..és elég dolgos ősz ez.
A lányok nagyjából beszoktak.
Mira kicsit fáradt, ezen a héten kedden kérdezte már, hogy mikor lesz péntek, mond olyanokat is, hogy soha többé nem akar iskolába menni. De ha hazajön, mindig nyugtázza, hogy szuper napja volt. És szerencsére mesél is sokat. Megtudtam, hogy van négy jó barátnője és egy szemtelen kislány is, aki mindig belevág a tanítőnő szavába. Minden héten újabb feladat jut minden gyereknek, most Mira az inspector, azaz felügyeli, hogy az asztalokon ne maradjon semmi munka után. Az ábécét is szépen tudja, játékosan tanulják, pl. hogy a D-nek akkora a hasa, hogy beleférne az össze többi betű. Házi feladat nincs, amivel mélyen egyetértek, ötévesekről van szó. Illetve egy van, hogy a szülő olvasson velük minél többet. Hetente kétszer van könyvtár-nap, akkor hoznak is haza egy kiválasztott könyvet, amit elolvasunk közösen. Az iskolai feladatlapok pedig "wow, szuper, szép munka" minősítésekkel jönnek vissza, szóval eddig nincs ok aggodalomra.
Néha azért tud idétlen lenni, de összességében nagyot komolyodott Mira, sokat segít, felelősséget vállal a cuccokért, elpakol, gondol Zoéra is.
Zoé néha tiltakozik, öt percre benn maradok, ölelkezünk, de már nem sír, ha az oviban hagyom. Szépen eszik, alszik, vécére is elmegy ott. Főleg a zenetanárnőt szereti. Két óvónénije van, az egyik a szigorúbb és régivágású Miss Nancy, a másik a halkszavú és szelídebb Miss Carol, mindketten olyan ötvenesek. Eddig csak egy gondom volt velük, hogy a kinti játszózás után nem ürítették ki Zoé cipőjéből a homokot és mivel nincs váltócipője, úgy is aludt, homokos lábbal.
Egy nap nagyon megviccelt minket Zoé. Épp vásárolgattunk anyuval, mikro jön az oviból a telefon, hogy Zoé kiakadt, szomorú, nem akar enni és valamit ismételget magyarul. Soha nem hívtak ezelőtt Mira csoportjából sem, szóval mentem érte egy órával korábban. Kiderült, hogy megsértődött, mert az óvónéni a dinnyéjét almának hívta. És ennyi. Micsoda dráma. Gyanítom, hogy azért akart hazajönni, mert tudja, hogy ketten vagyunk itthon és hát ugye itt szabadosabb az élet.
Ketten, mert közben megjött Méri mama is, csajok nagyon örültek, Zoé mér hajnalban nyúz, hogy menjünk le és ébresszük fel. Méri mama tud a legjobban cicósat játszani, meg játékbabásat, sokszor főz, este ő altat szóval szavunk sem lehet.
Én meg túlvagyok az első tanítási napon. Nagyon izgultam, fogalmam sem volt, hogy mivel töltöm ki a két óra időt. Ráadásul a templom, akitől béreljük a termeket a Boskolának, fel sem készült a fogadásunka, ezért a szobákban össze volt dobálva minden, szemetes padló, nyári tatarozás maradványai vártak. És persze légkondi sem volt, márpedig szeptember hatodikán volt vagy 3o fok, 85%-os párával. Mintha a dzsungelben tanítottam volna, a végére érme nagyságú izzadságcseppek hullottak a fejemről mindenhova. A gyerekek kicsit szégyenlősek voltak, én is bénáztam, de a végére belemelegedtünk (a szó szoros értelmében), szegény gyerekekről ömlött a víz, de aztán körülültek és volt, aki még az ölembe is belemászott mesét hallgatni. Közben jöttek a pozitív visszajelzések mailben és szóban is. A második alkalom sokkal jobban sikerült, én is komfortosabban éreztem magam és nagyjából belőttem, miből álljon az óra, mennyi legyen a mese, ének, mozgásos feladat, kézműveskedés, hogy mindenkinek jó legyen. Uzsonnázás közben felhúztam a kezemre a sünis bábot és azzal beszélgettem a gyerekekkel. Nem bántam meg, hogy elvállaltam, nagy örömet okoz. Zoé is velem van, elmagyaráztam, hogy óvó néni vagyok arra a kér órára, semmi gond nincs vele. Néha az ölembe ülve tapsol, de ez nem baj.
Íme két kép az előkészületekeről és a hőségben uzsonnázó kiscsoportosokról.
Mellette iskolás is vagyok, már a harmadik hetet taposom a gyerekkönyvírás rejtelmeibe mélyedve. Nagyon jó kurzus, érzem a változást az írásaimon, egyre jobb lesz. Volt, amit ösztönösen jól csináltam, de azért van rengeteg gyakorlati újdonság is. A lányoknak mondott esti meséim is egyre gördülékenyebbebbek. A legjobb az, hogy mindenki feldob a közösbe egy saját anyagot is, így egymásét véleményezhetjük. Én jövő héten kerülök ebben sorra. Azt akarom, hogy ennek az iskolának soha ne legyen vége. Aztán novemberben, ha vége lesz, remélem megmarad az ihlet, mert jó lenne ebből tőket kovácsolni.
Aztán ezek mellett élvezzük az őszt, ami itt gyönyörű, és eddig nincs okunk panaszra, napfényes 24 fokok, színes lombok, igazi kinti kirándulóidő. Voltunk a steringi vásáron, mint minden évben, aztán idén a STart-on is, ami egy utcai fesztivál és kézműves vásár Worcesterben, ahol volt mindenféle fabrikálás gyerekeknek, készítettek pl. álarcot, volt óriás építőkockázás, jenga, dominó stb. De a pálmát az Elsa-parti vitte, amit a barátnőm rendezett a kislányának. Mert ugye, mint minden kislány, az enyémek is Jégvarázs-örületben élnek, kívülről fújják a betétdalokat, szóval nagy volt az öröm. Ráadásul Mirának most vasárnap volt a névnapja, arra kapott egy Elsa babát. Zoé nem akadt ki, megdicsérte, hogy milyen szép. De másnap Zoé kapott egy Elsa-koronát, akkor bezzeg kiakadt. Hiába, az irigység elsőszülött-betegség, én csak tudom. :)
Akkor mindez képekben:
A lányok nagyjából beszoktak.
Mira kicsit fáradt, ezen a héten kedden kérdezte már, hogy mikor lesz péntek, mond olyanokat is, hogy soha többé nem akar iskolába menni. De ha hazajön, mindig nyugtázza, hogy szuper napja volt. És szerencsére mesél is sokat. Megtudtam, hogy van négy jó barátnője és egy szemtelen kislány is, aki mindig belevág a tanítőnő szavába. Minden héten újabb feladat jut minden gyereknek, most Mira az inspector, azaz felügyeli, hogy az asztalokon ne maradjon semmi munka után. Az ábécét is szépen tudja, játékosan tanulják, pl. hogy a D-nek akkora a hasa, hogy beleférne az össze többi betű. Házi feladat nincs, amivel mélyen egyetértek, ötévesekről van szó. Illetve egy van, hogy a szülő olvasson velük minél többet. Hetente kétszer van könyvtár-nap, akkor hoznak is haza egy kiválasztott könyvet, amit elolvasunk közösen. Az iskolai feladatlapok pedig "wow, szuper, szép munka" minősítésekkel jönnek vissza, szóval eddig nincs ok aggodalomra.
Néha azért tud idétlen lenni, de összességében nagyot komolyodott Mira, sokat segít, felelősséget vállal a cuccokért, elpakol, gondol Zoéra is.
Zoé néha tiltakozik, öt percre benn maradok, ölelkezünk, de már nem sír, ha az oviban hagyom. Szépen eszik, alszik, vécére is elmegy ott. Főleg a zenetanárnőt szereti. Két óvónénije van, az egyik a szigorúbb és régivágású Miss Nancy, a másik a halkszavú és szelídebb Miss Carol, mindketten olyan ötvenesek. Eddig csak egy gondom volt velük, hogy a kinti játszózás után nem ürítették ki Zoé cipőjéből a homokot és mivel nincs váltócipője, úgy is aludt, homokos lábbal.
Egy nap nagyon megviccelt minket Zoé. Épp vásárolgattunk anyuval, mikro jön az oviból a telefon, hogy Zoé kiakadt, szomorú, nem akar enni és valamit ismételget magyarul. Soha nem hívtak ezelőtt Mira csoportjából sem, szóval mentem érte egy órával korábban. Kiderült, hogy megsértődött, mert az óvónéni a dinnyéjét almának hívta. És ennyi. Micsoda dráma. Gyanítom, hogy azért akart hazajönni, mert tudja, hogy ketten vagyunk itthon és hát ugye itt szabadosabb az élet.
Ketten, mert közben megjött Méri mama is, csajok nagyon örültek, Zoé mér hajnalban nyúz, hogy menjünk le és ébresszük fel. Méri mama tud a legjobban cicósat játszani, meg játékbabásat, sokszor főz, este ő altat szóval szavunk sem lehet.
Én meg túlvagyok az első tanítási napon. Nagyon izgultam, fogalmam sem volt, hogy mivel töltöm ki a két óra időt. Ráadásul a templom, akitől béreljük a termeket a Boskolának, fel sem készült a fogadásunka, ezért a szobákban össze volt dobálva minden, szemetes padló, nyári tatarozás maradványai vártak. És persze légkondi sem volt, márpedig szeptember hatodikán volt vagy 3o fok, 85%-os párával. Mintha a dzsungelben tanítottam volna, a végére érme nagyságú izzadságcseppek hullottak a fejemről mindenhova. A gyerekek kicsit szégyenlősek voltak, én is bénáztam, de a végére belemelegedtünk (a szó szoros értelmében), szegény gyerekekről ömlött a víz, de aztán körülültek és volt, aki még az ölembe is belemászott mesét hallgatni. Közben jöttek a pozitív visszajelzések mailben és szóban is. A második alkalom sokkal jobban sikerült, én is komfortosabban éreztem magam és nagyjából belőttem, miből álljon az óra, mennyi legyen a mese, ének, mozgásos feladat, kézműveskedés, hogy mindenkinek jó legyen. Uzsonnázás közben felhúztam a kezemre a sünis bábot és azzal beszélgettem a gyerekekkel. Nem bántam meg, hogy elvállaltam, nagy örömet okoz. Zoé is velem van, elmagyaráztam, hogy óvó néni vagyok arra a kér órára, semmi gond nincs vele. Néha az ölembe ülve tapsol, de ez nem baj.
Íme két kép az előkészületekeről és a hőségben uzsonnázó kiscsoportosokról.
Mellette iskolás is vagyok, már a harmadik hetet taposom a gyerekkönyvírás rejtelmeibe mélyedve. Nagyon jó kurzus, érzem a változást az írásaimon, egyre jobb lesz. Volt, amit ösztönösen jól csináltam, de azért van rengeteg gyakorlati újdonság is. A lányoknak mondott esti meséim is egyre gördülékenyebbebbek. A legjobb az, hogy mindenki feldob a közösbe egy saját anyagot is, így egymásét véleményezhetjük. Én jövő héten kerülök ebben sorra. Azt akarom, hogy ennek az iskolának soha ne legyen vége. Aztán novemberben, ha vége lesz, remélem megmarad az ihlet, mert jó lenne ebből tőket kovácsolni.
Aztán ezek mellett élvezzük az őszt, ami itt gyönyörű, és eddig nincs okunk panaszra, napfényes 24 fokok, színes lombok, igazi kinti kirándulóidő. Voltunk a steringi vásáron, mint minden évben, aztán idén a STart-on is, ami egy utcai fesztivál és kézműves vásár Worcesterben, ahol volt mindenféle fabrikálás gyerekeknek, készítettek pl. álarcot, volt óriás építőkockázás, jenga, dominó stb. De a pálmát az Elsa-parti vitte, amit a barátnőm rendezett a kislányának. Mert ugye, mint minden kislány, az enyémek is Jégvarázs-örületben élnek, kívülről fújják a betétdalokat, szóval nagy volt az öröm. Ráadásul Mirának most vasárnap volt a névnapja, arra kapott egy Elsa babát. Zoé nem akadt ki, megdicsérte, hogy milyen szép. De másnap Zoé kapott egy Elsa-koronát, akkor bezzeg kiakadt. Hiába, az irigység elsőszülött-betegség, én csak tudom. :)
Akkor mindez képekben:
1 megjegyzés:
de szépek a csajok!
Ha kell valami a Boskolához,-dalok, mondókák, versek, mitomén-írj, ha tudok, segítek.
Megjegyzés küldése