megvolt anyák napja. Most már írok is róla, mert az amerikai naptár szerint is elmúlt tegnap. :)
Az ovis műsor csütörtökön volt, mondjuk annak annyira nem nevezném, magnós kísérettel előadtak egy kis dalt, a You are my only sunshine-t, kétszer, aztán a nép a büféhez tódult. Aki emiatt a nap közepén szabadott vett ki, azt szívhatta a fogát, gondolom...de nem panaszkodom, mert Mira szépen hangosan énekelt és szemkontaktust tartott velem a dal közben, tényleg beleadott mindent. Az meg, hogy az óvónénik Zoénak is adtak napot, amit hurkapálcán feltarthatott és ő magától beállt a gyerekek karéjába és Mirát ölelgetve szintén előadott, hab volt a tortán. Sőt, az ajándék is szuper volt, nem valami feledhető ragasztott izé, hanem egy képkeret, amibe az óvónők egy szépia képet tettek, amin Mira kivételesen természetesen mosolyog, mert mostanában sok a pózolós,grimaszos portré. Fel is került a kandalló fölé. Na meg az, hogy naponta többször elmondja, hogy szeret, egyszer képes volt elsírni magát mikor hümmögbe bevallottam, hogy nem fogok vele elrepülni a Holdra, mert öreg vagyok az űrhajós mesterség kitanulásához. Még Méri mamának tartozunk verssel, aki épp Balatonon nyaral, gyakoroljuk szorgalmasan mert azért nem semmi, hogy eljön sokszor, bevállalja a tengerentúli utat. Még Zoé is emlegeti ám, csak nem felejti el, bő két hét múlva itt is lesz, yesss.
Zoé meg szedi nekem a virágot, "tekk (tessék) anya, kutyatej!"-bizony, ilyenket mond. Ismeri a színeket, sok dalnak az első két sorát, főleg az Alma együttestől, mert most az a menő nálunk. Ma vásároltunk, ő dobta bele a kosárba a könnyebb cuccot és meg is nevezte: vitamin, vatta, zsemle...vannak azért még babaszavai, a zokni pl. jogó, a lufi va, magát pedig Jéz-nek hívja, de meglepően szépen beszél, mindkét nyelven. Kedvenc beszólásom a hajmosás közbeni, kétségbeesett "nem kérem!",miközben próbált volna kiszállni. Még mindig tud vadulni, direkt rúg,homokot szór, de annyi szeretet és humor van benne, kedves kis bogár lakozik a vadlóban.
Megvolt a másfél éves vizsgálata is, nem csalódtam benne, végigordította, mint a zálogos szamár. Minden rendben vele: most kaptuk meg a kérdőívet is, hogy nézi-e más arcát,érzelmet, hoz-e tárgyakat, próbálkozik-e szerepjátékkal, más gyerekekkel játszani, ilyenek. Szupermodellnek készül, mert súlya, 22.8 font (1o, 34 kg) csupán 19%, viszont a kortársai 9o%-ánál magasabb, 32, 75 inch-csel (81,2cm).
Anyák napjára, tudom kicsit paradox, de gyerekek néküli szabadidőt kaptam Darrentől, meg hozott ám nekem szuper táskát, sálat és blúzt még Thaiföldről. Minden vérszívás ellenére azért a legjobb karrierem az életben az anyaság lesz, ezt megállapítottam. Felmondani nem lehet, de elfáradni, tökéletességből alábbadni igen. Zoé születése után már megtanultam, hogy ha nagyrészt jó napjaink vannak, az éppen elég, a jövőben sem törekszem többre. Egyébként mindketten elaludtak, úgyhogy a képek felnyomása után megyek, és nézem a Silver linings playbook-ot, mert tegnap nem úgy jött ki a lépés, úgyhogy most abba is hagyom a filozofálást.
Az ovis műsor csütörtökön volt, mondjuk annak annyira nem nevezném, magnós kísérettel előadtak egy kis dalt, a You are my only sunshine-t, kétszer, aztán a nép a büféhez tódult. Aki emiatt a nap közepén szabadott vett ki, azt szívhatta a fogát, gondolom...de nem panaszkodom, mert Mira szépen hangosan énekelt és szemkontaktust tartott velem a dal közben, tényleg beleadott mindent. Az meg, hogy az óvónénik Zoénak is adtak napot, amit hurkapálcán feltarthatott és ő magától beállt a gyerekek karéjába és Mirát ölelgetve szintén előadott, hab volt a tortán. Sőt, az ajándék is szuper volt, nem valami feledhető ragasztott izé, hanem egy képkeret, amibe az óvónők egy szépia képet tettek, amin Mira kivételesen természetesen mosolyog, mert mostanában sok a pózolós,grimaszos portré. Fel is került a kandalló fölé. Na meg az, hogy naponta többször elmondja, hogy szeret, egyszer képes volt elsírni magát mikor hümmögbe bevallottam, hogy nem fogok vele elrepülni a Holdra, mert öreg vagyok az űrhajós mesterség kitanulásához. Még Méri mamának tartozunk verssel, aki épp Balatonon nyaral, gyakoroljuk szorgalmasan mert azért nem semmi, hogy eljön sokszor, bevállalja a tengerentúli utat. Még Zoé is emlegeti ám, csak nem felejti el, bő két hét múlva itt is lesz, yesss.
Zoé meg szedi nekem a virágot, "tekk (tessék) anya, kutyatej!"-bizony, ilyenket mond. Ismeri a színeket, sok dalnak az első két sorát, főleg az Alma együttestől, mert most az a menő nálunk. Ma vásároltunk, ő dobta bele a kosárba a könnyebb cuccot és meg is nevezte: vitamin, vatta, zsemle...vannak azért még babaszavai, a zokni pl. jogó, a lufi va, magát pedig Jéz-nek hívja, de meglepően szépen beszél, mindkét nyelven. Kedvenc beszólásom a hajmosás közbeni, kétségbeesett "nem kérem!",miközben próbált volna kiszállni. Még mindig tud vadulni, direkt rúg,homokot szór, de annyi szeretet és humor van benne, kedves kis bogár lakozik a vadlóban.
Megvolt a másfél éves vizsgálata is, nem csalódtam benne, végigordította, mint a zálogos szamár. Minden rendben vele: most kaptuk meg a kérdőívet is, hogy nézi-e más arcát,érzelmet, hoz-e tárgyakat, próbálkozik-e szerepjátékkal, más gyerekekkel játszani, ilyenek. Szupermodellnek készül, mert súlya, 22.8 font (1o, 34 kg) csupán 19%, viszont a kortársai 9o%-ánál magasabb, 32, 75 inch-csel (81,2cm).
Anyák napjára, tudom kicsit paradox, de gyerekek néküli szabadidőt kaptam Darrentől, meg hozott ám nekem szuper táskát, sálat és blúzt még Thaiföldről. Minden vérszívás ellenére azért a legjobb karrierem az életben az anyaság lesz, ezt megállapítottam. Felmondani nem lehet, de elfáradni, tökéletességből alábbadni igen. Zoé születése után már megtanultam, hogy ha nagyrészt jó napjaink vannak, az éppen elég, a jövőben sem törekszem többre. Egyébként mindketten elaludtak, úgyhogy a képek felnyomása után megyek, és nézem a Silver linings playbook-ot, mert tegnap nem úgy jött ki a lépés, úgyhogy most abba is hagyom a filozofálást.
1 megjegyzés:
Ezek a lányok!! Szépségesek mindketten.
Úgy látszik ez a magnóra éneklés tényleg amerikai szokás, a volt ovisom 6 évig élt Izraelben, ahol amerikai alapítványi oviba, illetve suliba járt, és ott is ez ment, ének mindig magnó kísérettel.
Én abszolút nem ellenzem a gépi zenét, rengeteget hallgatunk a kölkökkel, minden nap alvás előtt kötelező, anélkül nem lehet lefeküdni, mese, énekelek, és végül valami komolyzene, ettől a rituálétól nem lehet eltérni, szóval hallgatunk bőven magnóról, de nem és nem értem, miért nem lehet énekelni, csak úgy.
amúgy tetszett sok minden az amerikai módszerek közül, de ezzel nem vagyok kibékülve.
Persze, ezen nem múlik semmi, anyák napja sem.
Megjegyzés küldése