A múlkori bejegyzésem óta nem esett az eső, mi több, rövidujjúban lehet nyomulni, amit naponta meg is teszünk, szóval továbbra is itt a tavasz és ahogy foszladozik le rólam a hosszú tél, elhiszem lassan, hogy nyár is lesz itt még. Mira már reklamált a medencéért és egy nap nem is akarta elhinni hogy megengedtem, hogy zokni nélkül, szandálban menjen oviba.
Javára kint vagyunk, errúl szólnak a képek is. Csajok pitypangot szednek, Zoé hozza is: tess, anya! Szuperül csúszdázik, már fel is mászik benne, a létrát kitanulta, snassz azon...de ha néha még úgy kapaszkodik, biztatja magát, hogy feljebb, feljebb! Továbbra is suttogó, szereti az állatokat és megérti őket. Pesten még, ahol nagybátyámék golden retrievere már igencsak belépett az aggkorba, öröm volt nézni, hogy simított rajta kettőt és békén hagyta, mert érezte, Fáraóval nem lehet már vadulni. Fuzzy nagyon szereti, és viszont, sokszor majd feldönti a puszikkal-már a macska a gyereket. De bizony megsimogatná ő a dongót, hangyát, darázst is, így megtanultuk a csíp és fáj szavakat is. Tegnap a lába fájt, el is mondta, mikor leraktam, hogy menjen gyalog Anya, fáj, lába. muszáj volt újra ölbe kapni. Lehet, hogy azért, mert Mirával azért nem babanyelven beszélgetünk, de Zoé beszéde nagyon rohamos léptekben tör előre, mindkét nyelven. És soha nem is keveri, hogy apjához hogyan szóljon. Az egyetlen, amit nem mond magyarul, a szia. Helyette van hi és bye bye néni és bácsi. Ő sokkal nyitottabb, mint Mira volt, de persze csak a közelemben, mert ha mással hagyom pár percre, taknya-nyála összefolyik.
Mira is megvan, kicsit javult a kedve, nem olyan mogorván szól vissza, sőt szombaton, mikor délután 2 órára kidőltem, egyedül eljátszott, miután ő csak egy órát pihent. Hallottam, hogy elmegy a vécére, kezet mos, hoz magának vizet. De bezzeg, ha itt vagyok, ki kell kísérni vécére. Magyarázat: "anya, ha nem vagy itt vagy nem tudsz segíteni, én varázsleány vagyok."
Másik aranyos pillanat a héten az volt, mikor Zoé megkapott egy ugyanolyan világítós, már régóta irigyelt katicát a névnapjára, mint Mirának van. Ő is katicabolond, ráragadt...na de Mira nagyon sóváran nézte Pinky-t, ahogy elneveztük az új jószágot. Eszével tudta, hogy nem az övé, de a keze minduntalan odanyúlt vágyott katicához, Zoé visított is harsányan-már pontosan tudta, hogy ez az övé. Vigasztalom Mirát, hogy nemsokára jön a szülinapja, aztán megkérdezem: feléledt benned a zöld szemű szörny? Hatalmas cinkeszemeit a katicára függesztve mondta, háááát igen. Azt hittem, megzabálom. Zoénál szerencsére hamar lecsengett az újdonság varázsa, most már odaadja a katicát és Mira nagy örömmel játssza, hogy a két katica társ.
Őt mostanában frusztrálja a játszó mert ösztönzöm arra, hogy hajtsa magát a hintán. Mellette Zoé is ott feszít
ám, neki sem kell a babahinta. De Mira hamar lelassul, akárhogy lököm. Magyaráztam neki, hogy már nagy cula, mozgassa a lábát. Tesz pár tökéletes hajtómozdulatot és sírva hajtogatja, hogy nem tudom, nem tudom. Bízom benne, hogy nyár végére elkapja a ritmust. Tegnap hatalmasat sikított a csúszdában, hogy ott egy pók. Már patkány nagyságú szőrös jószágot vártam volna, nézem, hát egy nagylábú szúnyog az. De gyorsan ki kellett venni azt is, "mert én csak a pillangókat és a katicákat szeretem, ők az ékességek, anya."
Mostanában jó is kint, mert a szomszéd kislány is ott játszik, alig egy évvel idősebb Miránál. Anyukája nem valami kommunikatív, de azt azért elmondta, hogy az ő kultúrjájukban nomrális, ha átmennek egymáshoz a gyerekek. Csak mindig Mira lóg ott, Raima nem akar hozzánk átjönni. Közben gyakran kint van másik két család is, hasonló korú gyerekekkel, szóval jól eltelnek a délutánok.
Fuzzy is egész nap kint van, este jön haza aludni-na meg amikor a szomszéd nőci cicája vegzálja. Az a macsek emberekkel kezesbárány, de nem tűri, ha a territóriumát zavarja más. Fuzzy eleinte barátkozni akart, de most már csak fut és bizony néha alig tud hazajönni, mert beszorítja a feleakkora nőstény. Micsoda balek.
Javára kint vagyunk, errúl szólnak a képek is. Csajok pitypangot szednek, Zoé hozza is: tess, anya! Szuperül csúszdázik, már fel is mászik benne, a létrát kitanulta, snassz azon...de ha néha még úgy kapaszkodik, biztatja magát, hogy feljebb, feljebb! Továbbra is suttogó, szereti az állatokat és megérti őket. Pesten még, ahol nagybátyámék golden retrievere már igencsak belépett az aggkorba, öröm volt nézni, hogy simított rajta kettőt és békén hagyta, mert érezte, Fáraóval nem lehet már vadulni. Fuzzy nagyon szereti, és viszont, sokszor majd feldönti a puszikkal-már a macska a gyereket. De bizony megsimogatná ő a dongót, hangyát, darázst is, így megtanultuk a csíp és fáj szavakat is. Tegnap a lába fájt, el is mondta, mikor leraktam, hogy menjen gyalog Anya, fáj, lába. muszáj volt újra ölbe kapni. Lehet, hogy azért, mert Mirával azért nem babanyelven beszélgetünk, de Zoé beszéde nagyon rohamos léptekben tör előre, mindkét nyelven. És soha nem is keveri, hogy apjához hogyan szóljon. Az egyetlen, amit nem mond magyarul, a szia. Helyette van hi és bye bye néni és bácsi. Ő sokkal nyitottabb, mint Mira volt, de persze csak a közelemben, mert ha mással hagyom pár percre, taknya-nyála összefolyik.
Mira is megvan, kicsit javult a kedve, nem olyan mogorván szól vissza, sőt szombaton, mikor délután 2 órára kidőltem, egyedül eljátszott, miután ő csak egy órát pihent. Hallottam, hogy elmegy a vécére, kezet mos, hoz magának vizet. De bezzeg, ha itt vagyok, ki kell kísérni vécére. Magyarázat: "anya, ha nem vagy itt vagy nem tudsz segíteni, én varázsleány vagyok."
Másik aranyos pillanat a héten az volt, mikor Zoé megkapott egy ugyanolyan világítós, már régóta irigyelt katicát a névnapjára, mint Mirának van. Ő is katicabolond, ráragadt...na de Mira nagyon sóváran nézte Pinky-t, ahogy elneveztük az új jószágot. Eszével tudta, hogy nem az övé, de a keze minduntalan odanyúlt vágyott katicához, Zoé visított is harsányan-már pontosan tudta, hogy ez az övé. Vigasztalom Mirát, hogy nemsokára jön a szülinapja, aztán megkérdezem: feléledt benned a zöld szemű szörny? Hatalmas cinkeszemeit a katicára függesztve mondta, háááát igen. Azt hittem, megzabálom. Zoénál szerencsére hamar lecsengett az újdonság varázsa, most már odaadja a katicát és Mira nagy örömmel játssza, hogy a két katica társ.
Őt mostanában frusztrálja a játszó mert ösztönzöm arra, hogy hajtsa magát a hintán. Mellette Zoé is ott feszít
ám, neki sem kell a babahinta. De Mira hamar lelassul, akárhogy lököm. Magyaráztam neki, hogy már nagy cula, mozgassa a lábát. Tesz pár tökéletes hajtómozdulatot és sírva hajtogatja, hogy nem tudom, nem tudom. Bízom benne, hogy nyár végére elkapja a ritmust. Tegnap hatalmasat sikított a csúszdában, hogy ott egy pók. Már patkány nagyságú szőrös jószágot vártam volna, nézem, hát egy nagylábú szúnyog az. De gyorsan ki kellett venni azt is, "mert én csak a pillangókat és a katicákat szeretem, ők az ékességek, anya."
Mostanában jó is kint, mert a szomszéd kislány is ott játszik, alig egy évvel idősebb Miránál. Anyukája nem valami kommunikatív, de azt azért elmondta, hogy az ő kultúrjájukban nomrális, ha átmennek egymáshoz a gyerekek. Csak mindig Mira lóg ott, Raima nem akar hozzánk átjönni. Közben gyakran kint van másik két család is, hasonló korú gyerekekkel, szóval jól eltelnek a délutánok.
Fuzzy is egész nap kint van, este jön haza aludni-na meg amikor a szomszéd nőci cicája vegzálja. Az a macsek emberekkel kezesbárány, de nem tűri, ha a territóriumát zavarja más. Fuzzy eleinte barátkozni akart, de most már csak fut és bizony néha alig tud hazajönni, mert beszorítja a feleakkora nőstény. Micsoda balek.
1 megjegyzés:
Mekkora mar a cicad?! azta. Es a csajok is... hirtelen ket kislany, mar egyik se baba egyaltalan. Nagyon edik. Orulok, hogy jol telnek a napjaitok. :)
Pang
Megjegyzés küldése