"Az ablakon behajolnak a büszke pálmafák"

Legutóbbi facebook státuszjelentésem: a tinta megszáradt, a kocka el van vetve, jövő ilyenkorra már Sarasotában, Florida nyugati részén, a Mexikói-öböl partján fogunk élni.

Hát ez a mostani életünkhöz képest ég és föld, mintha egy másik országba költöznénk. Mindenképp magyarázatra szorul, hogy miért. Úgy kezdődött, hogy a hosszú telek kezdik Darrent megviselni, a most következőt is elég keménynek saccolja a prognózis. Az első hóra már október végén számíthatunk és azt ugye már többször írtam, hogy a magyarok szinte már a cseresznyét szüretelik, amikor itt még csak a rügyek pattannak ki.Közte meg leesik párszor egy olyan tíz-húsz-harminc centis havacska, tomboló mínuszokkal.

Darren jelenleg otthonról dolgozik vagy utazik, tehát édesmindegy, hol lakunk, csak legyen közel repülőtér és melegebb is, ha lehet. Szóva jöttek más helyek is, pl. a "Karolinák" vagy Maryland. Utóbbi nekem nagyon tetszik, Washington DC, Baltimore (meg pang-Andi, cuppp ha olvasod) egy köpésre, de rengeteg erdő, az óceán partján a városok, mint a kis ékszerdobozok. De olyan helyet, ahol jók az iskolák, megfizethető a ház és közel a reptér is, nem találtunk. Kalifornia még horribilisabb, pedig nekem az tetszett volna, mondjuk San Francisco területe. Az ám, de egy kétszobás ház majdnem egy milla. Nem a mi zsebünkhöz szabták.

Florida eredetileg a férjuram ötlete volt, hó soha nem esik, ott vannak a fehér homokos strandok és viszonylag olcsók a házak is. Valamint nem kell jövedelemadót fizetni. Bevallom, először nem lelkesedtem érte, bármilyen kecsegtető az örök vakáció ott, ahol karácsonykor is 18 fok van...Darren nagyon nyomult is, de aztán belátta, ha nincsen benne szívem-lelkem akkor kár erőltetni.
Azt viszont megígértem, hogy megnézem a környéket, ennyi esélyt adok a dolognak, mert ez újra és újra előkerült ám az utóbbi időkben. Úgyhogy amikor vakációra mentünk, egyúttal házakat is nézegettünk, amit a csajok annyira nem bírtak, csak a golfautó villanyozta fel őket, amivel körbe lehetett menni a házak között. Amiket nézegettünk, azok nem különálló családi házak, hanem lakóparkok, amikhez van játszótér, klubhelyiség, fitnesszterem, egész évben fűtött medence, jacuzzi. Ki lehet választani a földet, meg a háztípust, amiből van a kétszobástól kezdve a hatszobásig mindenféle, lehet hozzá saját medencét építtetni stb. És ez mind "gated community", azaz zárt közösség, sorompóval, őrrel, nagyon biztonságos.
Én találtam meg azt a helyet, ahol végül építtetünk, Sarasotában van, szuper iskolákkal, minden közel. Ugyanez a cég több ilyen közösséget is épít, ha kívülre esik és a strandok meg a város félórányira vagy többre vannak, az iskolák nem olyan jók, ugyanez a házmodell sokkal olcsóbb lenne. Több helyen is voltunk, de azok elég a semmi szélén vannak. Amit meg elsőre kinéztünk, ahhoz rengeteg extra van, klubszoba, ingyen zumba és jóga, délután kártyázás, de javára nyugdíjasok lakják. Azokból ugyanis sok van itt, Floridában, láttuk, hogy a házakat is javára ők nézegették.
De amit találtam, az úgy hirdette magát, hogy "family, friends and fabulous Florida living", azaz család, barátok és fantasztikus floridai élet. És az új ház, aminek olyan a beosztása, ami minden igényt kielégít, plusz még kerti medencére is futja. Szóval még Darrent sem hibáztatom, a földet, a háztípust is én választottam ki, mint később kiderült, az indiai feng shui szempontjából is tökéletesen, Bala tata meg id dicsért.

Mégsem volt könnyű a döntés, mert én szeretek itt lakni. Bár nincs saját házunk, mert van ikerszomszéd, de fűre és fákra nézek, egyet lépünk és a gyerekek látnak madarakat, mókust, van játszótér,nyáron medence, Boston egy köpésre, jók az iskolák, rengeteg gyerekbarát hely, jó éttermek, ismerem a dörgést, tudom, mi merre van. Na meg érzelmileg is kötődök a házhoz, amit mi újítottunk fel, itt tették meg a lányok az első lépéseiket. A hosszú telet én sem szeretem, de nagyon szép az ősz, és szinte mindig fehér a karácsony. Nem tudom, milyen lesz az örök nyárban...Darren megígérte, hogy a karácsonyokat Magyarországon tölthetjük, így megmarad ez a "feeling" is. Nem tudom, a lányok elhinnék-e egyáltalán, hogy a pálmafák felett is elrepülhet Santa. :)
Szóval hetekig ébredtem éjszaka, vagy forgolódtam mint Raszkolnyikov, álmomban már csomagoltam, nagyon nyomasztott a helyzet, mégis a jövőnk függ tőle. A jó dolog azért az, hogy két jó hely közt választhatunk, csak mindegyik másképpen jó. Vonzó, hogy Floridában sokat lehetünk szabadban, tengerparton, új házunk lesz-ugyanakkor Sarasota soha nem lesz Boston számomra. Szeretem az itteni hely dinamikáját, a sok gyerekes családot. De jövőre költözik az itteni legjobb barátnőm is, nélküle nem ugyanaz a hely...a mostani házunk beosztása nem annyira jó...pro és kontra mindenütt van.
Nemcsak én őrlődtem, Mira is ki volt akadva. Zoé annyira nem fogta fel, hogy új otthonunk lesz, de Mira nagyon is, ő is szereti a házat, ragaszkodik hozzá és mivel nincs itt családunk, az érzelmi biztonságot jelenti a hely. A sulija jó, multikulti, nem lóg ki onnan, minden nap bandázhat a barátaival. Sokszor elkezdett sírni, hogy ő bizony maradni akar, aztán mikor döntöttem, nagy bölcsen összegezte: Apa menni akar, Zoénak mindegy, én maradnék, anya meg azt akarja, hogy mindenki boldog legyen.
Végül pénteken mondtam ki az igent, s kanyarítottam rá a nevem a szerződésre. Azóta Mira is megnyugodott, főleg mióta kiderült, hogy lesz saját katicás szobája és nem, a játékai nem maradnak itt, a régi házban. Nekem is sajog a szívem egy kicsit, főleg most, hogy lassan fotózom a házat körbe, hogy eladhassuk, de érzem, jó lesz Floridában is. Ha meg nem, még mindig visszajöhetünk, ugyebár...bár Darren nagyon örül, fél lábbal már ott van, megígéri, hogy megtanul úszni (bevallom, már ezért a látványért megéri a költözés, hehe).

Most itt tartunk, októberben kezdik az építést, áprilisban kulcsrakész. Viszont egy kikötésem volt, júniusig maradunk itt, Mira végigjárja az iskolás évet, Zoé is az ovit. S jövő nyáron, az iskolaszünetben költözünk, hogy legyen időnk megszokni az új helyet, mielőtt kezdődik az új tanév.