készülök behozni. Most már igazán van miről írni. Kezdem a jó hírrel: leráztam magamról az 5 hétig vehemensen udvarló pasast, Tüdő Gyulát. Végül röntgen mutatta ki, nemsokára mehetek is vissza ellenőrzésre, de szerintem minden oké már. Csak a köhögés volt egyébként, semmi más-nem is tudtam, hogy ilyen száraz fajtája is van. Mert a dokim erre gyanakodott, de teljesen jó volt az oxigénszaturáció, semmi kék körmök, fulladás, hidegrázás vagy ráz. Lényeg, hogy vége.
Jobb is, mert Méri mama szombaton hazament. Jó volt a két és fél hónap, nagy segítség, és mint mindig, rögtön jött a feketeleves: egy olyan vasárnap, amikor a nap végén fontolgatja az ember, hogy vagy kiugrik az ablakon, vagy a gyerekeit hajítja ki. Mivel ezek drasztikus opciók, csak az orvosi táskát dobtam a sarokba kiabálva, és az esti mese is elmaradt. Drágáim, nincs itt a nagyi, a kötődéses babusgatás véget ért, jön a Gonoszanyu-korszak.
Azóta viszont szavam sem lehet, szépen eljátszanak, csak este van az az egy óra, mikor ki kell bírni a két fáradt, egymás felpörgető nőszemélyt, de a reggeli készülődés pl. csillagos ötös, 1o perc alatt megvan az öltözködés, frizurázás, reggeli toálett és még úgy is elértük az iskolabuszt, hogy Mirának ma pottyant ki a második foga, épp fogmosás közben.
Az altatás elég hosszú, Mira épp a csontvázaktól fél és egy felnőtt kezet szorongatva tud csak elaludni. Annyira, hogy napfényben is úgy kakil, ha ott állok a vécé előtt. Ma még Zoétól is megijedt, mert hirtelen megjelent a feje az ajtóban, mire az: "Mira, látod, hogy van rajtam bőr, én vagyok az, Zoé!"
Mira aranyköpése meg az volt, hogy feltekerte a redőnyt, "hogy kapjatok egy kis C-vitamint."
A suliba már teljesen beszokott egyébként, volt fogadóóra is megint, de ezúttal minden szülő 15 percet kapott a tanárral. Mit mondjak, levitálva jöttem ki onnan, mert csak jót mondtak róla. Nagyszerű diák, mindenkivel játszik, s ha kell, meg is védi magát, de kedvesen. Olvasástanulásban nagyon buzgó, szerinte év végére olvasni fog. Egyszerűbb könyveket már most felolvas Zoénak itthon is.
Zoé is nagyon szeret járni, mindig mondja, hogy anya, ide jöjjünk vissza máskor is, ez szuper volt! Rögtön ugrik kedvenc óvónénije karjába, aki habitusban olyasmi, mint én: szigorú, ha kell, de nagyon barátságos.
Próbáljuk a házat is eladni, eléggé megvisel hogy még ajánlatot sem kaptunk. Több ügynök is megjelent, hogy ha fizetünk jutalékot, akkor hoznak ügyfelet. Azt is elmondták, hogy sajnos, saját eladásnál komolytalan vevők is eljönnek szétnézni, szimatolni még akkor is, ha nincs a hitelre engedélyük. Illetve többeknek egyenesen hobbija, hogy unalmas hétvégi délelőttökön mennek háznézőbe, akkor is, ha eszük ágában sincs költözni. Otthon TV-csatorna élőben. Marha jó.
Aztán vannak, akik gyerekkel jönnek, s nem szólnak rájuk, hogy talán a szekrényt ki-és bevagdosni nem kéne. Van, aki olyan lefitymáló arccal járkál körbe, mintha valami zsákfalu putrijába jött volna el. Tudom, nem szabad ezt személyesnek venni, csak egy ház, négy fallal, nem tetszik mindenkinek stb.
Vége van az online sulimnak is, van a kurzusnak második része is, majd azt jövőre, mert a floridai ház közben épül ezerrel, már a második szintet is felhúzták. Egyre közelebbinek tűnik a költözés pillanata...
De közben volt Halloween. Disney-hercegnő lázban égünk, úgyhogy Ariel és Elsa lett a két lány, ami nem valami kreatív, meg szembeköszönt az ecotariumi tökfesztiválon is, de ez nem az individualizmus kora nálunk. Mirával végigjártuk a komplexumot is 31-én, Zoé félúton visszafordult Méri mamával. Még mindig maradt édesség a körútból. És ha lúd, legyen kövér ugye: Méri mama boszi, én egér voltam. Mert ilyenkor hivatalosan vissza lehet lépni a gyerekkorba.
Mira kedd délután balettra is jár, nagyon szereti. Igaz, estére sokszor leolvad szegénykém. Negyedévenként be lehet menni bemutató órára és megnézni, hogy haladnak. ez a fotósorozat ezzel az alkalommal készült. Meg kell mondjam, meglepődtem, milyen szépen, fegyelmezetten csinálja végig, mert itthon tánc címén idétlenül a padlón forog, össze-vissza dobálja a tagjait. Talán a képeken is látszik, hogy itt hogy odafigyelt a nyújtott végtagokra, kecsességre. A szteptánccal kezdenek és bizony nem is olyan könnyű.
Végül a maradék: Mira ruhát tervezget, a jól sikerült fogadóóra után elvittük az actoni múzeumba, aztán ahol rózsaszín levélszőnyegen pózolnak, az már a Boskola hagyományőrző napja, ami mlt szombaton volt és szuperül sikerült. Volt ott kosárfonás, mézeskalács-díszítés, bőrkarkötő készítés. Egy képen ott van Mira nemezelt pillangója, Zoé kosárkája és az én karkötőm. Volt persze magyar zene, ahol az én lányaim voltak először a parketten, meg káposztaleves lángossal.
Jobb is, mert Méri mama szombaton hazament. Jó volt a két és fél hónap, nagy segítség, és mint mindig, rögtön jött a feketeleves: egy olyan vasárnap, amikor a nap végén fontolgatja az ember, hogy vagy kiugrik az ablakon, vagy a gyerekeit hajítja ki. Mivel ezek drasztikus opciók, csak az orvosi táskát dobtam a sarokba kiabálva, és az esti mese is elmaradt. Drágáim, nincs itt a nagyi, a kötődéses babusgatás véget ért, jön a Gonoszanyu-korszak.
Azóta viszont szavam sem lehet, szépen eljátszanak, csak este van az az egy óra, mikor ki kell bírni a két fáradt, egymás felpörgető nőszemélyt, de a reggeli készülődés pl. csillagos ötös, 1o perc alatt megvan az öltözködés, frizurázás, reggeli toálett és még úgy is elértük az iskolabuszt, hogy Mirának ma pottyant ki a második foga, épp fogmosás közben.
Az altatás elég hosszú, Mira épp a csontvázaktól fél és egy felnőtt kezet szorongatva tud csak elaludni. Annyira, hogy napfényben is úgy kakil, ha ott állok a vécé előtt. Ma még Zoétól is megijedt, mert hirtelen megjelent a feje az ajtóban, mire az: "Mira, látod, hogy van rajtam bőr, én vagyok az, Zoé!"
Mira aranyköpése meg az volt, hogy feltekerte a redőnyt, "hogy kapjatok egy kis C-vitamint."
A suliba már teljesen beszokott egyébként, volt fogadóóra is megint, de ezúttal minden szülő 15 percet kapott a tanárral. Mit mondjak, levitálva jöttem ki onnan, mert csak jót mondtak róla. Nagyszerű diák, mindenkivel játszik, s ha kell, meg is védi magát, de kedvesen. Olvasástanulásban nagyon buzgó, szerinte év végére olvasni fog. Egyszerűbb könyveket már most felolvas Zoénak itthon is.
Zoé is nagyon szeret járni, mindig mondja, hogy anya, ide jöjjünk vissza máskor is, ez szuper volt! Rögtön ugrik kedvenc óvónénije karjába, aki habitusban olyasmi, mint én: szigorú, ha kell, de nagyon barátságos.
Próbáljuk a házat is eladni, eléggé megvisel hogy még ajánlatot sem kaptunk. Több ügynök is megjelent, hogy ha fizetünk jutalékot, akkor hoznak ügyfelet. Azt is elmondták, hogy sajnos, saját eladásnál komolytalan vevők is eljönnek szétnézni, szimatolni még akkor is, ha nincs a hitelre engedélyük. Illetve többeknek egyenesen hobbija, hogy unalmas hétvégi délelőttökön mennek háznézőbe, akkor is, ha eszük ágában sincs költözni. Otthon TV-csatorna élőben. Marha jó.
Aztán vannak, akik gyerekkel jönnek, s nem szólnak rájuk, hogy talán a szekrényt ki-és bevagdosni nem kéne. Van, aki olyan lefitymáló arccal járkál körbe, mintha valami zsákfalu putrijába jött volna el. Tudom, nem szabad ezt személyesnek venni, csak egy ház, négy fallal, nem tetszik mindenkinek stb.
Vége van az online sulimnak is, van a kurzusnak második része is, majd azt jövőre, mert a floridai ház közben épül ezerrel, már a második szintet is felhúzták. Egyre közelebbinek tűnik a költözés pillanata...
De közben volt Halloween. Disney-hercegnő lázban égünk, úgyhogy Ariel és Elsa lett a két lány, ami nem valami kreatív, meg szembeköszönt az ecotariumi tökfesztiválon is, de ez nem az individualizmus kora nálunk. Mirával végigjártuk a komplexumot is 31-én, Zoé félúton visszafordult Méri mamával. Még mindig maradt édesség a körútból. És ha lúd, legyen kövér ugye: Méri mama boszi, én egér voltam. Mert ilyenkor hivatalosan vissza lehet lépni a gyerekkorba.
Mira kedd délután balettra is jár, nagyon szereti. Igaz, estére sokszor leolvad szegénykém. Negyedévenként be lehet menni bemutató órára és megnézni, hogy haladnak. ez a fotósorozat ezzel az alkalommal készült. Meg kell mondjam, meglepődtem, milyen szépen, fegyelmezetten csinálja végig, mert itthon tánc címén idétlenül a padlón forog, össze-vissza dobálja a tagjait. Talán a képeken is látszik, hogy itt hogy odafigyelt a nyújtott végtagokra, kecsességre. A szteptánccal kezdenek és bizony nem is olyan könnyű.
Végül a maradék: Mira ruhát tervezget, a jól sikerült fogadóóra után elvittük az actoni múzeumba, aztán ahol rózsaszín levélszőnyegen pózolnak, az már a Boskola hagyományőrző napja, ami mlt szombaton volt és szuperül sikerült. Volt ott kosárfonás, mézeskalács-díszítés, bőrkarkötő készítés. Egy képen ott van Mira nemezelt pillangója, Zoé kosárkája és az én karkötőm. Volt persze magyar zene, ahol az én lányaim voltak először a parketten, meg káposztaleves lángossal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése