Hihetetlen, de pár napja még 25 fok volt, úgyhogy utoljára üzemelt a medence, mármint a felfújhatós, mert a nagyot rég bezárták. Már leeresztve és összehajtva pihen a pincében, ezek az utolsó nyári képeink
egy merész kislányról, aki a víziló szájába is beleteszi a fejét
két pancsoló kislányról
ott a nagymama is
meztelen mókázással.
Vasárnap elmentünk a vásárba, amit évente rendeznek meg Sterling városában. Van egy bögrém, amin a bécsi Práter van rajta, Mira azóta nagyon szeretne felülni egy óriáskerékre, úgyhogy bár a kocsiban elaludt, ezzel a hírrel, hogy van az is, rögtön fel tudtam ébreszteni. Nincs konkrét belépő, de mindenki ad valamit, amiért kap egy kitűzőt, meg egyéb csecsebecséket is. A vásárnak két része van: mezőgazdasági kiállítás, állatok versenye, meg a vurstli. Mirát persze az érdekelte igazán. No de a jegyárusnál vettem észre, hogy készpénzem nincs, sebaj, volt ott egy automata, ahol sorban állt a nép, nem működött, de aztán végre valaki megbuherálta és jöttek a ropogós bankjegyek. Addigra Mira már majdnem átszakította a korlátot az óriáskeréknél. Rögtön sorra is kerültünk. Rólam azt kell tudni, hogy még a gyorsabb lift is kizökkenti a gyomrom, szóval az ilyen vásári pörgetős, fejreállítós magasbalövős centrifugás fogatok nem nekem valók. De az óriáskereket egész bevállalhatónak éreztem. Egészen addig, amíg be nem indult a gondola. Rögtön két marokkal fogtam a rudat előttem, pedig még csak félúton voltunk, hogy mások is beszállhassanak. Aztán megtelt, s mentünk 5-6 kört. Mire megszoktam, Mira bújt oda hozzám, szegény szédült és félt is nagyon, le akart szállni. Utána kapott egy perecet és mentünk inkább állatokat nézni, az Zoét is nagyon érdekelte. Szegény teheneket sajnáltam, sokan be voltak szorítva ilyen keretbe, hogy simogatni lehessen őket. Addigra dögmeleg volt, biztos a hátuk közepébe kívánták, sokan bőgtek közülük. De a nyulak jópofák voltak és a szopó boci is tetszett. Visszamentünk és elhasználtuk a jegyeink maradékát, Mirával felültem a klasszikus lovas körhintára, az nagyon jó volt. Ez való nekem, csak megy körbe és a földön marad. Mindig összenevettünk, Mira is egyedül megült rajta. Ő még ment helikopteren, autón, lovon újra aztán hazafelé vettük az irányt, Mira boldogan egy kis bólogató fejű katicával a kezében, amit vásárfia gyanánt kapott (s aminek már letörte a fejét, grrr) udvariasan megköszönte: köszönöm, anya, hogy megmutattad a vásárt!
Aztán hazajöttünk, s még kimentünk játszani a ház mögé. Égetett a nap, még pólóban is melegünk volt, aztán egyik percről a másikra hirtelen 1o fokot esett a hőmérséklet és ősz lett. Aznap este be is kellett fűteni. Más hír nincs, Mira ma, a 3. héten nem akart kiszállni a kocsiból az ovinál és sírt is egy kicsit, de aztán boldogan mutatta a karkötőjét, mikor érte mentem. Cselesen töbebt autóztattam, hogy aludjon, mert mával elkezdődött a torna is, egeydül volt két tanárnővel, mert a másik gyerek nem jött, úgyhogy havaj, őt tapsolták, emlékezett a mozdulatokra, bár Miss Jen-re nemigen.
Búcsúzóul képözön a vásárról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése