Bizony vége az idei nyárnak, hűvös szelek járnak...volt még pár harmincfokos nap, de az éjjel annyira lehűlt a levegő, hogy az itteni medence csapvíz, a lányok pláne nem mentek bele, én meg egy hossz úszással fiatalodtam vagy 1o évet aztán dideregve szálltam ki. Na, nem mintha panaszkodnék, mert szeretem az őszt, ezen a vidéken a kedvenc évszakom, de az itteni nyár elég hűvös volt, még jó, hogy a vakációban kimedencéztük, kistrandoltuk magunkat.
Azért kihasználva az utolsó meleg napokat egy hétfőn elmentünk Castle Island-re barátnőmmel, Jessie-vel, akivel az utóbbi időkben melegedtünk össze, bár már régóta ismerem, mivel kislánya, Cecilia Mirával járt egy csoportba oviba. A UMass-en dolgozik és mondta, hogy van egy hajótúra minden hétfőn 5 dollárért per koponya a bostoni kikötőben, akarunk-e jönni...naná! Sajnos az ott derült ki, hogy a hajó aznap nem indul, mert valami elromlott benne. Zoé nagyon csalódott volt, de sebaj, 5 perc múlva minden gyereket beizzítottunk, hogy rákhalászunk a Castle Island-en. Nagyon szuper hely volt: meg lehetett nézni az erődítményt, a gépek a Logan reptérről ott szálltak fel a fejünk felett és a strand nem volt bár fehérhomokos és melegvízű, kolbászolni és kagylót, rákot gyűjteni megfelelt. Az ám, csakhogy a rákok nem jöttek. Benjamin, Jessie 7 éves nagyfia újra meg újra üresen hőzta ki a hálóját és Jessie, a nyavalygást megunva feltápászkodott a kempingszékből és ment rákhalászni. Sikerült is neki, s ez beindította a dominó-effektust, a gyerekek nem tudtak rosszul halászni, ahányszor merítettek, volt zsákmány. Mira is fogott kettőt, Zoé meg a vödörnél figyelte őket, ahogy szegények oldalaztak a vízben majd unalmukban a homokba fúrták magukat. Komolyan, szépen elvoltak vagy egy óráig, mi meg napoztunk és trécseltünk Jessie-vel. Mikor ezt elunták, elengedtük őket-a rákokat meg a gyerekeket is, utóbbiakat a bazi nagy játszóra. Utána meg elmentünk a közeli ír bodegába friss gyorskaját enni, sültkrumpli és fagyi volt a menü, nyamm. Még hajózás nélkül is fél ötre értünk haza, nagyon jó volt.
Azóta már itt az iskola, és Mirával együtt én is sok elsőn esek túl. Először ültem iskolabuszon, amivel próbautat tettünk és közben ismertették a szabályokat. Tilos enni, inni, rágózni, fenéken kell maradni mert nincs biztonsági öv-ez meglepett azért, mert gyerekülés, övek tekintetében elég rigorózus az ország, de aztán a magyarázat érthető volt: vészhelyzet esetén annyi gyereket nem tudnak kivágni az övek szorításából.
Részt vettem az első szülői értekezleten, ahol az igazgató unalmas és száraz beszédet tartott, semmi újat nem mondott ahhoz, ami az iskola weblapján olvasható, csak a nővérke beszéde vitt színt bele olyan sztorikkal, hogy ötévesek megjavítják az okostelefonját és hogy a kisfiúknak magyarázzák el, mi az a piszoár mert volt, aki belekakilt. Apropó web, elmúlt az a világ, hogy a nebulók rossz jegyeket nem mondanak meg otthon, meg véletlenül (haha) elveszítik az ellenőrzőt, mert minden szülő látja a suli szülőportáljára bejelentkezve az osztályzatokat és hiányzásokat is. A Nagy Testvér mindet lát!
Aztán kedden megvolt az iskolalátogatás, találkoztunk a tanító nénikkel (egy fő-tanítónéni és két segédje). Maga az épület régi tágla, belül sem csilivili, de tágas, világos; kör alakú asztaloknál ülnek a gyerekek. A 18 gyerekből vagy 13-nak indiai ill. kínai a családneve, úgyhogy Mira nem lóg ki innen, az tuti. Aznap adtuk le a kért írószerszámokat is, javára ragasztót, filcet, ceruzákat kértek, meg multikulturális krétát. Gondolkoztunk, mi lehet az, Darren kisütötte hogy biztos valami növényi eredetű kréta, mert muszlim gyerekek nem nyúlhatnak állati zsírból készített dolgokhoz...nos, nem nyert, ez egy 8 db-os krétacsomag, a bézs és barna különféle árnyalataival, hogy mindenféle bőrszínű gyereket lehessen vele ábrázolni. Only in America! Egyébként a csomagot csak letettük, a kutya sem ellenőrizte, ki mit nem hozott a listáról, mivel a közösbe kerül és mindenki abból használ, senki nem feliratozta. Még egy matracot kellett rendelnem aztán az amazonon, mert azon pihennek délután, de könyv, füzet egy szál se: helyette egy A4-es, ún. kommunikációs mappa, aminek egyik felébe a visszaküldendő papírokat teszik, ezt kitöltve, aláírva visszateszem, a másik felében Mira munkái érkeznek, amik otthon maradnak.
Szerdán máris teljes nappal kezdtek. Elég durva volt, mert a csajok verekedtek (már iskolalátogatási napon kihúzta a gyufát Zoé, aki míg én Mirát fésültem, jó ötletnek találta a cheeriókat szétszórni és földbe taposni, ezen aztán kiakadtam, erre ő is, szóval elég morc hangulatban indultunk el), és rájöttem, hogy bizony kell a fél hetes kelés, ha oda akarunk érni a buszmegállóba reggel 8:19-re. Délután elvileg 3:42-kor jön a busz, de általában inkább 1o perccel később. Mira "anya, ez szuper volt" kiáltással ugrott le és kebelezte be az első napi jutalomfagyiját.
Mikor beérnek, olvasással kezdenek, körbeülnek és van egy "nap könyve". Ezt amúgy az igazgató is mondta, a szülő egyetlen házi feladata hogy olvasson sokat a gyerekkel, minden nap. Aztán kezdődik a munka, 2 és fél órás számolás, olvasni tanulás, írás, egy tízóraiszünettel megszakítva. Ebéd délben, aztán csendes pihenő a matracon, míg egy kis óra számlapja el nem színesedik, akkor lehet felkelni. Utána van szabad foglalkozás, rajz, ének, torna, naptól függ, hogy mikor mi, Mirának pl. kedden van torna és akkor szigorúan csak sportcipőt viselhet, máskülönben nem vehet részt rajta. Eddig két napot volt, nagyon lelkes, de kicsit ingerlékeny és fáradt mikor hazajön, erre azért számítottam is.
Ma voltunk Zoé ovijában is nyílt napon. Tágas szoba, 9 gyerek két óvónénire, akik már tavalyról ismerik...nem lesz semmi gond vele sem. Bár ma, hogy ott voltam, angolul nem volt hajlandó megszólalni, de többet tud ám, mint sejtem, hallom amikor Darrenhez beszél. Egyre kértem a gondozónőt, hogy egy óra alvás után ébresszék fel, ellenkező esetben tizenegyig kukorékol. Mikró és hűtő nincs a szobában, úgyhogy a délutáni kakaóról már itt próbálom leszoktatni.
Szerdán voltunk próbatornán Zoéval, nem oda megyünk, ahova szoktunk járni, hanem egy kisebb, gyerekbarátabb tornatermet találtam, ahol nem kell libasorban várni a sorára, hanem szabadon kipróbálhat több szert is. Nagyon tetszett neki, úgyhogy Zoé sem fog unatkozni: hétfőn vagy hozzánk jön Michelle barátnőm kislánya, Elizabeth, vagy ő megy hozzájuk, kedd-csütörtök-pénteken ovi, szerdán torna. No, azért délután háromtól velem lesz mindkét csajszi, de eddigre megcsinálok mindent és nettó játékidő lesz, rengeteg.
Mira minden nap jár majd suliba, kedd délután pedig balettra is, remélem, tetszik neki, mert az évvégi kosztüm árát már előre elkérték.
Én is visszamegyek az iskolpadba, szeptembertől egy tízhetes, online kurzust veszek abból, hogyan írjunk gyerekkönyveket. Úgyhogy nekem is becsengettek, teljes gőzzel előre!
Azért kihasználva az utolsó meleg napokat egy hétfőn elmentünk Castle Island-re barátnőmmel, Jessie-vel, akivel az utóbbi időkben melegedtünk össze, bár már régóta ismerem, mivel kislánya, Cecilia Mirával járt egy csoportba oviba. A UMass-en dolgozik és mondta, hogy van egy hajótúra minden hétfőn 5 dollárért per koponya a bostoni kikötőben, akarunk-e jönni...naná! Sajnos az ott derült ki, hogy a hajó aznap nem indul, mert valami elromlott benne. Zoé nagyon csalódott volt, de sebaj, 5 perc múlva minden gyereket beizzítottunk, hogy rákhalászunk a Castle Island-en. Nagyon szuper hely volt: meg lehetett nézni az erődítményt, a gépek a Logan reptérről ott szálltak fel a fejünk felett és a strand nem volt bár fehérhomokos és melegvízű, kolbászolni és kagylót, rákot gyűjteni megfelelt. Az ám, csakhogy a rákok nem jöttek. Benjamin, Jessie 7 éves nagyfia újra meg újra üresen hőzta ki a hálóját és Jessie, a nyavalygást megunva feltápászkodott a kempingszékből és ment rákhalászni. Sikerült is neki, s ez beindította a dominó-effektust, a gyerekek nem tudtak rosszul halászni, ahányszor merítettek, volt zsákmány. Mira is fogott kettőt, Zoé meg a vödörnél figyelte őket, ahogy szegények oldalaztak a vízben majd unalmukban a homokba fúrták magukat. Komolyan, szépen elvoltak vagy egy óráig, mi meg napoztunk és trécseltünk Jessie-vel. Mikor ezt elunták, elengedtük őket-a rákokat meg a gyerekeket is, utóbbiakat a bazi nagy játszóra. Utána meg elmentünk a közeli ír bodegába friss gyorskaját enni, sültkrumpli és fagyi volt a menü, nyamm. Még hajózás nélkül is fél ötre értünk haza, nagyon jó volt.
Azóta már itt az iskola, és Mirával együtt én is sok elsőn esek túl. Először ültem iskolabuszon, amivel próbautat tettünk és közben ismertették a szabályokat. Tilos enni, inni, rágózni, fenéken kell maradni mert nincs biztonsági öv-ez meglepett azért, mert gyerekülés, övek tekintetében elég rigorózus az ország, de aztán a magyarázat érthető volt: vészhelyzet esetén annyi gyereket nem tudnak kivágni az övek szorításából.
Részt vettem az első szülői értekezleten, ahol az igazgató unalmas és száraz beszédet tartott, semmi újat nem mondott ahhoz, ami az iskola weblapján olvasható, csak a nővérke beszéde vitt színt bele olyan sztorikkal, hogy ötévesek megjavítják az okostelefonját és hogy a kisfiúknak magyarázzák el, mi az a piszoár mert volt, aki belekakilt. Apropó web, elmúlt az a világ, hogy a nebulók rossz jegyeket nem mondanak meg otthon, meg véletlenül (haha) elveszítik az ellenőrzőt, mert minden szülő látja a suli szülőportáljára bejelentkezve az osztályzatokat és hiányzásokat is. A Nagy Testvér mindet lát!
Aztán kedden megvolt az iskolalátogatás, találkoztunk a tanító nénikkel (egy fő-tanítónéni és két segédje). Maga az épület régi tágla, belül sem csilivili, de tágas, világos; kör alakú asztaloknál ülnek a gyerekek. A 18 gyerekből vagy 13-nak indiai ill. kínai a családneve, úgyhogy Mira nem lóg ki innen, az tuti. Aznap adtuk le a kért írószerszámokat is, javára ragasztót, filcet, ceruzákat kértek, meg multikulturális krétát. Gondolkoztunk, mi lehet az, Darren kisütötte hogy biztos valami növényi eredetű kréta, mert muszlim gyerekek nem nyúlhatnak állati zsírból készített dolgokhoz...nos, nem nyert, ez egy 8 db-os krétacsomag, a bézs és barna különféle árnyalataival, hogy mindenféle bőrszínű gyereket lehessen vele ábrázolni. Only in America! Egyébként a csomagot csak letettük, a kutya sem ellenőrizte, ki mit nem hozott a listáról, mivel a közösbe kerül és mindenki abból használ, senki nem feliratozta. Még egy matracot kellett rendelnem aztán az amazonon, mert azon pihennek délután, de könyv, füzet egy szál se: helyette egy A4-es, ún. kommunikációs mappa, aminek egyik felébe a visszaküldendő papírokat teszik, ezt kitöltve, aláírva visszateszem, a másik felében Mira munkái érkeznek, amik otthon maradnak.
Szerdán máris teljes nappal kezdtek. Elég durva volt, mert a csajok verekedtek (már iskolalátogatási napon kihúzta a gyufát Zoé, aki míg én Mirát fésültem, jó ötletnek találta a cheeriókat szétszórni és földbe taposni, ezen aztán kiakadtam, erre ő is, szóval elég morc hangulatban indultunk el), és rájöttem, hogy bizony kell a fél hetes kelés, ha oda akarunk érni a buszmegállóba reggel 8:19-re. Délután elvileg 3:42-kor jön a busz, de általában inkább 1o perccel később. Mira "anya, ez szuper volt" kiáltással ugrott le és kebelezte be az első napi jutalomfagyiját.
Mikor beérnek, olvasással kezdenek, körbeülnek és van egy "nap könyve". Ezt amúgy az igazgató is mondta, a szülő egyetlen házi feladata hogy olvasson sokat a gyerekkel, minden nap. Aztán kezdődik a munka, 2 és fél órás számolás, olvasni tanulás, írás, egy tízóraiszünettel megszakítva. Ebéd délben, aztán csendes pihenő a matracon, míg egy kis óra számlapja el nem színesedik, akkor lehet felkelni. Utána van szabad foglalkozás, rajz, ének, torna, naptól függ, hogy mikor mi, Mirának pl. kedden van torna és akkor szigorúan csak sportcipőt viselhet, máskülönben nem vehet részt rajta. Eddig két napot volt, nagyon lelkes, de kicsit ingerlékeny és fáradt mikor hazajön, erre azért számítottam is.
Ma voltunk Zoé ovijában is nyílt napon. Tágas szoba, 9 gyerek két óvónénire, akik már tavalyról ismerik...nem lesz semmi gond vele sem. Bár ma, hogy ott voltam, angolul nem volt hajlandó megszólalni, de többet tud ám, mint sejtem, hallom amikor Darrenhez beszél. Egyre kértem a gondozónőt, hogy egy óra alvás után ébresszék fel, ellenkező esetben tizenegyig kukorékol. Mikró és hűtő nincs a szobában, úgyhogy a délutáni kakaóról már itt próbálom leszoktatni.
Szerdán voltunk próbatornán Zoéval, nem oda megyünk, ahova szoktunk járni, hanem egy kisebb, gyerekbarátabb tornatermet találtam, ahol nem kell libasorban várni a sorára, hanem szabadon kipróbálhat több szert is. Nagyon tetszett neki, úgyhogy Zoé sem fog unatkozni: hétfőn vagy hozzánk jön Michelle barátnőm kislánya, Elizabeth, vagy ő megy hozzájuk, kedd-csütörtök-pénteken ovi, szerdán torna. No, azért délután háromtól velem lesz mindkét csajszi, de eddigre megcsinálok mindent és nettó játékidő lesz, rengeteg.
Mira minden nap jár majd suliba, kedd délután pedig balettra is, remélem, tetszik neki, mert az évvégi kosztüm árát már előre elkérték.
Én is visszamegyek az iskolpadba, szeptembertől egy tízhetes, online kurzust veszek abból, hogyan írjunk gyerekkönyveket. Úgyhogy nekem is becsengettek, teljes gőzzel előre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése