Mondja Zoé, és valóban: mire visszaértünk, itt a tavasz és minden délután kint vagyunk ill. parkba megyünk játszani. Kívánságom, hogy hazaérve már nem várjon hó, teljesült, de ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, inkább mást kívánnék...sokakat, engemet is megviselt a maratoni robbantás és az azt követő embervadászat. Most már minden családbarát rendezvényen félni kell?
Egyébként azon a az estén érkeztünk haza, mikor az egész megkezdődött és simán átjöttünk a vámon, ki tudja, mi lett volna pár órával azután. Darrent is felhívtam másnap, hogy hallgassa meg a híreket, mert úton volt a reptérre, de szerencsére eljutott a jutalomútra Koh Samui-ba, vagy ahogy Mira hívja, Kokomóba. Végülis mindegy, a szerencsés flótás a világ egyik leggyönyörűbb strandján pihent, masszás, thai főzőkurzus és naponta medencézések a programon, úúúúgy sajnálom. Én meg itt nyüvöm két gyerekkel...na jó, szó se róla, én küldtem, nem is akart menni. De ha hozzámdobnak ilyet ingyen, én is mennék, megmondtam neki kerek perec, ez meg is győzte.
Vissza az aprónéphez, Zoé rohamos léptekben tett meg több mérföldkövet. Győrben jött ki négy őrlőfoga, szerencsére volt nálam lázcsillapító és fogínykenőcs is, 2 éjszaka, de csak akkor, valósággal lángolt a teste. A beszéde beindult, jobban, mint Mirának ebben a korban, mondatokat mond, van, hogy egy cica képét látva rögtön kétnyelvűen nyomja: cat...cicó! És most már mindent megért, csak sajnos a szófogadás még gyerekcipőben jár, ilyenkor (pl. ha gyurmát eszik) mondja és kevésfogú mosolyával, ahogy apjától tanulta, hogy csi-csi-csi! Ez egy indiai hangulatszó arra, hogy ejnye, nem szabad! Ma már azt is el tudta nekem mondani, hogy Mira bántotta. Igaz, megbocsátóan megöleli utána, nem haragos ember. Logikai játékokban, hajlékonyságban, izomerőben nem tart ott, mint Mira, de felmászik a létrán, csúszik a csúszdán szépen, előre kinyújtott lábakkal, és ami Mirában nincs meg, próbálkozik. Lilla itt volt a hétvégén, látta ugrókötelezni és lábujjhegyre állva utánozta az ugrást, hajtotta a kötelet. Vagy sipítozott a babahintában, az egyszerű gumilapra kellett ültetni. Nemcsak megtartotta magát, hanem mikor meglöktem, próbálta magát is hajtani. Ma megtanult szappanbuborékot fújni és el is merészkedett mellőlem a játszón, annyira, hogy néha már én futottam, hol is van. Nagyon kitartó és agilis. Sajnos továbbra is sírva ébred minden alvásból és nem lehet visszarakni könnyen, de nagyon bújós bogár, ad puszit mindenkinek, még Fuzzynak is, ha hagyná. Még szopik, de kint, pl. parkban már soha, ott elfogadja, hogy víz van, amit ő mag-nak hív. És először mikor Lillus itt volt, felültettem és teljes autonómiát kapott evésben, sokkal többet bepuszilt így. Itt már a második alkalom, a tésztázás látható, és viszonylag kevés pacsmagolással, egész szépen eszik, falat a szájba talál rendesen. Remélem, a közelgő viziten most már rendben lesz a súlygörbéje. Még az is látszik az arcán, hogy már tudja, fényképezem és utána meg is kell mutatnom ám a kijelzőn, mi készült róla. Meg még egy dolog: hogy mekkora színésznő, bohóc. Ezer arckifejezése van, és ha fejébe veszi a huncutságot, akkor nehéz eltéríteni.
Egyébként azon a az estén érkeztünk haza, mikor az egész megkezdődött és simán átjöttünk a vámon, ki tudja, mi lett volna pár órával azután. Darrent is felhívtam másnap, hogy hallgassa meg a híreket, mert úton volt a reptérre, de szerencsére eljutott a jutalomútra Koh Samui-ba, vagy ahogy Mira hívja, Kokomóba. Végülis mindegy, a szerencsés flótás a világ egyik leggyönyörűbb strandján pihent, masszás, thai főzőkurzus és naponta medencézések a programon, úúúúgy sajnálom. Én meg itt nyüvöm két gyerekkel...na jó, szó se róla, én küldtem, nem is akart menni. De ha hozzámdobnak ilyet ingyen, én is mennék, megmondtam neki kerek perec, ez meg is győzte.
Vissza az aprónéphez, Zoé rohamos léptekben tett meg több mérföldkövet. Győrben jött ki négy őrlőfoga, szerencsére volt nálam lázcsillapító és fogínykenőcs is, 2 éjszaka, de csak akkor, valósággal lángolt a teste. A beszéde beindult, jobban, mint Mirának ebben a korban, mondatokat mond, van, hogy egy cica képét látva rögtön kétnyelvűen nyomja: cat...cicó! És most már mindent megért, csak sajnos a szófogadás még gyerekcipőben jár, ilyenkor (pl. ha gyurmát eszik) mondja és kevésfogú mosolyával, ahogy apjától tanulta, hogy csi-csi-csi! Ez egy indiai hangulatszó arra, hogy ejnye, nem szabad! Ma már azt is el tudta nekem mondani, hogy Mira bántotta. Igaz, megbocsátóan megöleli utána, nem haragos ember. Logikai játékokban, hajlékonyságban, izomerőben nem tart ott, mint Mira, de felmászik a létrán, csúszik a csúszdán szépen, előre kinyújtott lábakkal, és ami Mirában nincs meg, próbálkozik. Lilla itt volt a hétvégén, látta ugrókötelezni és lábujjhegyre állva utánozta az ugrást, hajtotta a kötelet. Vagy sipítozott a babahintában, az egyszerű gumilapra kellett ültetni. Nemcsak megtartotta magát, hanem mikor meglöktem, próbálta magát is hajtani. Ma megtanult szappanbuborékot fújni és el is merészkedett mellőlem a játszón, annyira, hogy néha már én futottam, hol is van. Nagyon kitartó és agilis. Sajnos továbbra is sírva ébred minden alvásból és nem lehet visszarakni könnyen, de nagyon bújós bogár, ad puszit mindenkinek, még Fuzzynak is, ha hagyná. Még szopik, de kint, pl. parkban már soha, ott elfogadja, hogy víz van, amit ő mag-nak hív. És először mikor Lillus itt volt, felültettem és teljes autonómiát kapott evésben, sokkal többet bepuszilt így. Itt már a második alkalom, a tésztázás látható, és viszonylag kevés pacsmagolással, egész szépen eszik, falat a szájba talál rendesen. Remélem, a közelgő viziten most már rendben lesz a súlygörbéje. Még az is látszik az arcán, hogy már tudja, fényképezem és utána meg is kell mutatnom ám a kijelzőn, mi készült róla. Meg még egy dolog: hogy mekkora színésznő, bohóc. Ezer arckifejezése van, és ha fejébe veszi a huncutságot, akkor nehéz eltéríteni.
Egyik reggel levettem neki a nagy fagyöngyöket, mire visszanéztem, láttam, hogy a kis kockákból 6 emeletes tornyot csinált. Le voltam döbbenve, főleg annak fényében, hogy ő nem jár annyira élen a formabedobásban, puzzle-ban mint Mira, aki ennyi idősen már 24 db-os képeket kirakott, kis segítséggel. Itt a képen a korábbi torony ledőlt, de lám, a henger alakút is ügyesen felrakta. A parkban az egyik kisgyerek bébi, bébi kiáltásokkal futott utána, mire az anyuka, no de kisfiam, ez nem bébi, hanem kislány! Megszólítottam az anyukát és mondtam neki, hogy a napokban gondoltam ugyanezt, a nagy vakációban levetkőzte a babaságát és igazi kislány már.
Ellenben Mirával most összeakad a bajszunk, az utóbbi pár napban mérgesen, fojtott dühvel szól vissza, ma megharapta Zoé ujját (hát ő rakta bele a kezét a számba, anya!) és fürdés közben is bántotta, szerintem arcon csípte, de nem vallotta be. Próbálok vele türelmes lenni, mert sok változáson ment át 3 hétben, nem is írtam, de Győrben a második napján egész reggel hányt, valószínű az idegességtől mert délután mintha elfújták volna, farkasétvággyal falta a kekszet. Meg hiányzik neki Lilla, Méri mama, apa-ezt mindig mondogatja is. De ma ez a két Zoé-bántás, a kádas azután, hogy elvittem parkozni és fagyizni, kicsit sok volt. Elmaradt a szájból mesélt esti mese. Felsoroltam mosogatás közben a bűnlajstromot és hozzátettem, hogy az én aranyos Mirámat szeretném visszakapni, erre átöltelt és kedves arcot vágva puszilgatott. Azért még a kedves, jószívű kislány maradt, betudom tavaszi fáradtságnak mindezt. Remélem, hamar vége lesz ennek az időszaknak. És most pár kép Lillával a parkban:
2 megjegyzés:
Nagyon sokat gondoltam rátok az elmúlt héten!♥
koszi, Julcsi!
Megjegyzés küldése