Zajlik a Zélet

Nem is tudom, mivel kezdjem. Talán azzal, hogy tegnap voltunk 9 éves házasok hitesurammal, Darrennel. Nagyon nem ünnepeltünk, mert sokáig ignoráltam a megfázásból maradó köhögőrohamot, aztán tegnap már orvoshoz mentem és kiderült, hogy ráment a tüdőmre, szteroidot és antibigyót írt fel. Hányszor megígértem már, hogy nem próblom magam kikúrálni otthon, ha egy hétig nem javulok...ráadásul kinőtt a csúzom is, ami egy évben egyszer történik meg, de utálom. Fúj.

Igazából azonban megvolt az évfordulós ajándékunk, mert a múlt hetet Floridában töltöttük. Mint írtam, jövő júniusif maradunk csak, hogy a csajok végig itt járjanak oviba-suliba, és aztán irány Sarasota. Ott már megvan a telek, a háztípus, most a design centerben kellett kiválasztani, mi is legyen belül. Kicsit csalódottak voltunk, minden jobb opció, pl. egynél több lámpa súlyos pénzekbe került, festást pl. nem is kértünk, mert minden helyiséget számolva 4ooo dollárra jött volna ki. Mooorgit, maga normális? Mosdóból is felkínálhattak volna szögletes, modernebb dizájnt, ami nekünk tetszik. Mosó-és szárítógép nem is tartozik bele a pakkba, hűtőt is mi veszünk. Szóval nem voltam elájulva, bár igyekeztünk jól választani. Pl. extra szigetelést kértünk a tetőre, hogy a második szinten ne legyen kutyameleg az év nagy részében. És ami a legfontosabb, lesz hátul medencénk, nem nagy, egyszer négyszögletes, de fűthető és lesz felettünk szúnyoghálós keret, ami Floridában muszáj, nem ülhet az ember csak úgy, szabad ég alatt, mert bezabálják vacsorára. Szóval azért termékeny hét volt ez és szuper, hogy a barátnőim fuvarozták a csajokat, nem semmi azért megszervezni pár nap távollétet. A meló nagy része Méri mamára hárult, aki csillagos ötössel, azaz szokásos Brunszvik-érdeméremmel abszolválta a feladatot.
Itt van pár kép a "mi kis farmunkról", ahol Darren szétszórta az apukája által küldött szent hamvakat mind a négy égtáj irányába , ami hindu szokás, olyasmi, mint a föld megszentelése. És van még kép a választott csempe-konyhaszekrény-járólap-medenceszél választásokról. Maga a ház bézs, tengerészkék ajtóval, szürke házcserepekkel. Szerintem vagány, modern és mediterrán lesz az összhatás. Most már nagyon várom, hogy ott éljünk!

Közben áruljuk a házunkat, mi magunk intézünk mindent, mert meg akarjuk spórolni az ügynöki jutalékot, ugyanis a költözésre is jó sok elmegy, meg az sincs ingyen, hogy mindenféle weboldalon megjelenjen a házunk. Jövő szombaton lesz egy open house. A gyerekek nem lesznek itt, ekkor jöhet mindenki és körbesétálhatják a házat, mindenhova bekukkantva. Már készülnek a brosúrák is, szóval profi módon akarjuk intézni. Eddig 3 család nézte meg, az elsőt lebeszélte az ügynökük, mert nem voltunk hajlandók neki 2,5%-os díjat fizetni, a másik család különálló házat akar, nem sorházat, a harmadikak el voltak ájulva, de még nem jelentkeztek. A legtöbben az itteni jó iskolarendszer miatt jönnének, mindegyiknek volt 1-2 kisgyereke. Időnk végül is van, jövő tavaszig. Ha meg korábban eladjuk, majd valami bérleménybe megyünk nyárig.

De annyit nem törhettem ezen a fejem, mert a csajokkal is zajlik az élet, Mirának épp a floridai kiruccanásunk alatt esett ki a foga, és bár megtalálta a Fogtündér (a.k.a. Méri mama) által becsempészett negyeddollárost, de a fogat nem vitte el a tündér. Na, majd a többit. :)

Mira egéybként nagyon figyelmes, komoly lett, gyakran készíti ki Zoé ruháit is, elrakodik, emlékszik, hogy vissza kell vinni valamit a suliba stb. De sok neki az egész nap, csütörtök-péntek délutánra már nagyon kivan, leolvad, röhög, mint a hiéna, és ilyenkor néha nem állom meg, hogy rá ne kiabáljak, mikor már 2 órája egy sziréna ül mellettem. 

Voltam az iskolájában fogadóórán, szerencsére minden rendben van vele, szereti a sulit, a tanítónéni is őt, az osztály zöme nem fehérbőrű, talán 1-2 gyerek van angol vezetéknévvel, így teljesen multikulti. Sok a játékos feladat, de már bele van csempészve a betúk, számok ismerete, az olvasás, rövid szavak felsimerése. Nem hatja őket a tatár, de azért így is elég, szó nélkl dőlnek ki csendes pihenőre a matracon. Még érdekes élmény volt, hogy körbejártam a teremben, és mindenki helyén volt egy rajz, mit is remélnek az iskolától. A legtöbb gyerek olyanokat írt, hogy olvasni, számolni, függeszkedni, az évszakokról, és akkor elérkeztem Mira asztalához, ahol ez fogadott:

Szóval, dőlni fog a lé. :) A rajz meg mint mindig, szuper, imádom rajta a részleteket: ahogy az egyik lép előre lép, az éneklő száj nyitva van, van mikrofon, színes lámpák, ruhához illő cipő...mától rajztanfolyamra is jár majd Mira, hat hétig. Biztos megint fáradtan jön haza, de nagyon lelekes volt, amikor említettem neki, ráadásul a suliban maradhat és ott kapnak termet.

Végére hagytam a lényeget, közben Zoé is betöltötte a hármat. A fényes hajú kisvakond, aki annyit sírt és már csecsemőként megvolt az akarata (soha nem felejtem, hogy alig másfél hónaposan kúszni akart, minden megvolt hozzá, kivéve a koordináció, de ha rajta múlna, már pogo rúddal ugrana el az oviig is), de most már igazi kislány. Ma belopózott hozzám reggel hatkor, és mikor nyílt a szemem, a hosszú hajat láttam csak, egy pillanatra azt hittem, Mira. Na, hát ilyen nagy már, s ezt hangsúlyozza is lépten-nyomon. Hogy azt álmodta, kihullottam a foga, és iskolába jár. Ezt többször elmondja ovi előtt is, hogy ő nem ide akar menni, vigyem iskolába. Igaz, ami igaz, le tudja írni a nevét olvashatóan, hogy ZEO (hihi), több más betűt is felismer és önbizalom is van dögivel. Olyanokat kérdez, hogy mi az október, mikor költözünk, miért nem hagyom egyedül a kádban, na és az anatómia! Nagy szám a villamos szekrény, ott el kell magyarázni, hogy miért nem szabad belenyúlni, miért nem szabad hajat szárítani kádban ülve, s ha rajzolunk, még az asztal lába is vérezzen ám. Néha úgy érzem, feladom, mert ha a fejébe vesz valamit, eltéríteni nagyon nehéz, de egyre könnyebb vele most már, Mirával is egyre jobban eljátszanak. A kedvenc pillanataim, amikor kint, a fenyők alatt tobozokkal berendezik a Barbie-házukat és Kicsikémnek meg Nagyocskámnak szólíták egymást.

Zoé meg olyan, mint Pom-pom, hol ilyen, hol olyan. Néha cicaként nyávog, aztán Elsa, majd Eperke, majd katicaként zümmög. Kedvence a gyurma, azzal egy órát is elül. Itt éppen rocksztár:

A szülinapját is ott rendeztük, ahova hetente egyszer tornázni jár, nagy sikere volt, pedig elég utolsó pillanatban, másfél héttel előtte küldtünk meghívókat, mert alig volt időpont. A gyerekek szinte mind el tudtak jönni és jó buli volt, tornázással, pizzával és finom feketeerdő.tortával (kiderült, hogy Zoé nem eperkéset, inkább rapunzeleset akart volna, de annyi baj legyen).

Szuper ajándékokat kapott: puzzle, társasok, pizsamák, de a prímet a szomszéd nőcitől kapott Elsa ruha vitte, Mira féltékenykedett is egy sort, mígnem a másik dobozból is egy hasonló ruha került elő, 5T méretben. Két Elsám is van most már:

Még a végére egy diasorozat a szülinapról, aztán Halloweenig egy szót sem, mert tanítok, írni tanulok, gyógyulok, az alapfunkcióim mellett.