Heti összefoglaló

Most, hogy bepusziltam a finom gombakrémes melegszendvicset sajttal, elterültem ide, mert ritkán jövök mostanában, tudom...mert nagy vasziszdasz nincs velünk. Várom a tavaszt, nem ezt a látszatidőt, szép napsütés, ugyanakkor csontig hatoló 3 fok kint. Azért megyünk a játszóra, bár tegnap kihagytunk egy napot, mindketten náthásan, a szél meg süvített. Kezdem a hétfővel: Bostonba kellett vezetnem állampolgársági ügyben, vittem Mirát is. Kedvenc CD-je pörgött a rádióban, de 15 perc alatt kimerítettük a repertoárt, mert minden 2. dalnál kijelentett, hogy nem. Tovább kellett pörgetni. Alig értem fel az autópályára, ezt az ütőkártyát elfelejthettem. De le a kalappal, mert kicsit beszélgettem vele, énekeltünk, és elnézegetett rendesen. Az utolsó 15 percre hortyogva aludt, ami jól jött, mert Bostonban sasolnom kellett, de meglett a parkológarázs rendre. Az ügyintézés, konkrétan ujjlenyomat-vétel flottul ment, 15 perc alatt megvoltam. Korábban értem oda, de nem kellett várni-11-re szólt az időpont, de akkor én már visszaúton voltam a garázsba. Még nem tudtam, mi vár rám. Utóbb kiderült, hogy nemcsak az én balekságom, hanem forgalom-átirányítás miatt is, de az autópályára máshogy kellett felhajtani. Olyan hülye voltam, hogy háromszor mentem végig ugyanazon a hídon, Mira hangosan kiáltozott, hogy biiiidzs, de a végén már neki is elege lett, 45 perc alatt már otthon kellett volna lenni, mi meg még mindig Boston felhőkarcolóit bámultuk, meg a híres Zakim-hídat, ahol Bruce Springsteen mittoménmelyik dalához is forgatták a videoklipet. Ennyi idő után már ez sem érdekli az embert, csak gyia haza, Shrewsbury-nek. És akkor kezdett el szakadni a hó. Én már annyira kimerültem, hogy legszívesebben tombolva borultam volna a kormányra, de ezt egy szintén ideges, fáradt és éhes babával ugye nem lehet megtenni. Kikapcsoltam a GPS-t (igen, ezzel tévedtem el ennyiszer) és rögtön megtaláltam a helyes utat. Kiderült közben ám az is, hogy Mirának hoztam egy rakat ételt, de a vizesbödön kimaradt. Megálltunk útközben harapni valamit, ahol nagyon édesen viselkedett, ült a székében, evett és otthon mindketten 3 órát szunyáltunk. Kedden "eladtam" csereszittelés keretében, az egy könnyebb nap volt. Szerdán viszont hozzám jött 3 gyerek, akikből a 2 nagyobb kislány kriminálisan viselkedett, ólomlábakon jártak a percek is, végre elhozták őket. Nagyon nem tetszik, mikor ketten összefognak Mira ellen, ő kisebb ugye, és kiközösítik, elveszik a játékait. De ebbe igyekszem nem beleszólni, meg kell tanulnia megvédeni magát. Viszont a dobálás, játék az étellel, asztalon ugrálás műfaját 4 órán át elviselni...elég volt, na. Csütörtökön torna volt programon, nagyon jól csinálta a feladatokat Mira, pedig ő a legkisebb. Nem is szégyenlős, mikor a bemelegítés végén mindenkinek bukfencezni kellett, szépen csinálta ő is. Az egyik kislány, szegényke, elkezdett sírni, mert mindenki őt nézte, anyukája bíztatta ugyan, de aztán kihagyta. Apropó, kedvenc részem a bemelegítésben a terpeszülés volt, csak nézett a tornatanár is, hogy Mira ezt angolspárgában végezte. Megkérdezte tőle, hogy:te így születtél? Pénteken a parkban voltunk, de a kaki is kockára fagyott bennünk egy óra alatt. Most hétvégén bevásárolásokat intéztünk, az egyik könyvesboltlánc csődbe megy, ott is vettem jó dolgokat neki. Mellesleg Mira nagyon szépen viselkedik mostanában, elmagyarázható neki, mit miért nem, szépen jön kézen fogva, elfogadja a szabályokat, jól eszik és alszik, minden játékhoz, amit javaslok, kedve van. Egyre több az angol szó, pl.this, come, up, down, please, ezeknek a magayr megfelelőjét nem is használja. Hát ennyi. Videót is próbálok készíteni róla, most nincs új, kép sem, csak ez. Nem is volt olyan eseménytelen a hét...