Azt gondoltam, hogy elő kell vennem a lenti, jókedvű írást még sokszor, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Az utóbbi pár nap két státusz közt mozgott a skálán: rossz nap avagy rosszabb nap. A gyerekek nem alszanak el együtt délután, így a múszak reggel 6-tól este 9-ig tart egy jobb napon.
Rosszabb napokon meg Zoé üvölt délutánonként, múlt szerdán hidegvizes arcmosásig ment a dolog, foltosra-csatakosra sírta az arcát. Kiderült, hogy nem volt éhes, ez volt a baj, én meg feszt kínáltam a kaját. Vagy péntek: lefeküdtek időben, Darren hazajön este 11-kor, Zoé szemei kipattannak. Először viccces és cuki volt, mert nagy szemeket meresztett és mosolygott az apjára, de visszaaludni nem tudott. Hajnali fél 2-ig azt jétszottuk, hogy elringatom, de amint a kiságyba akarom rakni, feltámad, mint a mumus a rossz horrorfilmben. Én már majdnem fejest ugrottam a kiságyba az álmosságtól...és mikor végre elaludt, húzta a lóbőrt...egészen hajnali ötig.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nagyon megfáztam, csak tudnám hogyan és hol, mert a többieknek semmi baja. Már vasárnap kapart a torkom, mikor a plázába mentünk, hogy az indiai rokonoknak vegyünk vásárfiát. Darren ügyesen kiemelt egy szép, drapp nadrágkosztümöt a leárazottak közül a sógornőmnek-ez volt a jó. A rossz meg az, hogy Mirát szem elöl tévesztettük. Táskákat nézegettünk, Mira mögöttem kalamistrált, egy perc alatt veszett nyoma. Jártuk körbe a boltot, már épp szólni akartunk a menedzsmentnek, mikor diadalittasan hozott egy pólót a gyerekosztályról, nagyjából az ő méretét. Végtelen hosszúnak tűnő 5 perc volt ez...
Egyébként Mira büszkén közli, hogy kétszer belepisilt a bilibe-igen, másodjára is, de ez sajnos nem jelentette az alagút végét, azóta is a pelenkába csinálja a dolgát, vagy még rosszabb, mint tegnap reggel: levetkőzik meztelenre és kaján vigyorral a szúnyegre pisil, mint egy kiskutya.
A mélypont azt hiszem tegnap volt: Mira nem akart délután aludni, de mivel 25 fok volt kint, parkoztunk egyet. Mira szórta a homokot a többi gyerekre, mert már hullafáradt volt és nem bírt magával-alapjáraton nem szokott bántani senkit. Én vörös dudaorral hurcolásztam Zoét, aki az oltástól bágyadtan, nyűgösen simult hozzám a kenguruban. A nővérke olyan aranyosan mondta, hogy ezektől elalszanak a picik egy napra...már akkor gondoltam, hogy mi nem biztos, hogy beváltjuk a próféciát. Becsületére legyen mondva, este fél 7-től másnap 7-ig azért aludt. De Mira a kanapén tikkadt ki délután ötkor, este 8-ra felült és végül 11-kor tudtuk lerakni. Ma rigorózusabban próbálom elrakni.
Zoét az orvosnál lemérték, igen hosszú kislány, 26 incs (66 cm) és 14 font 2 uncia (64o7 gramm). Ezzel a korabeli babák 9o%-ánál magasabb, de súlyra csak a 44%-ot üti meg. Érdekes, én Miránál gömböcebbnek látom. Minden rendben van vele, szépen fejlődik, a fején van néhány száraz folt, azt kell kenegetni, de ennyi.
A mai napon csak egyszerre sírtak a kocsiban 5 percet, remélem, ennyi volt a műsor...addig is pár cuki kép róluk.
Rosszabb napokon meg Zoé üvölt délutánonként, múlt szerdán hidegvizes arcmosásig ment a dolog, foltosra-csatakosra sírta az arcát. Kiderült, hogy nem volt éhes, ez volt a baj, én meg feszt kínáltam a kaját. Vagy péntek: lefeküdtek időben, Darren hazajön este 11-kor, Zoé szemei kipattannak. Először viccces és cuki volt, mert nagy szemeket meresztett és mosolygott az apjára, de visszaaludni nem tudott. Hajnali fél 2-ig azt jétszottuk, hogy elringatom, de amint a kiságyba akarom rakni, feltámad, mint a mumus a rossz horrorfilmben. Én már majdnem fejest ugrottam a kiságyba az álmosságtól...és mikor végre elaludt, húzta a lóbőrt...egészen hajnali ötig.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nagyon megfáztam, csak tudnám hogyan és hol, mert a többieknek semmi baja. Már vasárnap kapart a torkom, mikor a plázába mentünk, hogy az indiai rokonoknak vegyünk vásárfiát. Darren ügyesen kiemelt egy szép, drapp nadrágkosztümöt a leárazottak közül a sógornőmnek-ez volt a jó. A rossz meg az, hogy Mirát szem elöl tévesztettük. Táskákat nézegettünk, Mira mögöttem kalamistrált, egy perc alatt veszett nyoma. Jártuk körbe a boltot, már épp szólni akartunk a menedzsmentnek, mikor diadalittasan hozott egy pólót a gyerekosztályról, nagyjából az ő méretét. Végtelen hosszúnak tűnő 5 perc volt ez...
Egyébként Mira büszkén közli, hogy kétszer belepisilt a bilibe-igen, másodjára is, de ez sajnos nem jelentette az alagút végét, azóta is a pelenkába csinálja a dolgát, vagy még rosszabb, mint tegnap reggel: levetkőzik meztelenre és kaján vigyorral a szúnyegre pisil, mint egy kiskutya.
A mélypont azt hiszem tegnap volt: Mira nem akart délután aludni, de mivel 25 fok volt kint, parkoztunk egyet. Mira szórta a homokot a többi gyerekre, mert már hullafáradt volt és nem bírt magával-alapjáraton nem szokott bántani senkit. Én vörös dudaorral hurcolásztam Zoét, aki az oltástól bágyadtan, nyűgösen simult hozzám a kenguruban. A nővérke olyan aranyosan mondta, hogy ezektől elalszanak a picik egy napra...már akkor gondoltam, hogy mi nem biztos, hogy beváltjuk a próféciát. Becsületére legyen mondva, este fél 7-től másnap 7-ig azért aludt. De Mira a kanapén tikkadt ki délután ötkor, este 8-ra felült és végül 11-kor tudtuk lerakni. Ma rigorózusabban próbálom elrakni.
Zoét az orvosnál lemérték, igen hosszú kislány, 26 incs (66 cm) és 14 font 2 uncia (64o7 gramm). Ezzel a korabeli babák 9o%-ánál magasabb, de súlyra csak a 44%-ot üti meg. Érdekes, én Miránál gömböcebbnek látom. Minden rendben van vele, szépen fejlődik, a fején van néhány száraz folt, azt kell kenegetni, de ennyi.
A mai napon csak egyszerre sírtak a kocsiban 5 percet, remélem, ennyi volt a műsor...addig is pár cuki kép róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése