajokat fényképezni, de nem nagyon sikerült, mert Zoéra rászólt egy bácsi, hogy ne a hangfal erősítőin sétáljon, amivel nagyon megsértette. :D
Meg a hétvégi korizós képek is itt vannak. Lillus is eljött, Darren a nézőtérről szurkolt és fényképezett, ami nem az erőssége, így három béna képet tudok feltenni. Elég jól, másfél órán át bírták a lányok. Mira többször elsírta magát, nekifutott, eltaknyolt és nem lehetett hozzászólni, hogy tojásülés, csúzz, ne lépj, csak ment és minden méteren elesett. Zoé meg rájött, hogy Lillus és énköztem nem is kell korcsolyázni. Ő is esett sokszor, de alig akart lemenni a pályáról. Talán 2 év múlva jobb lesz a helyzet, Mindenesetre leizzadtunk Lillussal, hogy a csajok dögsőlyát emelgettük végig.
Előjött az Elf is, a kis piros manó, aki figyeli őket és a legenda szerint elrepül a Télapóhoz esténként, hogy jelentse, amit látott. Ha igaz lenne, lehet, hogy Zoé semmit nem kapna, Mira is alig valamit, mert mostanában igen kutyául viselkednek, sok a veszekedés, szófogadatlanság. De lehet, hogy nekem sem jár semmi, mert néha hajnalban kelek gyorsan hogy átültessem az Elfet innen oda. Egyszer elfelejtettem és Mira nagyon csalódott volt, hogy ilyen lusta az elfünk. Amúgy is rebesgetik az osztálytársak, hogy Santa nincs is, a szlők veszik az ajándékot, ezért nekidurálom magam, holnap pl. a tükrön ébred majd fel a kis manó:
Zoé egyik nap megkapta a félévi bizit, nagyon büszke voltam rá, mindent tud, kivéve féllábon ugrálni háromszor, de az nem érdekes. Mindent megért, sokszavas mondatokkal beszél, okos és tisztelettudó, ismer sok betűt az ABC-ből, matematikai alapfogalmakat, labdát dob, elkap, gerendán végigmegy, 8 kockából toronyt épít.
kellet is ez a bizi, mert itthon meg mindig valami rosszaságon töri a fejét. Matrica a szájában, redőnyzsinór a nyakában és egy nap az asztal mellől hallom Mirát, hogy "Zoé,az nem jó ötlet", s hogy mi nem az, megtudtam, mikor megláttam egy tízcentis hajtincset. No, egy ideig ollótilalom volt, mert a haja kinő, de a szeme is ott volt, abből meg csak egy van, ugye. De berakok egy képet, hogy milyen huncuton és a tisztelt olvasóra bízom, hogy lehet-e egy ilyen gyerekre igazán haragudni:
Közben néha nagyon jókat játszanak. A napokban vettem meg a Polar Express c. filmet, ami egy kisfiúról szól, aki már nem hisz a Télapóban, míg éjjel meg nem áll a ház előtt a vonat és sok kalandon át el nem jut vele az Északi sarkig. Azóta Zoé a Télapó, két összetolt szék felcsicsázva a szán, még zöld táskát is találtak, ami tele van ajándékkal. Psszt, azok egyébként már megvannak, gondosan elrejtve. Zoé cupcake készítő szettet kért, Mira meg csak meglepetést, amit angolul írt le, de a borítékot Télapónak címezte. Remélem, lesz nagy öröm karácsony reggelén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése