2011. március 11., péntek

Pótlólag

írok a múlt hetünkről, ami úgy kezdődött, hogy héftőn hajnali háromkor fölém hajolt egy jóképű, nyakkendős idegen-a férjem, aki most három hétig nem lesz itthon, épphogy hétvégékre jön a szennyest ledobni és minket összepuszilni. De hát erre vágyott, és őszintén megmondom, elég volt a nyavalygásból, már tűkön ült, hiányzott neki a magányos farkas-életmód.
De gyorsan telik az idő, nem panaszkodhatom, Mira elég jól viselkedik, szépen alszik délutánonként és éjszaka is, mivel kimegyünk egy órára. Pálfordulás történt ebben is, szeret kimenni most már, keressük a hidat, amit apájától eltanulva bidzzs-nek is nevez (bridge), de olyan angol szavakat is kimond már, mint somebody, posture. Igaz, nem tökéletesen, csak én értem, de legalább féltucatnyi színt is tud mindkét nyelven, mondjuk a sárga az sá, a yellow ye, de tudja, mutatja, ha kérdezem.

Babacsoportba is szeret járni, 1o percet nyüsszög utánam, de most én is profitálok abból, hogy hetente két szabad délelőttöm van. A szerdai nap plusz 3 gyerkőccel mondjuk kemény volt, de megérte. Egy bosszúság adódott, múlt héten a kisfiút, Collint az anyukája trutymós-náthásan, Darth Vader-es szörtyögéssel adta be, és ezt mi is egy hétig szívtuk, szó szerint. Ezért kicsit megorroltam az anyukájára, aki amúgy elég elhavazott teremtés, az egy órát se igen tartja be, volt, ahova 3/4 2-kor ért oda, ami elég durva késés.
Na mindegy, itt egy kép, amikor kivételesen eljátszottak egy duplo-házat építve, nem karmolta egymást visíva a két nagyobb kislány, Collin sem dobálta a játékokat és Mira sem rinyált, mert hozzá mertek érni a játékaihoz-mostanában kezdett kényes lenni az enyém-tied viszonyokra.

Kint meg újra felfedezte a fűnyírót, a maradék, még el nem olvadt hóval homokozunk és nagy nehezen átcaplattunk ezen a félig fagyott kásán a játszótérig, ahol addig hintázott, míg le nem ment a nap. Általában mutatóujját teszi fel, ha még egyszer akar valamit, de ezt egyujjas kesztyűben csak a hüvelykkel sikerült, olyan cukin kérte, mint egy kis stoppos. Tegnap, a ramaty időre tekintettel vettem egy egydolláros gyurmakészletet, de azzal nem lehetett semmit sem csinálni, sajnos, a kupakon lévő macis bélyegzőt belenyomtuk, és onnantól azt csodálta. talán korai volt még...bezzeg a Heather-től kapott ingyen lóherés matricákat félóráig is elragasztgatta az üvegajtón. Tényleg kezdek hinni abban, hogy minél olcsóbb csetresz, annál jobban beválik.

Hivatalos ügyeim is intéződnek, február közepén beadtam az állampolgársági kérvényt, rögtön jött visszaigazolás, beváltották a csekket és már márc. 21-én mehetek biometrikus vizsgálatra. Ezt követi egy teszt, angolul írni-olvasni kell és 1o-ből 6 kérdésre jól felelni Amerikával kapcsolatban, ami semmi komoly, ki az elnök, soroljak fel 3 ünnepet, alapító államok közül párat szóval sokat biflázni erre nem kell-na meg én korrepetáltam Darrent 3 éve, még mindenre emlékszem. :)

A sors iróniája, hogy épp 2 hete jött egy levél is, hogy szíveskedjek a bíróságon esküdtként megjelenni. Én addig nem is tudtam, hogy 75 éven alatti, büntetlen állampolgároknak ez kötelessége, még véres gyilkosságot is kaphat az ember. Megelőzi ezt egy tanfolyam is, de ugye én, mint zöldkártyás, most talonba kerültem, ki tudja, mikor kerül rám a sor megint...na, megyek, lejárt a szabad délelőtt, indulok Mirámért, aki remélem, délután is alszik egy kicsit.

Nincsenek megjegyzések: