A múlt héten

beköszöntött a tavasz. Csütörtökön olyan meleg volt, hogy rövidujjúban nyomtuk, nem kicsit volt furcsa, hogy közben néhol még kupacokban állt az olvadásra váró hó. Mira újra felfedezte a játszóteret, boldogan visítva futott csúszdától csúszdáig, nagy sláger a hinta, mérleghinta is. A délutáni és esti alvással nincs is sok gond, azt sem mondja, fapapucs és szundít is már.
Néha szinte hiányzik is, múlt csütörtökön és pénteken délelőtt barátnő anyukáknál volt, délután aludt, komolyan, már alig vártam, hogy felébredjen.

Most nagyon sokat beszél, mondatot még nem, de mindkét nyelven tisztán ejt rengeteg szót, felsorolni sem tudom. Apró párbeszédeket lehet vele folytatni, megmondja, mit kér enni, hogy a kedvenc színe a piros, mi legyen az esti mese.én vagyok az anyja, ugye, szótagokból is értek.
Darren is itthon volt, de már el is ment, két hétig nem is látjuk majd.

Tegnap megfőztem életem első paradicsomlevesét, nem a kedvencem, de megkívántam. Neten nem volt jó recept, csak paradicsomléből, sürítményből készülteket találtam, így kitaláltam és megfőztem egy olyat, ami nagyon jó lett, életem legjobbja, pedig én ritkám mondom ezt saját készítésű ételre. Akit érdekel: 5 kockára vágott paradicsomot megdinszteltem olivaoljaon, amibe egy fél fej apróra vágott vöröshagymát tettem és 3 gerezd fokhagymát reszeltem. Ezután turmixoltam az egészet, hozzáöntöttem másfél deci vizet (nem szeretem, ha túl híg) és sóztam, fehérborsoztam, 1 teáskanál bazsalikom, szerecsendió és egy evőkanál pirosarany, gulyáskrém került bele. Újra jól átturmixoltam, melegen cérnametélttel, hidegen mozarellával ettem. Csakhogy, most ugrik a majom a vízbe: Mira és Darren nem szerették. Így jártam, egyedül pusztítottam el.